Nemrégiben megjelent a kisbetűs ünnepnapok (Gollob Márton - ének, gitár, Torda Barnabás - ének, basszusgitár, Velek Domonkos - ének, billentyű) második albuma, a sokrétű, tizenegy dalt tartalmazó Az izéből az izé. A Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának egyik támogatott produkciója az A38 hajón mutatta be ezt a korongot. Villáminterjú a banda frontemberével, Domonkossal.
Szoktál egész albumokat végighallgatni? Melyek a kedvenceid?
Igen, de ez kicsit olyan, mint az olvasás. Hiába gondolja magáról azt az ember, hogy szokott, időnként elmarad a belső elvárásokhoz képest. Idén célom volt, hogy több lemezt hallgassak meg egyben, eddig tizenkilencet sikerült. Paul McCartney második szólólemeze, az 1971-es Ram a nagy kedvencem, de egyelőre George Harrison Living in The Material World albumát hallgattam a legtöbbet ebben az évben.
Számos zenei stílusból építkezik ez a korong. Ez mennyire tudatos, vagy éppen ösztönös folyamat nálatok?
Az biztos, hogy tudatosan igyekszünk szélesíteni a rálátásunkat azokra a zenei irányzatokra, mozgalmakra, amiket érdekesnek tartunk. A latin jazz szeretete mindig is egy faktor volt a zenénkkel kapcsolatban, de szerintem most először tudtuk egy viszonylag autentikus módon átültetni a saját hangzásunkba.
Milyen visszajelzések érkeztek eddig az album kapcsán?
Azt érzem, hogy ezzel a lemezzel sikerült valamivel szélesebb körben átütni azt, hogy nem egy tingli-tangli alterzenekar vagyunk, mint ahogy a felületes hallgató sokszor gondolja rólunk. Úgy értem, egy fokkal összetettebb, nehezebben emészthetőbb zenei megoldásokkal szeretünk élni, mindamellett, hogy talán olyan fizimiskánk van, amivel könnyen lehet ránk mondani azt, hogy "olyan boyband-féleségek" vagyunk, amiről meg általában a közérthetőség következik a többségnek... Bár vannak könnyen befogadható dalaink az új lemezen is, például a Nyállámálló, vagy a Nincsen semmi baj, alapvetően gondolkodós zeneiségünk van.
Hogy sikerült a lemezbemutató az A38 hajón?
Nagyon jól! Egyrészt, egy húrszakadáson túl nem volt semmilyen technikai problémánk, ami elég fontos, ha ennyi új dalt játszik egy zenekar! Másrészt pedig a stábunk és a vendégzenészek, Mészáros Ábel, Gollob Ádám is nagyon kitettek magukért. Ezúton is köszi nekik!
Manapság egyre kevesebben hallgatnak meg egész lemezeket, ha valaki csak egy-egy dalra szánna időt, melyikkel kezdje a zenehallgatást?
Attól függ, hogy milyen az ízlése, milyen hangulata van éppen. Ez a lemez viszonylag diverz anyag lett. Ha valaki a keményebb műfajt szereti, akkor a Rezidenciát ajánlom, ha a latinosabb vagy "okosabb" dolgokat, akkor a Fejet, a Sambát, A tó körült. Ha közérthetőbbet szeretne, akkor a Nyállámállót, a Csupánt, a Nincsen semmi bajt ajánlom. De az igazi finomságok a Fel se fogodban, a Mögöttékben és a Hová tűnt?-ben vannak!
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
írta: Hatos Niki
Megérkezett a Down For Whatever (Diószegi Kiki, Császár Róbert, Zsoldos Dávid, Czink Zsombor) legújabb dala, a Menekülj tőlem!, amely ezúttal is hozza a zenekartól megszokott intenzív megszólalást. A sötétebb hangulatú szerzemény tökéletesen vetíti előre azt az irányt, amely a banda hamarosan érkező új nagylemezén teljesedik majd ki.
Különleges zenei produkcióval köszöntötte az újévet a 130 éves Vígszínház társulata. Szilveszter éjjelén ugyanis az RTL képernyőjén a magyar Himnusz Erkel Ferenc eredeti hangszerelésében hangzott el, az előadást 32 fős zenekar kísérte Kovács Adrián vezényletével, Presser Gábor zongorajátékával kiegészülve.
Az idei évben megláthattam a színház különböző arcait. Az improvizációs játékok szabadságától a futurisztikus komédiákon át a klasszikus, érzelmes kétszereplős darabokig mind-mind hatalmas élmény volt számomra. Minden előadás más-más színt vitt az évembe, és mindegyik megtanította, mennyire sokféleképpen lehet megélni az életet.
