A poros citerától a gyerekek zenei világáig. Helka

Egy régi, poros citera a nagypapa polcán. Egy kíváncsiságból megszólaltatott hangszer, amely végül meghatározó szerepet kapott egy zenész életében. HELKA számára innen indult az út, amely a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, majd számos külföldi koncerthelyszínre vezetett. Az elmúlt években Írországtól Kazahsztánon át Japánig és Ausztráliáig is zenélt, miközben saját zenei világát folyamatosan alakította. Márciusban azonban nemcsak előadóként érdemes figyelni rá: zenetanárként egyre több figyelmet fordít a gyerekekkel végzett közös munkára, az énekre, a mozgásra és a zenei játékra.

HELKA története egy családi hangszerrel kezdődött. "Nagyapámnál találtam egy citerát a polcon: régi volt és poros. Letettem a földre, megpengettem. Ekkor kezdődött minden" – fogalmaz. A hangszerrel való első találkozásból idővel tudatos zenei érdeklődés, majd hivatás lett. A citera nem egyszerűen egy választott instrumentum maradt számára, hanem az alkotói gondolkodás egyik meghatározó eszközévé vált.

Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta, ahol 2022-ben végzett citera, koboz, tekerő és népi hegedű szakon. Az egyetemi évek alatt több, egymással szorosan összefüggő népzenei területtel is megismerkedett, amelyek későbbi munkájában egyaránt fontos szerepet kaptak. A diploma megszerzése óta zenetanárként és zenészként dolgozik, vagyis a színpadi jelenlét és a tanítás párhuzamosan van jelen a mindennapjaiban.

Pályája során több kontinensen is lehetősége nyílt arra, hogy zenéljen. Írország, Kazahsztán, Japán és Ausztrália is szerepel azok között az országok között, ahol közönség előtt lépett fel. A különböző kulturális környezetekben szerzett tapasztalatok természetesen hatással vannak arra is, ahogyan a saját zenei munkájára tekint. A nemzetközi fellépések mellett ugyanakkor legalább ilyen fontos számára a folyamatos tanulás és a saját hang megtalálása.

Jelenlegi munkásságát két, egymással párhuzamosan működő szempont határozza meg: a mély megismerés és a szabad kreatív formálás. Ez a kettősség a hangszerhasználatában is megjelenik. HELKA egyik fontos célja, hogy a citerát olyan oldaláról mutassa meg, amely a hagyományos megszólalás mellett új lehetőségeket is kínál. Ennek egyik eszköze az elektromos citera, amely saját megfogalmazása szerint világviszonylatban is különleges hangszer.

Az elektromos citera használata egy olyan alkotói irányt képvisel, amelyben a tradicionális hangszer és a kortárs zenei gondolkodás találkozik. HELKA számára ez nem a hagyomány elhagyását jelenti, hanem annak további vizsgálatát. A hangszerrel kapcsolatos tudás, a népzenei háttér és az új hangzások keresése egyszerre van jelen a munkájában.

Az előadói tevékenység mellett az oktatás is egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be az életében. HELKA az elmúlt időszakban óvodai fellépésen is részt vett, miközben Kaskantyún alsós gyerekek számára tartott foglalkozást. A program nem klasszikus értelemben vett zeneóraként zajlott. A közös énekléshez mozgásos és játékos feladatok társultak, amelyek során a résztvevők különféle természeti és állati szerepeket jelenítettek meg.

Az alkalom központi témája az erdő volt. Éneklés közben a gyerekek különböző fákká változtak: többek között alma-, körte-, tulipán-, bodza-, dió- és tölgyfaként kapcsolódtak be a játékba. Ezt követően állatok szerepébe kerültek, így megjelent a sündisznó, a vaddisznó, a madár és a hangya is. A feladatokat erdőhöz kapcsolódó népdalok kísérték, vagyis a zenei anyag nem önálló elemként jelent meg, hanem a mozgással és a képzeletre építő játékokkal együtt alkotott egységet.

A módszer mögött HELKA friss pedagógiai érdeklődése is megtalálható. Az év elején elkezdett egy Kokas-pedagógiát tanító képzést, amely saját elmondása szerint komoly szakmai és személyes élményt jelent számára. A kaskantyúi foglalkozáson már válogatott is Kokas Klára foglalkozásainak eszközeiből.

Kokas Klára pedagógiai szemléletében a zene, a mozgás, az éneklés és az alkotó tevékenység szorosan összekapcsolódik. A zenei élmény nem pusztán a dalok megtanulásáról vagy a helyes éneklésről szól, hanem arról is, hogy a résztvevők saját mozgásukkal, játékukkal és képzeletükkel kapcsolódjanak az elhangzó zenéhez. HELKA számára ennek a megközelítésnek a felfedezése új szakmai irányt jelent.

A kaskantyúi program felépítése is ezt tükrözte. Az énekes és mozgásos feladatokat követően került elő a citera, így a gyerekek először saját testükön és játékos helyzeteken keresztül találkoztak a zenei témával, majd egy konkrét hangszer megszólaltatásával folytatódott a foglalkozás. A sorrend lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők többféle módon kapcsolódjanak ugyanahhoz az élményhez.

