A káosz, a társadalmi zaj és a menekülés között mozog a Pavilon új dala, a Deja Vu

Új számmal jelentkezett a 2021-ben alakult Pavilon. Irlanda Áron és Irlanda Kristóf formációja eredetileg spoken word projektként indult, az elmúlt években azonban fokozatosan tágította zenei kereteit. A duó most megjelent Deja Vu című felvétele is ezt a sokirányú gondolkodást folytatja: a dalban alternatív, folk-, punk-, blues-, techno- és raphatások találkoznak, miközben a szöveg társadalmi feszültségeket, belső bizonytalanságot és a menekülés lehetőségének kérdését is érinti.

A Pavilont Irlanda Áron és Irlanda Kristóf alapította 2021 nyarán. A két alkotó eltérő területekről érkezve alakította ki a projekt működését. Áron, azaz Kuvik a zeneszerzésért, hangszerelésért és produceri feladatokért felel, míg Kristóf, vagyis Kaller elsősorban rapperként és dalszövegíróként vesz részt a munkában. Kristóf neve a hazai slam poetry színtéren is ismert, ami a Pavilon szövegközpontú megközelítésében is tetten érhető.

A Deja Vu esetében a zenei alapot Kuvik készítette, a dalszöveget Kaller jegyzi. A felvétel, a keverés és a mastering Barabás Dávid, a Spacelove Studio közreműködésével készült. A dalhoz videoklip is társul, amelynek forgatókönyvét Irlanda Áron és Irlanda Kristóf közösen írta. A produkcióban Tóth Zsófia dolgozott producerként, az operatőri és fővilágosítói feladatokat Besenyi Dávid látta el, a vágást pedig Karlóczy Dominik készítette.

Ismétlődő helyzetek, változó szerepek

Már a cím, a Deja Vu is az ismétlődés gondolatát állítja középpontba. A francia eredetű kifejezés olyan helyzetre utal, amelyet az ember már korábban átéltnek érzékel, a Pavilon dalában azonban ennél tágabb értelmezést kap. A visszatérő sorok és motívumok egy olyan állapotot rajzolnak ki, amelyben a társadalmi konfliktusok, az egyéni bizonytalanságok és a mindennapi feszültségek újra és újra ugyanazokat a köröket futják.

A refrén egyik központi képe a "bárány" és a "farkas" ellentéte. A dalban a megszólalás és az elhallgattatás egyszerre jelenik meg: valaki arra ösztönöz, hogy legyen hangosabb az ember, miközben mások éppen a hallgatást követelik. A kép nem egyetlen konkrét szereplőre vagy helyzetre mutat, inkább a társadalmi kommunikáció ellentmondásait sűríti néhány sorba. A "bárány" és a "farkas" egymással szembeállított alakja közben a hatalom és a kiszolgáltatottság hagyományos szimbolikáját is felidézi.

A dalszöveg több pontján hasonlóan sűrű, egymásra épülő képek követik egymást. Az "égjen a part" és a "hidak" motívuma például egyszerre utalhat a rombolásra és a kapcsolat fenntartására. A sorokban megjelenő ellentét alapján nem teljes megsemmisítésről van szó: bizonyos összeköttetéseknek meg kell maradniuk akkor is, ha maga a környezet konfliktusossá válik.

A szöveg egyik sajátossága, hogy nem épít fel egyetlen, lineáris történetet. Inkább különböző helyzeteket és gondolati töredékeket kapcsol össze. Megjelenik benne a belső feszültség, a túlterheltség, a társadalmi közeggel való elégedetlenség, a családi és generációs viszonyok kérdése, valamint a távozás és maradás dilemmája is.

A személyes és a közösségi problémák találkozása

A Deja Vu egyik érdekes rétege, hogy a személyes állapotokat gyakran társadalmi képekkel kapcsolja össze. Az olyan sorok, amelyek az elmében zajló "viharra", a túlterheltségre vagy az egyénből való menekülésre utalnak, szorosan követik a közösségi térre vonatkozó kijelentéseket.

Ez a szerkesztési mód a spoken wordből érkező alkotói háttérrel is összefügghet. A dalszövegben nagy szerepet kap a hangzás, a rímelés és a gyors asszociáció. Több sor elsősorban nem történetet visz tovább, hanem hangzásbeli vagy jelentésbeli kapcsolatot teremt a következő gondolattal. Emiatt a szöveg inkább egymásra torlódó benyomások sorozataként működik, mint hagyományos dalszövegként felépített narratívaként.

A Pavilon ezzel párhuzamosan olyan témákat is behoz, amelyek közvetlenebbül kapcsolódnak a társadalmi környezethez. A "nemzeti park, amit feltúrtak" kép például a természet és az emberi beavatkozás ellentétét jeleníti meg, de a megfogalmazás szándékosan nem kínál egyértelmű megfejtést. Hasonlóan működnek azok a részek is, amelyekben az intézményi, családi vagy közösségi szerepek válnak bizonytalanná.

A szövegben a vallási utalás, a családi viszonyok, a menekülés és a honvágy egymás mellé kerülnek. A "Menekülnék, nem maradok meg" gondolata többször is visszatér, majd a "hova meneküljek?" kérdésével egészül ki. Ez a rész már nem egyszerűen a távozás vágyáról szól: azt is felveti, hogy az egyén számára egyáltalán létezik-e olyan hely, ahol megszabadulhat azoktól a problémáktól, amelyeket magával visz.

Nem hagyományos szerkezet

A Deja Vu felépítésének egyik meghatározó eleme a refrénszerű ismétlés. A "Születés és lét, halál – ez mind csak deja vu" sor a dal egyik összegző állítása. Ebben az értelmezésben a cím nem csupán egy visszatérő kifejezés, hanem a teljes szöveg egyik kulcsa: az élethelyzetek változnak, miközben bizonyos mintázatok újra megjelennek.

A dal végén különösen hangsúlyos szerkezeti váltás következik. A dubstepként jelölt szakasz eltér az előző részek szövegvilágától és ritmusától is. A rövid, egymást követő mondatok, a hangutánzó kifejezések és az idő múlására utaló "tikk takk" motívum feszesebb lezárást adnak a felvételnek. A korábbi, összetettebb képek után itt a percek, a jelenlét és a megszólítás kerülnek előtérbe.

A Pavilon új száma így egyszerre épít a rap és a slam poetry szövegcentrikus hagyományaira, valamint az elektronikus zenei megoldásokra. A műfaji kevertség nem öncélú: a különböző zenei elemek a dal többféle hangulatát és ritmikai karakterét támogatják.

A Deja Vu alapján a Pavilon továbbra sem egyetlen műfaji kategóriában gondolkodik. A 2021-ben spoken word formációként indult duó mára olyan zenei irányt alakított ki, amelyben a rap, a punk, a blues, a folk és az elektronikus megszólalások egyaránt helyet kaphatnak. Az új dal ezt a sokszínűséget a szöveg oldaláról is következetesen viszi tovább.

A felvétel központi kérdése végül az ismétlődés marad: ugyanazok a konfliktusok, kommunikációs helyzetek és belső dilemmák térnek vissza más-más formában. A Pavilon nem ad kész válaszokat ezekre, inkább egymás mellé helyezi az ellentmondásokat. A Deja Vu ettől nem egyetlen témáról szóló dal, hanem több különböző feszültség összekapcsolása, amelyben a személyes bizonytalanság és a társadalmi tapasztalat folyamatosan egymásra reflektál.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerkesztette: Hatos Niki