Abszolút szerelem Mehringer második nagylemeze! Meghallgattam

2026.05.30

Ötvenöt perc. Ennyi időt ölel fel Mehringer Marcell második nagylemeze, a SZABADSÁG, SZERELEM című, 18 dalt felvonultató album. És bár Marci majdnem tíz évvel fiatalabb nálam, egy pillanatig sem éreztem, hogy kívülálló lennék a világában. Sőt. Ritkán találkozom olyan mai poplemezzel, amely ennyire természetesen, mindenféle erőlködés nélkül be tud szippantani. 

SZABADSÁG, SZERELEM egy olyan generációs látlelet, amelyben egyaránt helyet kapnak a közéleti feszültségek, a szabadság utáni vágyakozás, a szerelem, a veszteség, a csalódás, az önismeret, az önkeresés. A cím aligha lehetne találóbb. A Petőfi-féle gondolatiság modern köntösben jelenik meg rajta, miközben az egész lemez végig megőrzi a Mehringerre jellemző jegyeket.

Ami igazán lenyűgöz, az a sokrétűség. Első hallgatásra könnyen befogadható szerzemények ezek, de ha az ember tényleg figyel a szövegekre, folyamatosan új jelentések, új értelmezési lehetőségek nyílnak meg. Mehringer egyszerre képes generációs szócső lenni és nagyon személyes történeteket mesélni. Igazán erőteljes érzelmekkel telítve.

A lemez nyitánya, az EGYEDÜL pillanatokon belül kijelöli az album érzelmi koordinátáit. A melankólia, az identitáskeresés és a hírnév árnyoldalainak boncolgatása olyan őszinteséggel jelenik meg, ami azonnal magával rántja a hallgatót. Innen pedig nincs megállás.

A BOSZORKÁNY az album egyik legizgalmasabb pillanata. Elektronikus alapokra épülő, lendületes, ironikus szerzemény, amely úgy fogalmaz meg társadalmi és közéleti kritikát, hogy közben végig szórakoztató marad. Nem a düh dominál benne, hanem az a fajta felszabadult fricska, amely sokkal hatásosabban talál célba.

A korábban már megjelent dalok közül a SZAR AZ ÉLET és a SZEPTEMBER VÉGÉN (STRESSZ) továbbra is az album legerősebb közéleti megszólalásai közé tartoznak. Nem véletlenül váltottak ki komoly visszhangot. Ezek a számok pontosan éreztetik azt a feszültséget, amely az elmúlt években sok fiatalban és nem annyira fiatalban egyaránt felgyülemlett.

A lemez nagy erősségét számomra azonban nem a politikai témák, hanem az emberi kapcsolatok ábrázolásai jelentik. A MÁSNAP, a TISZAVIRÁG, a BÚCSÚDAL vagy a NEM GONDOLOK RÁD olyan érzelmi hullámvasutat alkotnak, amelyen a szakítás, a hiány, a megbánás és az elengedés különböző állomásai jelennek meg. Mehringer szövegei abszolút teret hagynak a hallgatónak arra, hogy megtalálja bennük a saját történetét.

A BAD BUNNY ironikus és provokatív motívumai egy olyan karaktert rajzolnak le, aki a felszínen magabiztos, de valójában belső hiányok és külső elvárások között őrlődik. A szövegvilágban megjelenik a bulikultúra árnyoldala, a szerhasználat kockázata, valamint a társadalmi megfelelési kényszer. Mehringer kívülről figyel, egyszerre beszél empatikus és kritikus hangon a generációs mintákról, az önképzavarokról és a toxikus kapcsolati dinamikákról. A közösségi média szerepe is hangsúlyos, ahol a látszat és a valóság közti feszültség folyamatosan jelen van. Az eredmény egy hibrid dal, amelyben a popos refrén és a trap-es alap találkozása egy aktuális, generációs hangulatjelentéssé áll össze.

A NEVELETLEN egy viharos, szenvedélyes és részben mérgező kapcsolat iránti vonzalomról szól. Az elmesélő beleszeretett egy lányba, akit egyszerre tart vonzónak és problémásnak... Biztos ritka az ilyen sztori...

