Szeptember 24-én nyílt meg a Koreai Kulturális Központban Kang Goo-Ryong dél-koreai grafikus önálló tárlata. A betűk rapszódiája: Variációk rétegekben a hangul karakterein keresztül azt vizsgálja, hogyan kapcsolódhat össze a betű formája a hanggal, a mozgással és a testi érzékeléssel. A kiállítás november 27-ig látogatható.
Kang Goo-Ryong munkáinak középpontjában régóta a tipográfia áll. A Szöulban élő designer koreai és latin karaktereket is használ, miközben gyakran alakítja át azok megszokott formáját. A mostani budapesti bemutató fő témája a hangul, a koreai írásrendszer.
A hangult Szedzsong király uralkodása alatt dolgozták ki a 15. században, majd 1446-ban a Hunmindzsongum című magyarázó művel együtt hirdették ki. Alapbetűinek kialakításában a beszédszervek helyzete is szerepet kapott: a ㄴ például a felső ínyhez érő nyelvet, a ㅁ pedig a szájat idézi. A magánhangzók alapformái az ég, a föld és az ember hármasságához kapcsolódnak.
Kang ezt a rendszert vizuális és fizikai szempontból közelíti meg. Egyik sorozatában a mássalhangzókat különböző testi történésekként értelmezi: a ㅎ a lélegzetet, a ㅁ a záródást, a ㄴ az érintkezést, a ㄱ az elzáródást, a ㅊ pedig a kitörést jeleníti meg.
A kiállítás egyik legnagyobb installációja, a Hangul-folyosó (Passage of Hangeul) körülbelül öt méter hosszú, élénkvörös fóliából készült, és a padlón helyezkedik el. A munka a hangul mássalhangzóit és magánhangzóit egy összefüggő rendszerben kapcsolja össze. A látogatók nemcsak megnézhetik, hanem bele is léphetnek, és végig is haladhatnak rajta.
A tárlaton a koreai írás mellett kínai írásjegyek és latin betűk is megjelennek. Ez illeszkedik Kang korábbi munkásságához, amelyben több alkalommal dolgozott különböző írásrendszerek találkozásával. Munkái szerepeltek többek között a London Design Biennale, a Graphic Design Festival Scotland és az AGI Open Seoul programjaiban, valamint a Type Directors Club és a Golden Bee válogatásaiban is. 2026-ban a dubaji 8. Emirates International Poster Festival zsűrijének tagjává választották.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Pálffy Dóra
fotó: Antal Zsani