Már mindenki tudja, hogy szerdán robbant a botrány, miszerint házkutatás történt ByeAlexnél és a zenekara tagjainál. Drogot kerestek, találtak is. Az első órákban sokkot kaptam, hiszen nem titok, hogy nagyon szeretem Alex zenei világát, illetve személyiségének azon a részét is, ami átjön a Facebook posztjaiban vagy a televízióban: a nyíltságát, az őszinteségét, azt a közvetlenségét, ami miatt sokan tudnak, tudunk vele azonosulni.
Bevallom, egyből beugrott nekem a Manuellel közös Merülök száma, amely nem ítélkezik a fogyasztás felett... Ehhez hasonlóan a vodkát emlegető szövegei is apró részletek az életéből, amelyek az érzelmeit és a hangulatait érzékeltetik. Az említett dal már az első sorban a tudatállapot bizonytalanságát jelzi. Ez lehet a fizikai fáradtság, az alkoholfogyasztás, a drog vagy egyszerűen a valóság elmosódottsága. Ki hogyan értelmezi... Egy biztos, a szerzemény sorai ambivalensek, egyszerre fejezhetnek ki testi és lelki kábultságot is.
Nagyon nem kedvelem a drogokat, sosem fogyasztottam, és nem mentegetem azokat, akik élnek velük. A fogyasztást (legyen az alkohol, drog, cigi) megelőző utolsó pillanatokban minden egyén vállán ott van a felelősség, a döntés súlya. Különösen, ha valaki közszereplő, és minden mozdulatát nagyítóval figyelik. De attól, hogy valaki hibázik, még nem kellene kollektív sportot csinálni abból, hogy belerúgjunk. Márpedig mostanában mintha ez lenne a kedvenc nemzeti hobbink, nem megvárni a tényeket, nem pontosan idézni, hanem rátenni még egy, meg még egy lapáttal, hátha több lesz a kattintás, nagyobb a felháborodás, és jobb a forgalom az adott médium platformján.
Alex most egy olyan helyzetben találta magát, amelyből senki sem jön ki szépen. A részletek körül sok a bizonytalanság, sok sajtó mégis úgy viselkedik, mintha minden apró momentum kétséget kizáróan ismert és bizonyított lenne. Több forrás úgy adta le, mintha a zenésznél 5x-6x akkora mennyiségű drog lett volna, mint amiről valójában szó volt.
Másutt a kommentekre adott reakcióit próbálták "flegma" viselkedésként feltűntetni, holott az ironikus, a csípős stílus mindig is része volt az online jelenlétének. Alex hosszú évek óta finoman oltogatja azon kommenthuszárokat, akik ordas marhaságokat írnak neki. Ez a jelengség nem most kezdődött, nem a botrány mellékhatása, a karakteréhez tartozik. Aki őt követi, annak ez nem újdonság.
Lehet valakinek ellenszenves ByeAlex, nem kell szeretni a zenéjét, nem kell egyetérteni a viselkedésével. Én is úgy gondolom, hogy vállalnia kell a következményeket, ez nem vita tárgya... De! A hibákért jár a bírálat, ám a karaktergyilkosság nem.
Alex legalább kiállt, írt, nem bújt el, miközben rengeteg hazai előadó az első botrányjelre eltűnik, lekapcsolja a kommentelést, átadja a terepet a steril PR-közleményeknek. Alex nem ezt tette. Nem védte a fogyasztást, nem mentette fel magát a hibák alól.
Kedves kollégák! Úgy érzem, nem az lenne a dolgotok, hogy újabb és újabb, egymást túllicitáló verziókat találjatok ki az ilyen hírek, történések esetében. Hanem az, hogy megvárjátok a hivatalos információkat - és addig is a valósághoz tartsátok magunkat. A hibás cselekményeket nem kell elfedni, de feleslegesen rájuk rakni öt réteg valótlan narratívát igenis ártalmas.
Vegyetek levegőt! A káros cuccok helyett pedig fogyasszatok kultúrát: zenét, könyvet, filmet, sorozatot! Menjetek színházba, koncertre, kiállításra! Apropó, a hónap során érkezik Alex új száma, a hungarian mambo. Ha már kulturális oldalon jártok, meg kellett említenem, nemde?
szerkesztette: Hatos Niki
Az idei évben megláthattam a színház különböző arcait. Az improvizációs játékok szabadságától a futurisztikus komédiákon át a klasszikus, érzelmes kétszereplős darabokig mind-mind hatalmas élmény volt számomra. Minden előadás más-más színt vitt az évembe, és mindegyik megtanította, mennyire sokféleképpen lehet megélni az életet.
A Vígszínház társulatának titkos szavazása alapján idén Radnay Csilla vehette át a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. A díj különleges rangját az adja, hogy nem egy zsűri, hanem maguk a kollégák döntenek a sorsáról. Az emlékgyűrűt december 30-án, a Liliomfi előadás után adta át Gábor Júlia és Szigethy Gábor a Vígszínház színpadán.
2025-ben is számos olvasmány ragadta meg a figyelmemet, amelyek között a legkülönfélébb stílusok és témák kaptak helyet. Találkoztam szórakoztató szépirodalommal, amely elrepített más világokba, ugyanakkor olyan társadalomtudományi és pszichológiai írások is megérintettek, amelyekből sokat tanultam önmagamról és a körülöttem lévő világról. A lenti...
