Egy törpe férfi és egy túlsúlyos nő szerelmének történetével jelent meg Elif Shafak tálalásában

Elif Shafak egyik korai regénye, a Tekintet jelenik meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában. Az eredetileg 1999-ben kiadott kötet az emberi testről, a társadalmi ítélkezésről és arról meésl, milyen következményekkel járhat, ha valakit folyamatosan mások tekintete határoz meg.

A brit–török szerzőnek eddig huszonegy könyve jelent meg, amelyek közül tizenhárom regény. Munkáit hatvan nyelvre fordították le. Politológiából doktorált, több török, brit és amerikai egyetemen tanított, köztük az Oxfordi Egyetem St Anne College-ában, ahol a tanári kar tiszteletbeli tagja. A Bard College tiszteletbeli doktori címet adományozott neki, emellett a Royal Society of Literature tagja és alelnöke. A BBC korábban a 100 leginspirálóbb és legbefolyásosabb nő közé választotta.

Shafak regényeiben gyakran jelennek meg társadalmi, kulturális és identitással kapcsolatos kérdések. A Tekintet középpontjában olyan nők és férfiak állnak, akiknek testét a környezetük folyamatosan szemléli, értékeli vagy éppen elutasítja.

A történet négyszáz évet és több helyszínt jár be, az Oszmán Birodalomtól Szibérián át Franciaországig vezet, majd Isztambulban ér véget. Egy törpe férfi és egy túlsúlyos nő szerelmének története bontakozik ki, kapcsolatukat azonban a külvilág reakciói nehezítik. Nyilvánosan csak álruhában mernek együtt megjelenni, hogy elkerüljék a gúnyos vagy sajnálkozó pillantásokat.

A férfi, Bé-Cé ezért egy különös vállalkozásba kezd, megírja a Tekintetek szótárát. Ebben azokat az eszközöket, mítoszokat és eseményeket gyűjti össze, amelyek a látáson keresztül hatnak az emberek sorsára, valamint arra, ahogyan saját magukat látják.

A regény a mágikus realizmus eszközeivel dolgozik, miközben egy nagyon is valós társadalmi tapasztalatot helyez középpontba. A szerző az emberi testhez és a róla alkotott véleményekhez nyúl, miközben azt is vizsgálja, milyen traumákat okozhat a folyamatos megfigyelés és a mások által meghatározott külső kép.

A magyar kiadás fordítói Csáki-Sipos Kata és Nagy Marietta.

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL:

"Persze az én helyzetem ettől merőben eltér. Az emberek alapvetően egészen más szemmel tekintenek a kövérekre, mint a vakokra. Az emberek a vakságot, akárcsak a sántaságot csapásként, tragédiaként értelmezik, és ebből kifolyólag a vakok iránt könyörületet éreznek, akárcsak a sánták iránt. Éppen ezért van abban valami pláne, ha egy nem látó képes élcelődni saját hiányosságán. Ezzel ellentétben a kövérségre nem úgy tekintenek az emberek, mint valami szerencsétlenségre vagy "sorscsapásra", hanem úgy, mintha erről pusztán az illető tehetne. Minden kövér ember a saját túlsúlyosságának okozója. A túlsúly a falánkság, a mohóság és a kapzsiság bizonyítéka. Amennyire az emberek komolyan veszik a vakságot, ugyanolyan mértékben képesek gúnyolódni a kövéreken. Mindebből pedig az következik, hogy ha egy túlsúlyos ember viccelődik a saját kövérségével, az sohasem válthat ki akkora együttérzést, és sohasem ébreszthet másokban akkora tiszteletet, mint ha egy vak élcelődne a vakságával. Ezért aztán én mindig nagyon komoly hangnemet ütök meg, valahányszor a kövérségemről kezdek beszélni. Nem engedek teret az iróniának sem, komolyra fordítom a szót, és alkalmazom a saját aranyszabályomat."

"gözbağı (illúzió, szemfényvesztés): Illúziónak, szemfényvesztésnek hívjuk azt, amikor a szemet becsapva nagy sebességgel felvillantunk egy, a valóságban nem létező dolgot, mintha létezne. Ha a szemfényvesztést kicsit lassabban hajtják végre, a nézők szeme kinyílik, és meglátják a csalást. A varázslat megtörik, és fény derül a titokra. Az öregség egyenlő a lassúsággal. A korosodó varázslók magukat is eltüntetik, miután bemutatják utolsó trükkjüket."

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Európa Könyvkiadó