HELKA számára ez azért is jelentős, mert a csoportos foglalkozások műfaja új terepnek számít. Saját bevallása szerint korábban nem gondolta volna, hogy valaha képes lesz ilyen helyzetben dolgozni. A pedagógusi szerep ebben a formában másfajta jelenlétet kíván, mint egy koncert vagy egy önálló zenei produkció. Nem elegendő egy műsor vagy hangszeres tudás átadása: folyamatosan figyelni kell a csoport reakcióit, a résztvevők aktivitását, valamint arra is, hogy egy-egy feladat hogyan működik a gyakorlatban.

Éppen ezért különösen fontos tapasztalat számára, amikor egy elképzelt gyakorlat a valóságban is működőképesnek bizonyul. A gyerekek reakciói azonnali visszajelzést adnak arról, hogy egy feladat mennyire érthető, mennyire képes bevonni őket, illetve hogyan lehet továbbépíteni az adott helyzetet. Ez a fajta közvetlen tapasztalat az oktatói munka egyik legfontosabb tanulási lehetősége lehet egy olyan zenész számára, aki újonnan kezdi felfedezni a csoportos pedagógiai munkát.

A tanítás HELKA esetében nem válik el élesen a saját alkotói tevékenységétől. Zenészként továbbra is a megismerés és a kreatív formálás kettősségét tartja fontosnak, pedagógusként pedig ugyanezeket a lehetőségeket mások számára is igyekszik hozzáférhetővé tenni. A gyerekekkel végzett munka során nem feltétlenül az a cél, hogy rövid idő alatt kész produkció szülessen, hanem hogy a résztvevők aktívan kapcsolódjanak az énekhez, a mozgáshoz és a hangszerhez.

Ez a szemlélet különösen érdekes lehet a népzene oktatásában. A hagyományos dalanyag ugyanis olyan formában is továbbadható, amelyben a tanulás nem kizárólag reprodukcióra épül. A gyerekek a dalokhoz mozdulatokat, szerepeket és saját ötleteket társíthatnak, miközben közvetlen kapcsolatba kerülnek a hangszeres zenével is. A citera ebben a folyamatban nem pusztán bemutatott hangszer, hanem a közös tevékenység egyik eszköze.

HELKA pályáján így egyszerre van jelen több különböző terület. Zenészként a citera és más népi hangszerek világában dolgozik, előadóként nemzetközi tapasztalatokat szerzett, tanárként pedig a zenei tudás átadásának új formáit keresi. Közben az alkotás más területei iránt is érdeklődik: saját bemutatkozása szerint illusztrátorként is próbálgatja a szárnyait.

A sokféle tevékenység mögött ugyanakkor közös pontként jelenik meg a folyamatos fejlődés igénye. HELKA nem lezárt szakmai identitásként tekint arra, amit eddig elért, hanem olyan folyamatként, amelyben új területeket is ki lehet próbálni. A pedagógiai képzés és a csoportos foglalkozások elindítása ennek a folyamatnak a jelenlegi állomása.

A kaskantyúi alkalom azt is megmutatta, hogyan lehet a népdalokat és a népi hangszereket a gyerekek számára közvetlenebb, játékosabb formában közelebb hozni. A fák és állatok megjelenítése, az éneklés, a mozgás, majd a citerázás egymásra épülő feladatokat alkotott. Az ilyen programok nemcsak zenei ismeretek átadására alkalmasak, hanem a közös figyelem, a mozgás és az együttműködés szempontjából is fontos tapasztalatot jelenthetnek.

HELKA számára pedig ez egy új szakmai út kezdetét jelenti. A koncertszínpadok és a nemzetközi fellépések után most olyan helyzetekben is keresi a helyét, ahol nem előadóként áll egy közönség előtt, hanem egy csoporttal együtt alakítja az esemény menetét. A citera ebben a közegben is központi szerepet kap, de már nem feltétlenül a színpadi produkció részeként.

A történetben ezért különösen érdekes a kiindulópont és a jelen közötti kapcsolat. Egykor egy polcon talált régi, poros hangszer indította el HELKA zenei pályáját. Ma ugyanez a hangszer – immár szakmai tudásának és saját zenei gondolkodásának részeként – gyerekekhez is eljut. Az út közben egyetemi tanulmányokkal, nemzetközi tapasztalatokkal, tanári munkával és új pedagógiai ismeretekkel bővült.

Márciusban HELKA tehát nemcsak zenészként volt jelen a kulturális életben. Az elmúlt hónapokban egy olyan terület felé is nyitott, amely számára korábban ismeretlen volt. A Kokas-pedagógia megismerése, az énekes-mozgásos feladatok kipróbálása és a csoportos foglalkozások vezetése új tapasztalatokat hoz számára. A következő időszakban az lesz érdekes, hogyan építi be mindezt saját pedagógiai és zenei munkájába.

Egy biztos: a citera továbbra is meghatározó szereplője ennek a történetnek. Csak a helyszín és a közeg változott. A nagypapa polcáról indult hangszer ma már koncerttermekben, nemzetközi színpadokon és gyerekeknek szóló foglalkozásokon is megszólal. HELKA pedig közben továbbra is tanul, kísérletezik és keresi azokat a formákat, amelyekben a zene számára és mások számára is új tapasztalatokat adhat.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerkesztette: Hatos Niki