Krzysztof Varga új regénye az emberi sorsokról és a kutyákhoz fűződő kapcsolatról mesél

2026.11.18

Az öregedés, a magány, az elpazarolt tehetségek és az emberi természet ellentmondásai kerülnek középpontba Krzysztof Varga Nevető kutya című könyvében. A lengyel író új műve novemberben jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában, magyarul Mihályi Zsuzsa fordításában.

A kötet az öregedő férfiak életén keresztül foglalkozik a kiábrándultsággal, a társadalom változásaival és az elmúlással. A történetekben elfeledett zsenik, elpazarolt tehetségek és egykori tekintélyek jelennek meg, akik nehezen szembesülnek az idő múlásával és azzal, hogy korábbi világuk megszűnt. A nők alakjai szintén fontos szerepet kapnak, olyan szereplők kerülnek elő, akik nem ismerik fel saját helyzetük változását.

A könyv gondolatvilágában a kutya különleges helyet foglal el. Dodó, a megszólított kutya, a jó élet iránti vágyat képviseli, miközben a szöveg az emberi önsorsrontásra, a magányra és az élethez való viszonyra is reflektál. A szerző a kutya és az ember kapcsolatán keresztül az emberi természet ellentmondásait vizsgálja.

Krzysztof Varga 1968-ban született lengyel író, kritikus és újságíró. 2020-ig a Gazeta Wyborcza szerkesztőjeként dolgozott, ezt követően a Newsweek Polska munkatársa lett. Megkapta a Nike Irodalmi Díjat, 2014-ben pedig a Lengyelország Újjászületése érdemrenddel tüntették ki. Több regénye magyarul is megjelent, a Nevető kutya az első könyve, amely a Prae Kiadónál lát napvilágot.

RÉSZLETEK NOVEMBERBEN:

