Ilyen volt a Kilátás ​a Comói tóról

Mi történhet, amikor egy nő rádöbben arra, hogy hosszú évek óta mindenki más életét építi, miközben a sajátjáról teljesen megfeledkezik? Adriana Trigiani Kilátás a Comói tóról regénye erre a kérdésre keresi a válaszokat egy családi titkokkal, önismerettel és olasz életérzéssel átszőtt történeten keresztül.

A főszereplő, Jess a válása után visszaköltözik szüleihez a New Jersey állambeli Lake Comóba. A család mindig is az első helyen állt számára: gondoskodik idős szüleiről, részt vesz a nagy vasárnapi ebédek előkészítésében, miközben saját vágyai és tervei egyre inkább háttérbe szorulnak. Élete akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a Capodimonte és Baratta család múltjából olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyek alapjaiban rengetik meg a szerettei iránti bizalmát.

Jess úgy dönt, hogy felkutatja gyökereit, és anyai nagyszülei szülővárosába, az olaszországi Carrarába utazik. Innen vezeti útja Milánón át a Comói-tó partjára, miközben nemcsak egy új országot, hanem önmagát is egyre jobban megismeri. Az Angelo Strazza aranyozóművésszel való találkozás új lehetőségeket nyit meg előtte, és segít felismerni azt a tehetségét, amelyet addig maga sem ismert.

A regény egyik legnagyobb erőssége a családi kapcsolatok hiteles ábrázolása. Trigiani azt mutatja meg, hogy a szeretet és az összetartozás mellett a családon belül is létezhetnek elhallgatott történetek, kimondatlan sérelmek és olyan elvárások, amelyek hosszú időre meghatározzák egy ember életét. Jess útja ezért nem csupán földrajzi utazás, hanem annak a folyamatnak a története is, hogyan léphetünk ki a mások által kijelölt szerepekből. Az olasz helyszínek különleges hangulatot adnak a történetnek. 

AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///

• Az igazi szabadság egyik formája az, amikor az ember nem őrül bele a másoknak való megfelelésbe.
• A túl sok szabály sótlanná teszi az életünket.
• Aki hosszan bizonygatja magáról, hogy milyen jó ember, az általában nem az.
• Van, amikor rájövünk, hogy minden korábbi veszteségünk eltörpül ahhoz képest, amit éppen most veszítünk el.
• Ha meg akarunk kapni valamit, helyet kell csinálnunk neki az életünkben.
• Időnként a feladás a helyes megoldás, nem pedig az újrakezdés.
• Akit tisztelünk, arról azt feltételezzük, hogy a rendelkezésére álló információk alapján mindig helyesen dönt.
• A tükör hasznos találmány.
• A kompromisszum nem lehet az örökös célunk, mert másoknak megfelelni a világ egyik legnehezebb feladata. Mindig többet és többet fognak kérni tőlünk.... A kompromisszumnál sokkal fontosabb az őszinteség.
• A boldogság a körülményeken és a szerencsén is múlik. A titka pedig az, hogy a legapróbb dolgoknak is tudjunk tiszta szívből örülni.
• A megbocsátás alapja az igazság.
• Nem menekülhetünk mindig a bánatunk elől, de nem is kell folyton magunkkal cipelnünk.
• A hagyomány ajándék, békesség és kötelék. 

NEKED AJÁNLOM:

A Kilátás a comói tóról azoknak szól, akik szeretik a többgenerációs családregényeket, az erős női főszereplőket és az olyan történeteket, amelyek az újrakezdés lehetőségéről mesélnek. Nem ígéri, hogy a változás könnyű, viszont emlékeztet arra, hogy az első lépés gyakran az, amikor valaki végre saját magára is figyelni kezd.
Ha úgy érzed, megrekedtél egy élethelyzetben, vagy nehezen találsz kapaszkodót a továbblépéshez, ez a regény jó választás lehet. Nem ad kész válaszokat, de abszolút képes arra ösztönözni, hogy merj új irányt keresni, és felépíteni azt az életet, amely valóban a sajátod.

IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//

"- Csak egy roncs.
- Nem is lesz rá szüksége. Ott a sarkon a metró. Az bárhová elviszi.
- Akkor jó, mert éppen bárhová szeretnék menni." (45. oldal)

"- Mindenkinek jó vagyok így, csak magamnak nem - mondom halkan. - Hiába mondjátok, hogy a szíveteken viselitek a sorsomat, nem hiszek nektek. Kihasználtok, és még el is várjátok, hogy hálás legyek érte, mintha ez valami kiváltság lenne." (124. oldal)

"Hitt benne, hogy képes vagyok a lehetetlenre. És tessék, itt vagyok, éppen csinálom a lehetetlent. Egymagamban. Nélküle." (175. oldal)

"Kihúzom magam a széken, mivel az egyenes testtartás annak a jele, hogy a felépülő páciensbe kezd visszatérni az erő." (177. oldal )

"Afféle családi hagyomány ez nálunk. Ahelyett, hogy egymás ellen fordítanánk a nőket, megtanulunk önmagunk ellen fordulni. Így legalább tisztában vagyunk azzal, ki az oka minden nyomorúságunknak." (199. oldal)

Értékelés (hat pont/szív a maximum): 💛💛💛💛💛❤️5/6
Szerző: Adriana Trigiani
Fordító: Szigethy-Mallász Rita
Cím: Kilátás a Comói tóról
Eredeti mű: The View from Lake Como
Oldalak száma: 388
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2026

szerző: Hatos Niki