Ilyen volt a Pszichosztriptíz

Imádom a pszichológia, az önfejlesztés tematikájú könyveket, de azt hiszem kevés ilyen jellegű szerző vállalja be ennyire őszintén azt, amit Szigeti Ildikó a Pszichosztriptízben. Ildikó ugyanis nem csak a páciensekről, de önmagáról, mint terapeutáról is lerántja a leplet. A Pszicho-sztriptíz nem egy steril, tankönyvszagú betekintés a terápiák világába, hanem egy hús-vér történetfüzér arról, mit jelent valójában szembenézni önmagunkkal...

Mert legyen bármi is a puttonyunkban, végső soron mind ugyanazt akarjuk,visszaszerezni az irányítást a saját életünk felett. Ehhez pedig bizony-bizony bele kell néznünk abba a bizonyos tükörbe.

Van, akinek felnőttként, egyik napról a másikra csúszik ki a talaj a lába alól, és van, akitől már gyerekként elvették a kontrollt. A lényeg mindkét esetben azon van, hogy mikor jövünk rá, hogy változtatni akarunk... Bátorság kell. Az a fajta bátorság, ami elválasztja a rutinosan, magányosan szenvedőt attól, aki mer segítséget kérni... Legyen az egy könyv, vagy éppen egy szakember...

A kiadvány egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy a terápia NEM CIKI. Sőt, Ezeket a történeteket olvasva szinte evidenssé válik, hogy vannak helyezetek, amikor külső segítség nélkül nincs igazi továbblépés.

A kötet négy különböző terápia részleteibe enged bepillantást. Az esetek valósak, nem távoli, elvont problémákról van szó, bármelyikünk története lehetne bármelyik. Örökbefogadás, meddőség, megcsalás, transzgenerációs traumák - olyan témák, amelyekkel sokan csendben küzdenek, ám ezeken a lapokon kimondva, kibeszélve jelennek meg. Óhatatlanul bevonódunk. Felismerések, kérdések merülnek fel. Merre érdemes elindulni? Milyen lehetőségeink vannak?

Szigeti Ildikó humora és önreflexiója folyamatosan jelen van a sorokban, és ettől az egész szöveg élővé, lüktetővé válik. A terapeuta figurája lekerül a piedesztálról. Nem egy tévedhetetlen, minden helyzetben eligazodó bölcset látunk meg benne, hanem egy érző, sérülékeny embert. Olyat, akinek el kell fogadnia a kudarcot is, azt, hogy egy terápia nem mindig sikeres. Vagy hogy az esetek időről-időre vele maradnak, hatással vannak a magánéletére. Hogy hiába szakember, nem mindig tudja teljesen félretenni a saját traumáit, és néha bevonódik... Külön réteget ad az olvasásnak a resztoratív szemlélet, a helyreállító igazságszolgáltatás említése, amely nemcsak szakmai szempontból érdekes, hanem érzelmileg is megérinti az olvasót. Mindezt egy könnyed, olvasmányos stílusban, ami miatt a könyv valóban letehetetlenné válik.

A Pszichosztriptíz nem ígér betonbiztos, kész recepteket, talán pont ezért működik ennyire jól. Világosan megmutatja, hogy a pszichológusnak vannak eszközei, de mivel minden történet más, nincs univerzális megoldás.

AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///

• Egyikünk sem irányítja olyan mértékben az életét, mint amennyire azt hazudja magának...
• A gyerek, legyen akárhány éves is, soha nem lehet része a szülei játszmáinak.
• A szabadság az, amikor eldöntjük, hogy mit kezdünk azzal, amit velünk tettek...
• A kérdőívek és tesztek nem kőbe vésett igazságok, csupán segédeszközök.
• Egy mérgező kapcsolat túlélőjeként nem szabad azon rágódnunk, hogy mi hol hibáztunk - abban a pillanatban elveszünk.
• A manipulátorokkal szemben nincsenek eszközeink, tehetetlenek vagyunk velük szemben.
• Vannak, akik azért késnek, mert csak a saját idejük felett van hatalmuk...
• Egy-egy sírás során átszakad egy olyan gát, amely megakadályozza a változást és a fejlődést.
• A hűtlenkedőket a vágyaik szabad, korlátok nélküli megélése hajtja. A szeretők pedig magányra vannak ítélve.
• Mások életéhez hozzászólhatunk, de bele nem...
• Mindig szükségünk lesz újabb és újabb eszközökre, mert bármikor szembejöhetnek olyan helyzetek, amelyekkel még nem találkoztunk korábban, és nem tudjuk, mi rájuk a megoldás.
• A humor egy olyan levegővétel, amely segít megpihenni és kitalálni, merre tovább.

NEKED AJÁNLOM:

Azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a pszichológia, az önismeret iránt, nem riadnak vissza az őszinte, olykor fájdalmas szembenézésektől. Különösen hasznos lehet mindazoknak, akik elakadást élnek meg az életükben, és nyitottak arra, hogy akár egy könyvön keresztül is elinduljanak a változás felé...

IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//

"Elmagyarázom, hogy ha valakit folyton-folyvást felcímkéznek valamivel, az előbb vagy utóbb az identitása részéve válik. Akkor is, ha valójában semmi köze ahhoz a címkéhez." (43. oldal)

"A manipulátorok kifejezetten szeretnek az áldozat szerepében tetszelegni. Amennyiben az "áldozat" szerepet gyorsan lefoglalták maguknak, a másiknak marad a "bántalmazó" szerep." (67. oldal)

"A tagadás az egészségesen működő psziché önvédelmi mechanizmusa. Az elterelő "hadműveletek" célja és funkciója, hogy a túlélőnek a valóságot cseppekben adagolva, csak lassan és fokozatosan kelljen szembesülnie a valósággal. Máskülönben összeroppanna a súlya alatt." (79. oldal)

"Szemérmes világban élünk, ahol a tudomány - az aktuális társadalmi normákhoz igazodva - nem keresi a választ olyan kérdésekre, amelyeken nem illik gondolkodni. Nem csoda, hogy nagyítóval kell keresni a monogámia létjogosultságát megkérdőjelező kutatásokat. Abban a percben ugyanis, amikor be kell látnunk, hogy a kép jóval árnyaltabb, mint az elsőre hinnénk, véget kéne venni az ítélkezésnek. Pedig mennyivel egyszerűbb moralizálni a gondolkodást helyett…" (140. oldal)

Értékelés (hat pont/szív a maximum): 💛💛💛💛💛💛 6/6
Szerző: Szigeti Ildikó
Cím: Pszichosztriptíz, Terápiás valóságok
Oldalak száma: 270
Kiadó: 21. Század
Kiadás éve: 2023

szerző: Hatos Niki