"A november, mint talán már észrevetted, a mi klímánkon sajátos évszak, Lengyelországban majdnem hat hónapig tart. Amióta végleg megszűntek az igazi, havas és fagyos telek, amikor hóembert építettek vagy hógolyóztak a gyerekek, az októbertől márciusig tartó időszakban pedig váltakoznak a viharos széllökések, a szakadó eső, a mindent elborító sár, a levegőben pedig rothadásszag terjeng, semmi értelme sem maradt annak, hogy alkoholt igyak. A mámor állapotában ahelyett, hogy ragyogó színekben pillantottam volna meg a jövőt, én semmi mást nem láttam volna, mint még több sarat, még több esőt, és erősebb széllökéseket éreztem volna. Az orrom magától lerohadt volna, csakhogy nem a kokaintól vagy a szifilisztől, hanem a halál és a bomlás fojtogató bűzétől, amely teljes fél évig terjeng a város fölött.
Egyébként az év másik fele sem jobb semmivel, mert irtózatosan meleg, száraz és fülledt, vakítóan tűz a nap, ami végzetes hatással van a keringési rendszerre. Olyankor sincs értelme inni, még kevésbé betépni, nincs értelme a szexnek sem. Aki több liter vodkát dönt magába, csak arról ábrándozik, hogy érjen véget ez a szaharai hőség, jöjjön megint az eső, a szél, a sár. Így kering a Föld ebben az országban, így születnek, élnek és halnak meg az újabb és újabb nemzedékek, örök kételyek között, amit csak az a vágy szakít meg, hogy a sáros hónapok után jöjjenek a napfényes hónapok, a hőség hónapjai után pedig az esősek.
Szóval amíg körülöttem mindenki vidáman elhülyült az alkoholtól, én kezdtem a maga teljes nyomorában és szánalmasságában látni a világot. Ami nem jelenti azt, hogy érzelmi zavaraim támadtak. Szétesettségem, megtépázott idegrendszerem, krónikus álmatlanságom, sorozatos éjszakai ébredéseim, szorongásrohamaim, a betegségtől és a magányos haláltól való félelmem kizárólag egészségesen működő agyam és világos elmém kiváló munkájából adódott. Nem voltam berúgva, nem voltam betépve, nem épültem le, lelkiállapotom a legkevésbé sem volt labilis, nem voltak hangulatingadozásaim, nem váltogattam a hisztériát az apátiával, az áradó érzelmeket az idegösszeomlással. Nem szenvedtem krónikus narcizmusrohamokban, önérdek-érvényesítő megnyilvánulásokban, alacsony önértékelésemet nem kezeltem autovalorizációval, mert nem volt alacsony az önértékelésem, ahogy nem volt túlzó sem. Egyenesen riasztóan normális ember voltam, és ebből az következett, hogy sokkal fájdalmasabbnak érzékeltem a világ minden csapását, mint azok, akik szívesen és nyilvánosan beszélnek a hiperérzékenységükről, depressziójukról, szorongásaikról és a zavaraikról, amelyek diagnózisával meg vannak elégedve, mert annak köszönhetően rázhatnak le magukról minden felelősséget minden genyóságért, amit elkövettek a hozzátartozóikkal szemben. A személyiségzavar divatja rengeteget segített a pszichopatáknak és a szociopatáknak abban, hogy anélkül terjeszszék a rombolást a normális emberek között, hogy a legcsekélyebb konzekvenciával kellene számolniuk.
Tehát filozófiai és metafizikai okokból nem süllyedtem alkoholizmusba. A fizikumom leépülését, a duzzadt, vörös ábrázatot, a remegő kezet, a mértéktelen izzadást, a hipermobilitást, a magas vérnyomást, a pitvarfibrillációt, még a remegést is el tudtam volna viselni, ha muszáj, de az élet teljes reménytelenségének érzése, amit az alkohol vált ki, kibírhatatlan lett volna.
A nyugtatófüggőség tűnik a legjobb megoldásnak a helyzetre, bár az Atarax állítólag pont nem okoz függőséget, ellentétben a Rivotrillal. Emiatt egyébként nem aggódom, főleg mióta kiderült, hogy egy recept beszerzése kevesebb időt vesz igénybe, mint leugrani a sarki boltba egy üveg borért. Öt percbe telik beírni pár hazugságot egy kérdőív rubrikáiba az erre a célra létrehozott oldalon, megadjuk a nevünket és a személyi számunkat, egy pillanat múlva pittyen a telefon, SMS-ben megjött a kód, amellyel átvehetjük a patikában a két dobozt, benne húsz-húsz Rivotrillal, és még kettőt harminc-harminc Ataraxszal, persze a huszonöt milligrammosból, ami több mint két hétig elég. Egy orvosi végzettséggel rendelkező személy adja ki az e-receptet, bár nem látott soha életében, még telefonon sem beszéltünk. Jobb is így, így kell ügyeket intézni – tisztán, gyorsan, elegánsan. Csak át kell utalnom egy száz złoty alatti összeget a receptírásért, és indulhatok is a patikába, ahol veszek még mellé Ketonal Active-ot és tasakos Neocitrant, bár nincs eldugulva az orrom, de a citrusos, instant por alakú paracetamol ízét nagyon szeretem, gyerekkori emléket idéz fel, a Visolvit multivitamin pezsgőport, amit a tenyerünkbe szórtunk, ráköptünk, és olyan gyönyörűen pezsgett, jobb volt, mint az instant narancsszörp.
Mesélek majd egyszer a gyerekkoromról, nem volt olyan gondtalan, mint a tiéd. Bár panaszkodnom nem kéne, szégyellném magam, ha panaszkodnék, amikor több millió gyerek nevelkedett patologikus környezetben vagy jeges szeretetlenségben, mert a szüleik harmincéves háborút vívtak egymással, és most irdatlan összegeket áldoznak terapeutákra, hogy nyelné el őket a pokol.
Menjünk haza, pössentettél, kupacot meg raktál már az eggyel korábbi sétán, szóval gyere már, a mindenségit, te lüke. Sétálunk majd még, de most pihenni kell, teát főzni és bevenni egy tablettát, vagy inkább kettőt.
Neked is vannak rágókáid, snackjeid, szárított kutyafalatjaid, nekem is megvan a Rivotrilom és Ataraxom, szóval ne ítélj túl keményen. Úgy fogunk emlékezni a mostani időkre, mint arra a korszakra, amikor az emberek állandóan megsértődtek, tele voltak haraggal és követelőzéssel, másokat mégis a maguk magasra emelt normái szerint ítéltek meg, amelyeknek maguk sem tudtak, vagy egyáltalán nem is akartak megfelelni."

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Tegyi Timea

"A Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." Steve Cavanagh Tökéletes gyanúsított című regényében Ellie Parker látszólag tökéletes életet él: szerető férj, szép lakás, barátok és sikeres munka veszi körül. Az interneten jó cselekedeteivel ismertté vált nő élete azonban egy árulás következtében veszélybe kerül. Ellie a nehézségek ellenére...

November 16-án a Magyar Zene Háza adott otthont a XIV. Music Hungary Konferencia & Showcase-nek. A rendezvény középpontjában a magyar zeneipar gazdasági, szabályozási és kulturális kihívásai, valamint a szektor hosszú távú működésének lehetőségei álltak. Az eseményen nyolc kategóriában a 2026-os Music Hungary-díjakat is átadták.

Share