A SZ(EX) egy mérgező, se veled-se nélküled kapcsolatról szól, amelyben a két ember folyamatosan vonzza és taszítja egymást. Főhősünk tudja, hogy a kapcsolat nem egészséges, mégis képtelen elszakadni a másiktól, mert az érzelmi és fizikai vonzalom nagyon erős. A track központi gondolata, hogy gyakran éppen arra vágyunk a legjobban, akit nem kaphatunk meg igazán, még akkor is, ha ez fájdalmat okoz. Ilyet sem éltél még meg, ugye?

Személyes kedvenceim közé egyértelműen a CORVINUS, a PALAZZO és az ÉDEN tartoznak.

A CORVINUS szövege modern versként is működik. A generációs szorongásokról, a megfelelési kényszerről és a szülői elvárások súlyáról mesél, miközben zeneileg is végig izgalmas marad, zseniálisan építkezik.

A PALAZZO könnyedebbnek tűnik, de csak elsőre. Rendkívül fülbemászó dal, amely fix, hogy napokkal később is az ember fejében marad. Imádom a refrénjét, a hangulatát és azt a természetességet, ahogyan a múltbeli kapcsolatok feldolgozását ábrázolja.

Az ÉDEN pedig egyszerűen letaglózó. Az album egyik legmélyebb pontja, amely a hallgatás során többször is libabőrt okozott számomra. Szerintem kevés olyan track születik mostanában, amely ennyire őszintén és sallangmentesen tud beszélni a veszteségről és a fájdalomról.

Nem mehetek el szó nélkül a Presser Gáborral közös SZABADSÁG-DAL mellett sem. Többek között azért is fontos ez a darab, mert a legendás dalszerző újra együtt dolgozott egy fiatal tehetséggel, ezzel szimbolikusan összekötve a különböző generációkat. Nagy érték ez!

A BÚCSÚDAL az elkövetett, megbánt hibákat, a FÉLTÉGLÁK egy korábban közösen megélt világ széthullását állítja fókuszba.

A korongot a másfél perces SZÉP AZ ÉLET zárja, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az élet mindig szép, csak észre kell vennünk a jeleket, a lehetőségeket, a pillanatokat.

A hangzásvilág végig egységes, miközben nagyon is változatos marad. A popos alapokat alternatív megközelítések színesítik, a produkció modern, karakteres. Somody Áron produceri munkája végig érezhető, a dalok úgy kaptak mai hangzást, hogy közben nem veszítik el az egyediségüket.

Ezen a lemezen nincsenek töltelékszámok. Nincs B-oldal. Mind a tizennyolc dalnak helye van itt, mindegyik hozzátesz valamit az összképhez. Ritka az ilyen munka manapság. Szerintem...

SZABADSÁG, SZERELEM számomra az idei év egyik legkerekebb magyar popalbuma. Bár az alkotója, előadója  - ahogy már említettem - jóval fiatalabb nálam, egy pillanatig sem éreztem a generációs távolságot. Most már csak egyetlen dolog maradt hátra, koncertkörülmények között is meghallgatni ezeket a zseniális dalokat. Már várom!

szerkesztette: Hatos Niki
fotó: Kaszt Ákos

Ötvenöt perc. Ennyi időt ölel fel Mehringer Marcell második nagylemeze, a SZABADSÁG, SZERELEM című, 18 dalt felvonultató album. És bár Marci majdnem tíz évvel fiatalabb nálam, egy pillanatig sem éreztem, hogy kívülálló lennék a világában. Sőt. Ritkán találkozom olyan mai poplemezzel, amely ennyire természetesen, mindenféle erőlködés nélkül be tud...

Újabb kiadványpárral bővítette idei megjelenéseinek sorozatát cibi, Megérkezett a LAKKATLAN SZEEGET és a Rose May-jel közös DONEKIRK. A két track a korábbi chill chezz brgr és BANCOKE után rázza fel újra a közönség életét.

Share