Egyből belecsap a lecsóba a Belmondo Lefoglalt tárgyak lemeze

A Belmondo új albuma, a Lefoglalt tárgyak nem húzza az időt egy finom kis bevezetővel: nincs rajta hagyományos intro, Czutor Zoliék egyből belecsapnak a lecsóba. A tíz számos anyag közel fél órányi zenei utazást kínál nekünk, amely során a zenekar karakteres hangzásvilága és játékos kísérletező kedve végig nagyon jól érezhető. A dalok között megtaláljuk a lassú, melankolikus balladákat, a trap és postmodern beat alapú számokat, a torzított gitáros, Nyers hangulatú rock irányt, és még egy olyan jazzes-swinges kakukktojást is, amely hiába különc, mégis tökéletesen illeszkedik a Belmondo sokszínű univerzumába.

A legterjedelmesebb szám, a Mámorban 3 percért több mint négy perces. Ezzel szemben az Eddig a pontig mindössze két perces ugyan, de intenzív, torzított riffekkel és kiabálós-éneklős energiákkal rázza fel a hallgatót. A dalok témái a mindennapok küzdelmeitől, a személyes döntésektől a humoros paródiákon át az érzelmes, bensőséges pillanatokig terjednek, ennek köszönhetően igazán könnyű feladat együtt lélegezni a zenekarral.

Ahogy említettem Zoliék hamar a közepébe vágnak a történetnek, mégpedig az Itt maradtam-mal. A dal refrénje - "Mit adtam? Folyton ugattam. Mulattam, zuhantam, de meglett jutalmam" - az állandó küzdelmet, a hibákból és próbálkozásokból való tanulást idézi, miközben a dal egészében az a döntés rezonál, hogy maradni érdemes, egészen addig, amíg az ember nem kényszerül menekülésre. A szám lírája egyszerre személyes és közéleti: a közösségi kötelékek fontosságát hangsúlyozza, ugyanakkor a remény és a kitartás érzését is behozza.

A második szám, a Fél lét már teljesen más hangulatot teremt. A treppes-reppes ritmus és a szöveg játékossága - "Bizony fél lét, mikor a lét fél. Kapod a fél lét, nyeled a brét" - a mai félelmek, a bizonytalanság ironikus, de feszes kifejezője. A dalszöveg metaforikusan mutatja be, miként él az ember félelemben, miközben próbálja megtalálni a helyét. A gépi hangzás azt a monoton világot idézi, amelyből az ember szeretne kitörni. Hogy meg is próbálja-e? Rajta áll...

A Kortizol a mindennapok mókuskerekét rajzolja ki ("Monoton a fent és monoton a lent, ugyanaz a lecke, ugyanaz mindig az órarend.") A szövegben megjelenik az alváshiány, a reggeli rohanás, a stressz, miközben a zenében postmodern beat és elektronikusan torzított hangok fokozzák a kaotikus hétköznapok érzetét. A szöveg és a hangzás tökéletesen kapcsolódik össze, így a hallgató a testén érezheti a feszültséget.

A Mámorban 3 percért a lemez leghosszabb, több mint négy perces száma, amely a magyar box történetének tiszteletadásaként született. A sorok jól érzékeltetik a ringben (és akörül) tomboló energia, a küzdelem és a tisztelet ritmusát.

A Radar alatt szállni a mindennapi meghunyászkodást jeleníti meg. A szöveg "Hímezni hámozni, 'Külföld sem jobb'-ozni, Szőnyeg szélre állni, Cipőt nézegetni" - érzékletesen ábrázolja milyen is, amikor az emberek igyekeznek észrevétlenül, önmaguk elnyomásával élni. A ritmus és a hangszerelés visszafogott, de feszült, így a bőrünkön érezhetjük meg ennek az életmódnak a kellemetlenségeit.

A Mire jó, ha népies? ironikus és szórakoztató paródiaként született meg, de túl jó lett ahhoz, hogy az is maradjon. A szám remekül kritizálja az álnépies, trendkövető popzenét. A gitárok és a fülbemászó ritmusok kontrasztja, az önreflexív, humoros szöveg kombinációja egyedi, erőteljes élményt ad.

A Margit a lemez kakukktojása, hiszen angol nyelven íródott. Hatalmas éke a klarinét, lírai, játékos és egyszerűen "elegáns". Ez a szám a lemez könnyedebb oldalát képviseli, ugyanakkor kontrasztot ad a korábbi, feszesebb számokkal szemben.

Az Eddig a pontig a Lefoglalt tárgyak egyik legnyersebb, legerőteljesebb számaként tűnik ki a repertoárból. Már a zenei alap, a torzított gitárriffek és a beszélős-kiabálós ének azonnal jelzi, hogy itt nem finomkodásról van szó. A dal minden hangja a feszültséget, a kirobbanó energiát és az érzelmi nyersességet közvetíti. A betelt poharak képével a mindennapi frusztrációk és a hétköznapi küzdelmek metaforikusan jelennek meg.

Az Oda vagyok már ismét egy tempós anyag, a beatdal a menekülésről szól – nem feltétlenül fizikailag, hanem érzelmileg. Ilyen, amikor menekülünk a szerelembe, a művészetbe, a barátok és gyerekek közé. A szöveg dinamizmusa és a fülbemászó ritmusok felszabadultságot adnak, ami igazán jól eső így a korong végén.

A záródal, a Gyertyagyújtás Szabó T. Anna hanukai versének megzenésítése. A sorok - "Benned a tűz, de a láng, ez a kinti Hirdeti: senki se féljen!" - egyszerű, de erőteljes üzenettel bírnak. A hangzás akusztikus és bensőséges, ami könnyedén teremt ünnepi hangulatot az év utolsó hónapjában.

Összességében a Lefoglalt tárgyak egy tömör, de valóban sokszínű album, amit bátran ajánlok minden olyan hallgató figyelmébe, aki szereti a remekül építkező, zeneileg változatos lemezeket.

szerkesztette: Hatos Niki