Ilyen volt a Visszatérés

Mélissa Da Costa Visszatérés című csodálatos regénye áprilisban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, Till Katalin zseniális fordításával. A könyv egy mélyen érzelmi történetet rejt magában, hamar kiderül, hogy egy lassú, fájdalmas, mégis reményteli utat ír le a túlélés és az önmagunkhoz való visszatalálás felé.

A történet főhőse Ambre, egy húszéves lány, aki egy érzelmileg romboló kapcsolat fogságában él. A nős Philippe mellett fokozatosan veszíti el önmagát, mígnem a kapcsolat teljesen felemészti, és öngyilkossági kísérletet követ el. Túléli, de lelkileg teljesen összeomlik. A változás lehetőségét végül egy alpesi panzió jelenti számára, ahol felszolgálóként vállal munkát a téli szezonra. A hegyek csendje, az elszigetelt falu és az ott élő emberek lassan új perspektívákat nyitnak számára.

A regény egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, ahogyan Da Costa bemutatja a gyógyulás folyamatát. Nem kínál gyors megoldásokat vagy hirtelen bekövetkező csodás átváltozást. Ambre fejlődése lassú, tele van visszaesésekkel és bizonytalansággal, éppen ezért válik igazán hitelessé. A szerző jól érzékelteti, hogy a lelki sérülések rehabilitációja sokszor hosszabb és fájdalmasabb, mint egy súlyos testi sérüléseké...

Különösen imádtam a panzió közösségének ábrázolását. Tim, Rosalie, Andréa, Wilson és a többiek nem tökéletes emberek, mindannyian hordoznak magukban veszteségeket, traumákat és feldolgozatlan fájdalmakat. Mégis képesek arra, hogy jelen legyenek Ambre számára. A közöttük kialakuló kapcsolat hol érzelgős, hol visszafogott, többségében őszinte. A könyv egyik legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy az ember élete legmélyebb, legfájóbb pontján talál rá arra a belső erőre, amelyről korábban nem is tudott. Ambre története azt mutatja meg, hogy a valódi bátorság nem a menekülésben rejlik, sokkal inkább a szembenézésben, valamint abban a döntésben, hogy újra megpróbálunk kapcsolódni másokhoz és önmagunkhoz.

A regény atmoszférája is nagyon erős volt. Az alpesi táj, a hóval borított hegyek, majd a tavaszi olvadás szimbolikusan is végigkísérik Ambre lelki változását. Ahogy a természet lassan életre kel, úgy kezd benne is felébredni a remény és a nyitottság. 

A Visszatérés tehát egy olyan történet, amely érzékenyen beszél veszteségről, függőségről, emberi kapcsolatokról és az újrakezdés lehetőségéről. A könyv végére érve úgy éreztem, hogy minden sora megérte az időt és figyelmet. Ez az írás az idei olvasmányaim közül az abszolút kedvenc, valóban a többször újraolvasós kategória.

AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///

• Néha ugyanaz a személy lehet megmentő és hóhér is.
• Nem kell mindenki megbocsátása, magyarázata vagy lelkifurdalása.
• Időnként mások történetét hallgatni olyan, mint egy jó könyvet olvasni vagy filmet nézni. Segít elmenekülni a saját gondjaink elől - legalább egy kicsit.
• A harag csak elszívja az energiát. Haszontalan.
• Van, hogy a dolgok figyelemre méltó egyszerűséggel rendeződnek.
• Néha iszonyatosan rövid idő alatt változik meg egy teljes élet.
• Időnként csak azt kell tennünk, amihez igazán kedvünk van - kétkedés nélkül.

NEKED AJÁNLOM:

A Visszatérést azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan kibontakozó, mély érzelmi és lélektani történeteket, amelyek hitelesen mutatják be a veszteségből és traumából való felépülés folyamatát. Különösen közel állhat azokhoz az olvasókhoz, akik hisznek abban, hogy az emberi kapcsolatok, a közösség és az önmagunkkal való szembenézés képes új irányt adni az életünknek.

IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//

"Azt hiszem, az van, hogy változom. És ez mindenféle érzelmi állapotokon keresztül megy végbe. Remélem, a következő a nevetés lesz. Jó sok röhögőroham…" (174. oldal )

"- Vagyis… Mit akarsz ezzel mondani?
- Hogy mindig képesek vagyunk túlélni, még akkor is, ha azt hisszük, belehalunk a fájdalomba. És tudod, hogyan?
Ambre megrázta a fejét, le nem véve a szemét Rosalie-ról.
- Hála a többieknek. Azoknak, akiknek hagyod, hogy segítsenek neked. Mint a láncszemek, amik egymásba kapcsolódnak a végtelenségig. Mások szenvedést okoznak, aztán megint mások megmentenek. Minden rossz a többiektől jön, de minden gyógyulás is. Azt hitted, nem tudsz élni Philippe nélkül. Pedig azt teszed, méghozzá nagyon jól. Belekapaszkodsz új dolgokba. Timbe, Sophie-ba, belém. Az itteni rituálékba." (181. oldal)

"- Úgy értem, hogy a szemükre vetettem, hogy hallgattak, de én sem próbáltam meg soha beszélni velük. Panaszkodtam, hogy nem vagyunk közel egymáshoz, de közben hideg voltam és távolságtartó." (264. oldal)

"- Az állatok nem beszélnek.
- De mi nem vagyunk állatok.
- Elfeledkezünk a lényegről?
- Miért, mi az?
- A tekintet. Az soha nem hazudik. Sokkal többet mond, mint a szavak." (454. oldal)

Értékelés (hat pont/szív a maximum): 💛💛💛💛💛💛 6/6
Szerző: Mélissa De Costa
Fordító: Till Katalin
Cím: Visszatérés
Eredi cím: Je revenais des autres
Oldalak száma: 519
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2026

szerkesztette: Hatos Niki