A Pavilon ezúttal kevésbé darkos, de annál féktelenebb. Megérkezett a Limitált Kiadás

Új dallal jelentkezett a Pavilon. Az Irlanda Áron és Irlanda Kristóf által 2021 nyarán alapított formáció ezúttal a Limitált Kiadás című számmal mutatja meg egy újabb oldalát. A páros eredetileg spoken word produkcióként indult, az elmúlt években azonban fokozatosan tágították a zenei kereteiket. A mostani felvételben is több különböző irányzat találkozik: a rap, a techno, a punk, a blues és a folk hatásai egyaránt felismerhetők, miközben a dal sajátos humora és szövegcentrikussága végig meghatározó marad.

A Pavilon története nem egy hagyományos zenekari felállásból indult. Irlanda Áron, vagyis Kuvik és Irlanda Kristóf, azaz Kaller 2021-ben hozták létre közös projektjüket. A kezdeti elképzelés elsősorban a spoken word műfajára épült, vagyis a szöveg és az előadásmód állt a középpontban. Ehhez képest a formáció hangzásvilága azóta jelentősen kiszélesedett. A duó zenéjében ma már egymástól távolinak tűnő műfaji elemek is megférnek egymás mellett, a dalok pedig nem feltétlenül követik a megszokott könnyűzenei struktúrákat.

Ebben fontos szerepe van a két alapító eltérő alkotói feladatainak. Kuvik a zeneszerzésért, a hangszerelésért és a produceri munkáért felel, miközben több hangszeren is játszik. Kaller ezzel szemben elsősorban a szövegekkel és a rapelőadással alakítja a produkciót. Utóbbi a hazai slam poetry szcénában is aktív szereplő, így a Pavilon esetében eleve adott az a szövegközpontú gondolkodás, amely nem pusztán kiegészítő elemként kezeli a dalszöveget, hanem a zenei koncepció egyik alapvető pilléreként.

A Limitált Kiadás ezt a munkamegosztást jól érzékelhetően viszi tovább. A zenei alapot Kuvik készítette, a szöveget Kaller jegyzi, a zenei produceri feladatokat, valamint a felvételt, a mixet és a mastert Barabás Dávid, a Spacelove Studio munkatársa végezte. A végeredmény egy olyan felvétel, amely elsősorban energiájával és szövegi sűrűségével akar hatni.

Már a dal felütése is jelzi, hogy a Pavilon ezúttal tudatosan más oldaláról szeretné megmutatni magát. A felvezető párbeszédben egy fiktív kérés hangzik el: miután a korábbi dalokat túlságosan "darkosnak" találják, valami lazábbra lenne igény. A válasz lényegében az egész szám alaphelyzetét kijelöli. A Pavilon képes lazább hangulatot létrehozni, csak éppen ezt sem hagyományos értelemben teszi.

A Limitált Kiadás egyik legfontosabb jellemzője éppen ez az ellentmondás. A dal a könnyedebb irányba tett gesztusként indul, közben azonban hamar kiderül, hogy a duó saját fogalomrendszerén belül értelmezi a "lazaságot". A szöveg tele van szlenggel, abszurd fordulatokkal, önironikus megjegyzésekkel, kulturális és hétköznapi utalásokkal. A poénok sok esetben nem önmagukban működnek, hanem a ritmus, a rímek és a hangzás részeként.

Ez a szövegkezelés egyértelműen kapcsolódik Kaller slam poetryből érkező hátteréhez. A dalszövegben nem egyetlen történet kibontása vagy klasszikus értelemben vett üzenet átadása a cél. Inkább egy folyamatos szóáradat jön létre, amelyben az egymást követő képek, rímek és asszociációk tartják mozgásban a számot. A sorok sokszor azért követik egymást, mert hangzásban vagy jelentésben újabb lehetőséget nyitnak, és nem azért, mert egy lineáris narratívát kell továbbvinniük.

A felvétel nyelvezete ennek megfelelően kifejezetten szókimondó. A Pavilon nem próbálja rádióbarát formába szorítani a mondanivalót, és a vulgáris kifejezések használata sem véletlenszerű. Ezek a szöveg karakterének részét képezik, ugyanúgy, mint a túlzó képek vagy az egymásra torlódó poénok. A dal több pontján szándékosan feszegeti a jó ízlés határait, miközben érezhetően tisztában van saját túlzásaival is.

