Ilyen volt zenész szemmel a Paloznaki Jazzpiknik szombati napja

Az idei Paloznaki Jazzpikniken a BSIDE képviseletében Tóth Ádám barátom vett részt. A zenész közel öt éve dolgozik külföldön, az elmúlt négy évben Hauserrel turnézik világszerte. A fesztivál programját szakmai szemmel (is) figyelte. Beszámolójában a Matt Bianco és Gregory Porter koncertjét emelte ki, különös figyelmet fordítva a hangszerelésre, a hangzásra és a zenekari összjátékra. A fesztivál hangulatáról, gasztronómiai kínálatáról és a koncertek zenei élményéről is ebben a cikkben osztja meg tapasztalatait. Íme Ádám sorai:

Zenészként talán kicsit más szemmel érkezik az ember egy fesztiválra. Nehéz teljesen kikapcsolni azt a fajta figyelmet, amellyel ösztönösen hallgatjuk a zenekart, a hangszerelést, a hangzást, vagy éppen azt, hogyan működnek együtt a muzsikusok a színpadon. A Paloznaki Jazzpikniken viszont már az első pillanatokban az volt az érzésem, hogy itt nemcsak a koncertekről szól az este.

Paloznak és a Balaton-felvidék önmagában is gyönyörű környezetet biztosít a rendezvénynek. A Balaton partjától nem messze, a dombok között valóban van valami igazi "piknikhangulata" a fesztiválnak. Sokkal nyugodtabb és elegánsabb az atmoszféra annál, mint amit az ember általában egy nagyobb nyári fesztiválhoz társít. Jó érzés volt egyszerűen sétálni a helyszínen, leülni valahol, inni valamit, és közben hallgatni a különböző színpadokról érkező zenét.

Ehhez nagyon sokat hozzátesznek a kitelepülések is. Látszik, hogy a gasztronómia fontos része a koncepciónak, igényes helyek, jó minőségű ételek és italok közül lehet választani. Nem az a klasszikus fesztiválélmény, ahol két koncert között gyorsan eszik valamit az ember, hanem a gasztronómia és a balatoni borok ténylegesen hozzáadnak az este hangulatához. Ettől az egész rendezvénynek van egy sajátos, kulturált, ugyanakkor laza karaktere.

Matt Bianco

Zeneileg számomra különösen érdekes volt, hogy három egészen különböző karakterű produkciót lehetett egymás után hallani a nagyszínpadon.

A Matt Bianco koncertje tökéletesen passzolt ehhez a balatoni, nyári környezethez. A zenekar brit jazz-pop világa, a latin és funky hatások, valamint a nyolcvanas éveket idéző dalok nagyon könnyen működnek egy ilyen szabadtéri helyszínen.

Mindig érdekes olyan produkciót látni, amelynek nem az a célja, hogy folyamatos technikai bravúrokkal akarjon lenyűgözni. Sokkal inkább a groove, a jó ízlés és az összjáték működteti. A Matt Bianco zenéjében pont ezt szerettem: minden a helyén volt, a dalok pedig évtizedek után is természetesen működnek. Könnyednek tűnik, de pontosan lehet érezni, mennyi rutin és zenei intelligencia van mögötte.

Gregory Porter

Gregory Porter egészen más világot hozott. Nála számomra egyértelműen az volt a legerősebb élmény, hogy mennyire kevés eszközzel képes hatalmas figyelmet teremteni.

Porter kétszeres Grammy-díjas jazzénekes, de élőben talán kevésbé a címek és a technikai tudás jut eszébe az embernek, sokkal inkább az a természetesség, ahogyan énekel és kommunikál a zenekarával. Olyan hangja és jelenléte van, amihez nincs szükség látványos körítésre.

Különösen jó volt figyelni a mögötte játszó együttest. Zongora, Hammond, szaxofon, basszus és dob – alapvetően klasszikus felállás, mégis elképesztően sok szín és dinamika jött ki belőle. Nem volt túljátszva semmi. Mindenki pontosan tudta, mikor kell előrelépni, és mikor kell helyet hagyni a másiknak. Számomra mindig az ilyen zenekarok mutatják meg igazán, hogy a magas szintű zenélés nem feltétlenül attól lesz izgalmas, hogy valaki mennyit játszik, hanem attól is, hogy mennyire tud figyelni.

Gregory Porter koncertje emiatt talán az este leginkább "hallgatós" része volt számomra. Egyszerre volt professzionális, zeneileg magas színvonalú és mégis teljesen emberi.

Electro Deluxe

Az Electro Deluxe pedig gyakorlatilag ennek az ellenkező irányából közelített, elképesztő energiával zárták az estét.

A francia zenekar jazzből, funkból, soulnak, R&B-ből és elektronikus zenéből építkezik, de élőben számomra elsősorban egy nagyon erős funkzenekarként működött. Feszes ritmusszekció, erős groove-ok, fúvósok és James Copley elképesztően energikus frontemberi jelenléte vitte előre a koncertet.

Zenészként ezt különösen jó volt nézni, mert az egész produkcióból sütött, hogy szeretnek együtt játszani. Nagyon feszes volt a zenekar, miközben megmaradt benne az élő zene szabadsága és spontaneitása. Talán ez az egyik legjobb kombináció: amikor egy produkció technikailag nagyon pontos, mégsem válik sterillé.

Az Electro Deluxe koncertjén már nehéz volt egyszerűen csak állni és elemezni, mi történik a színpadon – egy idő után egyszerűen vitt magával a groove. Szerintem egy fesztivál zárásához ennél jobb energiát nehéz lett volna választani.

Összességében

A Paloznaki Jazzpiknik egyik legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy a magas zenei színvonalat nem választja külön a fesztiválélménytől.

Lehet nagyon komolyan figyelni egy Gregory Porter koncert minden apró zenei részletét, aztán egy órával később már az Electro Deluxe funk groove-jaira táncolni. Közben pedig ott van Paloznak, a Balaton közelsége, a borok, az ételek és az egész nyári, szabadtéri atmoszféra.

Talán ettől működik igazán a Jazzpiknik, nem akar kizárólag jazzfesztivál lenni, és nem akar klasszikus értelemben vett tömegfesztivál sem lenni. Inkább egy igényesen összerakott zenei és gasztronómiai találkozó, ahol zenészként is jó érzés volt ezúttal nem a színpadon állni, hanem egyszerűen a közönségből figyelni és élvezni, ahogy mások zenélnek.

szerkesztette: Hatos Niki
szerezte: Tóth Ádám