Nemrégiben megjelent a kisbetűs ünnepnapok (Gollob Márton - ének, gitár, Torda Barnabás - ének, basszusgitár, Velek Domonkos - ének, billentyű) második albuma, a sokrétű, tizenegy dalt tartalmazó Az izéből az izé. A Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának egyik támogatott produkciója az A38 hajón mutatta be ezt a korongot. Villáminterjú a banda frontemberével, Domonkossal.
Szoktál egész albumokat végighallgatni? Melyek a kedvenceid?
Igen, de ez kicsit olyan, mint az olvasás. Hiába gondolja magáról azt az ember, hogy szokott, időnként elmarad a belső elvárásokhoz képest. Idén célom volt, hogy több lemezt hallgassak meg egyben, eddig tizenkilencet sikerült. Paul McCartney második szólólemeze, az 1971-es Ram a nagy kedvencem, de egyelőre George Harrison Living in The Material World albumát hallgattam a legtöbbet ebben az évben.
Számos zenei stílusból építkezik ez a korong. Ez mennyire tudatos, vagy éppen ösztönös folyamat nálatok?
Az biztos, hogy tudatosan igyekszünk szélesíteni a rálátásunkat azokra a zenei irányzatokra, mozgalmakra, amiket érdekesnek tartunk. A latin jazz szeretete mindig is egy faktor volt a zenénkkel kapcsolatban, de szerintem most először tudtuk egy viszonylag autentikus módon átültetni a saját hangzásunkba.
Milyen visszajelzések érkeztek eddig az album kapcsán?
Azt érzem, hogy ezzel a lemezzel sikerült valamivel szélesebb körben átütni azt, hogy nem egy tingli-tangli alterzenekar vagyunk, mint ahogy a felületes hallgató sokszor gondolja rólunk. Úgy értem, egy fokkal összetettebb, nehezebben emészthetőbb zenei megoldásokkal szeretünk élni, mindamellett, hogy talán olyan fizimiskánk van, amivel könnyen lehet ránk mondani azt, hogy "olyan boyband-féleségek" vagyunk, amiről meg általában a közérthetőség következik a többségnek... Bár vannak könnyen befogadható dalaink az új lemezen is, például a Nyállámálló, vagy a Nincsen semmi baj, alapvetően gondolkodós zeneiségünk van.
Hogy sikerült a lemezbemutató az A38 hajón?
Nagyon jól! Egyrészt, egy húrszakadáson túl nem volt semmilyen technikai problémánk, ami elég fontos, ha ennyi új dalt játszik egy zenekar! Másrészt pedig a stábunk és a vendégzenészek, Mészáros Ábel, Gollob Ádám is nagyon kitettek magukért. Ezúton is köszi nekik!
Manapság egyre kevesebben hallgatnak meg egész lemezeket, ha valaki csak egy-egy dalra szánna időt, melyikkel kezdje a zenehallgatást?
Attól függ, hogy milyen az ízlése, milyen hangulata van éppen. Ez a lemez viszonylag diverz anyag lett. Ha valaki a keményebb műfajt szereti, akkor a Rezidenciát ajánlom, ha a latinosabb vagy "okosabb" dolgokat, akkor a Fejet, a Sambát, A tó körült. Ha közérthetőbbet szeretne, akkor a Nyállámállót, a Csupánt, a Nincsen semmi bajt ajánlom. De az igazi finomságok a Fel se fogodban, a Mögöttékben és a Hová tűnt?-ben vannak!
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
írta: Hatos Niki
A Pesti Színház december 6-án mutatja be Alan Ayckbourn kultikus sci-fi vígjátékát, az Igazából komédiát, amely 2050-be repítj el a nézőket - abba a jövőbe, ahol a szappanoperákat már mesterséges intelligencia írja, és a színészek helyét aktoidok veszik át. A robotok hibátlanok, precízek, de humorérzék nélküliek… egészen addig, amíg egy robotlány...
Johnny Lydon - vagy ahogy mindenki ismeri, Johnny Rotten - újra május 20-án végre ismét színpadra lép a Dürer Kertben, mégpedig a Public Image Ltd legénységével. A posztpunk úttörője a Sex Pistols után a PiL-lel írta tovább a zenetörténelmet, és közel öt évtizedes karrierje alatt generációkat indított el a saját útján.
Curta újra alaposan felrázza a hazai hiphop-szcénát. Friss dallal jelentkezett Bumm Bele címmel, amelyben sajátos, nyers, mégis érzelmes stílusban mesél a mindennapi küzdelmekről, a pénz hajszolásáról és a személyes útkeresésről. A dal szövegét, zenéjét, mixét és masterét is Curta készítette, a klip operatőri munkáját Farkas Dominik, míg a...
