A lezárás nem veszteség, hanem felszabadulás. Meghallgattam Nagy Bogi második lemezét

Nem elég, ha az ember rendet teremt maga körül - a belső világát is helyre kell állítania. Nagy Bogi második nagylemeze, a Hűtlen délibáb többek között erről az utazásról mesél. A 2024-es bemutatkozó album, a Rendetlenség után nemrégiben megérkezett az ígéretes folytatás. A Hűtlen délibáb tematikájában és hangszerelésében is bátrabb, mélyebb és érettebb anyag: a saját út keresése, a lezárás folyamata, a családi kötelékek és az emberi kapcsolatok súlya kerül fókuszba ezen a munkán. A lemez előadóján jól érezhető, hogy már nem akar mindenáron, mindenkinek megfelelni, inkább csak őszintén, tisztán beszélne. Talán pont ezért a bátorságért, tisztaságért működik ennyire nálam is, aki több mint tíz évvel idősebb Boginál.

A tíz dalból álló korongban van minden: szorongás, gyász, szerelem, elengedés, női szövetségek, és az a fajta önismereti út, amin ugyan sokszor fáj járnunk, mégis minden megtett lépésünk gyógyítani képes.

A lemez egyik éke, hogy Bogi számára kiemelten fontos a női előadók közötti összefogás erősítése. Ennek szellemében született meg a Filterek Blansch-sal, a Mire voltam jó? Barta Évával, illetve a Gyorsvonat, amelyben B. Nagy Réka dolgozott dalszerzőként és szövegíróként. 

A nyitódalt jelentő Függőség egy olyan lelkiállapotot ír le, amit rengetegen ismerünk, de csak ritkán beszélünk róla nyíltan. Már az első pillanatokban nyilvánvalóvá válik: ez nem egy könnyed belépő, hanem bizony egy kőkemény ajtóberúgás. A sorokból árad az a nyomasztó érzés, amikor "az élet fojtogat", amikor a rossz esték nem múlnak el, vissza-visszajárnak hozzánk. A Szedjük szét a világot második track formájában éreztem meg először, hogy Bogi nem fél mélyre menni. Számomra ez a szerzemény a jelenlegi életszakaszom krízisében a gyász folyamatát ragadja meg hihetetlenül szépen. Az elmúlt időszakban kevés zenét hallgattam, de érzem, hogy ez a szám lesz az, ami igazán hozzám ad, és segíthet visszatalálnom a mindennapi zenefogyasztási szokásaimhoz. Ez a dal nem kiabál, nem könyörög, csak halkan összeroppan, aztán mégis tovább lép.

A harmadik track, a Gyorsvonat egy felnövés története: az évek rohannak, a világ gyorsabb, mint mi magunk, és mindeközben mindegy, hogy csecsemők vagy felnőtt nők vagyunk, mi mindvégig biztonságra, nyugalomra, békére vágyunk. A lemez egyik legszebb darabja a Mindig a tiéd, ami egyszerre szívbemarkoló és felemelő anyag. Az apa-lánya kapcsolat csodáját ünnepli, nehéz nem elérzékenyülni a hallgatása során.  Nem kérdés számomra, hogy ez a dal rengeteg esküvőn lesz az apa-lánya tánc alapja. 

A Mire voltam jó? nem szépít, nem kér bocsánatot, nem akar kedves lenni - kimondja azt, amit sokan csak magukban mernek. A szöveg olyan, mint egy felszabadító ítélet, amit végre kimondasz egy olyan kapcsolat után, ami lemerített, megnyomorított, kifacsart téged. 

A Filterek Blansch-sal közös dal pontosan azt hozza, amit a cím ígér: a valóság és a kirakatélet ütköztetését. A dal az önbecsapás és az őszinteség kontrasztjára épít, és ettől lesz igazán mai. Ez egy igazi girlpower anyag - szerencsére nem a "csillogós" módon, hiszen a sorok között nagy felismerésekre bukkanhatunk.

A lemez egyik kulcsdala a Jól leszek újra, amelyben DESH is közreműködik. Már az első másodpercektől érezni, hogy ez a nóta az album címének esszenciája: "Gondolatban hozzád járok / Mint egy hűtlen délibáb". Ez a kép egészen erős: a délibáb egyszerre ígéret és átverés, valami, amit üldözöl, pedig nincs is ott. Pont ilyenek azok a kapcsolatok is, amelyekből már ki kellett volna lépnünk, de még mindig visszahúznak. A refrén olyan, mint egy belső mantra: újra és újra ki kell mondanod, mert muszáj elhinned, hogy egyszer tényleg sikerül.

A Késő már a kilépésről mesél: amikor végre otthagysz egy olyan kapcsolatot vagy életszakaszt, ami már nem épít. És közben nem gyűlöletből mész el, hanem azért, mert rájössz: néha a lezárás maga az önszeretet. Ez a szerzemény egy határozott döntés lenyomata. A jövő felé néz - ettől válik igazán felszabadítóvá.

A lemez utolsó előtti darabja, a Szép szavak a szeretői viszony, a vágy és a kémia világa. Az a fajta történet, amikor minden intenzív, szép, sok - és az ember újra meg újra belemegy, mert egyszerűen nem tud ellenállni. Ez a dal a rózsaszín köd himnusza lehetne, ám ott van benne az is, hogy ez a köd egyszer majd felszáll. De addig… Addig nagyon jó benne elveszni.

A záródal, a Tényleg vége méltó lezárása az albumnak. A klasszikus se veled-se nélküled kapcsolatok világát hozza, ahol már kismilliószor szakítottak egymással a felek, mégis mindig visszataláltak egymáshoz - egészen addig, amíg egyszer csak tényleg eljön a végpont. Nincs dráma, nincs nagy jelenet, csak a felismerés van. Az, hogy van, amit nem lehet megjavítani, bármennyire is szeretnénk. A vég pedig időnként nem tragédia - sokkal inkább megkönnyebbülés.

Úgy érzem, a Hűtlen délibáb nem akar egy slágeralbum lenni - de mégis tele van olyan dalokkal, amelyek könnyedén beleégnek az emberbe. Ez a munka egy ilyen fiatal lánytól kiemelten érett, mély anyagnak számít. Bogi immáron nemcsak énekesnőként erős, hanem történetmesélőként is. A dalok úgy fájnak, hogy közben nem rombolnak le. Segítenek rendet rakni ott, ahol eddig csak káosz volt. Ez a lemez nem könnyű, de mindenképpen érdemes értő fülekkel meghallgatni. Újra meg újra.

A lemezbemutató turné márciusban indul, és olyan helyszíneket érint, mint a szegedi Jate Klub, a soproni Búgócsiga, a győri Bridge Klub, a gyöngyösi Start Műhely, valamint a budapesti Akvárium Klub. A sorozat intimebb atmoszférájú klubtereiben Bogi élőben is megmutatja, milyen irányba fejlődött a hangzásvilága az elmúlt években - a rajongók pedig közelről élhetik át az új dalok lendületét.

szerkesztette: Hatos Niki