A Limitált Kiadás egyik visszatérő motívuma maga a koncerthelyzet. A dalszöveg egy olyan képzeletbeli bulit rajzol fel, ahol a közönség, az előadók és a helyszín egyaránt része az irányított káosznak. Megjelenik benne a Toldi, a szerda esti buli, a füst, a fröccs, a kiöntött italok és a hangos közönség képe. Ezek nem feltétlenül egy konkrét koncert dokumentációjaként értelmezhetők, sokkal inkább egy szándékosan eltúlzott klubhangulat elemei.

A refrénszerű rész ezt a gondolatot zenei oldalról is megerősíti. A "kriminál" és "minimál" köré épített sorokban a minimál elektronikus hangzásra történik utalás, miközben maga a szöveg messze nem minimalista. Éppen ellenkezőleg: sűrű, tömött és folyamatosan újabb információkat dob be. Ez az egyik érdekesebb kontraszt a számban. A zenei egyszerűsítés lehetőséget ad arra, hogy a vokális teljesítmény és a szöveg ritmikája még hangsúlyosabbá váljon.

A dalban a techno és az elektronikus zene hatása elsősorban a ritmikai működésben érezhető. A "kick" említése sem csupán dalszövegi poén, hanem a szám lüktetésére is rámutat. A Pavilon nem úgy használ elektronikus elemeket, mintha egy hagyományos technofelvételt akarna létrehozni. Inkább a műfaj bizonyos karakterjegyeit emeli be a saját rendszerébe, és ezeket rapalapú, punkosabb vagy bluesos fordulatokkal ütközteti.

A "Borsod blues" kifejezés különösen jól összefoglalja ezt a hozzáállást. Nem egy tisztán körülhatárolható műfaji kategóriáról van szó, hanem egy olyan önmeghatározásról, amely helyi és kulturális asszociációkat kapcsol össze egy ismert zenei formulával. A dalszöveg más részein is hasonló működés figyelhető meg: a hétköznapi beszéd, a regionális utalások, a popkulturális kiszólások és a zenei szakkifejezések egymás mellé kerülnek.

A Limitált Kiadás ugyanakkor nem kizárólag a poénokra épül. A szám mögött ott van a Pavilon önmeghatározása is. A duó több helyen reflektál saját helyzetére, a zeneiparra, a közönségre és arra, hogyan viszonyul a mainstreamhez. A szöveg egyik visszatérő állítása, hogy a páros nem akar feltétlenül megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek egy könnyen fogyasztható produkciótól megszokottak.

Ez az önreflexió azért is érdekes, mert a formáció indulása óta éppen a műfaji határok átlépése vált a Pavilon egyik meghatározó tulajdonságává. A spoken wordből kiinduló projekt nem egyetlen zenei irányzat mellett kötelezte el magát. A punk nyersessége, a blues karaktere, a rap szövegcentrikussága, az elektronikus zene repetitív megoldásai és a folkhoz köthető hangszeres gondolkodás különböző arányban, de jelen vannak az általuk kialakított világban.

A Limitált Kiadás ebből a szempontból nem irányváltás, inkább egy újabb variáció ugyanarra az alapelvre. A felvezetésben ugyan elhangzik, hogy most "lazább" dalt kap a hallgató, de a végeredmény továbbra is tipikusan pavilonos. A humor, a provokáció, a rap és a műfaji keverés nem tűnik el, csak más hangsúlyokat kap.

A szöveg felépítése alapján az is feltűnő, hogy Kaller elsősorban hangzásként kezeli a nyelvet. A rímek, a belső összecsengések, a hasonló hangalakú szavak és az egymásra épülő szóviccek folyamatosan mozgásban tartják a vokális részt. Több sor esetében a jelentés mellett legalább ilyen fontos a kiejtés és a ritmikai illeszkedés. Ez a technika szorosan összefügg a slam poetry hagyományával, ahol a szöveg papíron történő olvasása és élő megszólaltatása két eltérő élményt adhat.

A felvétel produceri, hangmérnöki és utómunkálati feladatait Barabás Dávid, a Spacelove Studio munkatársa végezte. Ez a produkció szempontjából azért lényeges, mert a műfajok keverésénél különösen fontos az egyensúly. Egy ilyen sűrű szövegű dalnál a vokál érthetősége, a ritmikai elemek megfelelő elhelyezése és az elektronikus alapok dinamikája egyaránt meghatározza, hogyan jut el a felvétel a hallgatóhoz.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerkesztette: Hatos Niki