Velek Domonkos: "A végeredményen eléggé érződik az általunk szeretett latin zene hatása, de van benne valami japános dalszerzői felfogás is"

Nem tétlenkedik a Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának egyik támogatott produkciójává vált kisbetűs ünnepnapok (Gollob Márton - ének, gitár, Torda Barnabás - ének, basszusgitár, Velek Domonkos - ének, billentyű). A produkció másfél éve adta ki első nagylemezét, Valentin-napon pedig érkezik is a második album, avagy Az izéből az izé. Többek között erről a munkáról, a Hangfoglaló Minifesztről, valamint az idei tervekről beszélgettünk Domonkossal.

Mikor érezted először, hogy zenével szeretnél foglalkozni?
Hamarabb, mint ahogy mások előtt – mondjuk egy bemutatkozás alkalmával – ki mertem volna mondani azt magamról, hogy "zenész vagyok". Még most is kicsit idegen néha, pedig objektíve nézve: igaz, mert ez teszi ki az életem. Az időnként megjelenő imposztor szindrómámnak el kell fogadnia, hogy ez nem egy minőségjelző valójában. Tizennegyedik szülinapomra kaptam egy digitális zongorát, azóta is azt használom otthon, és olyan szinten megszállottan a fejembe vettem, hogy csinálok egy zenekart és olyanok leszünk, mint a Beatles, hogy nem is nagyon adtam magamnak azóta se más opciót. Ez hét éve történt, és nem telt el azóta se úgy nap, hogy ne tettem volna valamit a zenekar előrehaladásáért.

Volt valaki, aki felhívta a figyelmed a tehetségedre? Vagy megerősített abban, hogy ez az utad?
A szüleim voltak az elsők ebben, és a mai napig nagyon támogatnak. Anyukámnak erős művészi vénája van, és bár mással foglalkozik, a nővéremet és engem mindig bátorított és terelt erre az útra. Meg kell említenem Császár Ferenc zongoratanáromat is, aki megnyitotta előttem a dalszerzés misztikumát már egészen kicsi koromban, és azóta is minden új dalunkat megmutatom neki, kikérem a véleményét.
A kisbetűs ünnepnapokat gimnáziumi osztálytársakként alapítottuk, tehát voltak, akiknek megtetszettünk és ezt ki is fejezték. Az egyik matek tanárom, - mert sok volt – például odajött hozzám a folyosón egy iskolai koncertünk után, és azt mondta, hogy "Domonkos, most már megértem, hogy maga miért nem foglalkozik a matekkal". Mert hogy abból elég rosszul szerepeltem, egy időben zsinórban három nulla pontos egyest is írtam, de inkább lustaságból. Az utolsó két évben Barnus, a basszusgitárosunk volt a padtársam matek órákon, és eljutottunk arra a szintre, amikor már füzetet se vittünk, mert inkább a zenekari emailekre válaszolgattunk, vagy szövögettük a zenei álmainkat. Neki mondjuk ugyanez a tanár azt mondta az érettségi után, hogy "ott rontottam el, hogy nem ültettelek titeket szét, mert neked igazán jó fejed van a matekhoz, több is lehetett volna ebből". Pedig neki ötös, nekem meg négyes lett a matek érettségim. Szóval röviden: igen, sokan támogattak minket már a kezdetnél is.

Hogyan értékeled a zenekar szempontjából a 2024-es évet?
Szerencsére eddig azt mondhatjuk, hogy minden évünk sikeresebb volt az előzőnél, és ez ezúttal is így volt. 10/7 összességében, ha számszerűsíteni kell. Kétszer is saját jogunkon vidéki turnéra mentünk, kiadtunk négy kislemezt (Nyállámálló, Csupán, A tó körül, Fel se fogod) a második nagylemezünkről játszottunk a Budapest Park tesztnapján a Kiscsillag előtt. Két-két A38 Hajós és Akvárium KisHallos koncertünk volt, egészen jól ment a fesztiválszezon is és még rengeteg csodálatos dolgot átéltünk. Csak azért adtam hét pontot, mert az idei 13 lesz alsóhangon.

Hamarosan megjelenik a második lemezetek. Mit tudhatunk róla?
Február 14-én, Valentin napon érkezik a korong. Az izéből az izé címet adtuk neki, ami jól mutatja, hogy milyen szakaszán vagyunk zenei pályánknak. Egy megtörtént beszélgetés ihlette. Valami egyetemi bulin voltam az ELTE BTK-n – életemben talán kétszer fordult ez elő – és hunyorogva nézett rám egy lány. Mondta, hogy ismerős vagyok neki valahonnan. "Te nem abban az izében… vagy? Vágod. Tudod" – méregetett. "De igen, az izéből az izé vagyok" – mondtam neki. Erre megörült, hogy akkor jól tudta. Nagyon elégedett volt.
Az album dalainak a nagyrészét egy "rockzenekartól" szokatlan módon dobos nélkül, Gollob Marcival és Torda Barnussal hárman írtuk vidéki elvonulások alkalmával, vagy Marcinál Újpesten. Persze minden dal más: volt, amit a szerzője már majdnem teljesen készen hozott, és volt, amit nagyobb arányban raktunk össze közösen. Egyenlőbbek lettek a szerepek, mint korábban. Mindenesetre sokkal inkább egy producercsapatként működtünk, azonban a populáris zene elvárásaitól mentesen. Ezúttal is Szatmári Kevével vettük fel a dalokat, a Hakumba dobosa, Számel Soma, és a Raklap dobosa, Kerezsi Tas játszotta fel a lemezt. A végeredményen eléggé érződik az általunk szeretett latin zene hatása, de van benne valami japános dalszerzői felfogás is. Mások szerint.

Február 12-én különleges eseményre kerül sor, ahol a közönséggel együtt hallgatjátok végig a korongot. Mivel készültök erre az estére?
Korábban is csináltunk már ilyet, az első, Édenpark című albumunknál. Meghallgattuk a jelenlévőkkel közösen az egész lemezt egyben, majd beszélgettünk róla: a dalokról egyenként, sztoriztunk, akinek volt kérdése, az feltehette. Most játékokkal és készülünk, és inkább úgy fogjuk fel, mint egy újabb részét az eddig négy epizódos podcast sorozatunknak. Szerintem fontos az, hogy a zenénket ne csak otthon hallgassák az emberek egyedül, hanem egy közösségi élményként tekintsenek erre, legyen valami élményszerű kapcsolódásuk a lemezhez. Persze erre nagyon jók a koncertek is, a lemezbemutatónk február 28-án lesz az A38 Hajón, amire nagyon készülünk, és tényleg igazán jó lesz. Aki nem jön el, az többé nem a barátunk, nem játszunk vele.

Ti lettetek a Hangfoglaló alprogram egyik támogatott produkciója. Milyen gondolatok, érzések kavarodnak benned ennek kapcsán?
Azt hiszem már harmadik alkalommal próbáltuk megnyeri a támogatást, és mindig egy kisebb fajta egzisztenciális krízist okozott, amikor végül nem jött össze. De ez hülyeség volt: korábban nem lett volna annyira megalapozott, mint most, és ezúttal minden összeállt ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjuk hasznosítani ezeket a forrásokat. Egy jó szakmai visszajelzés emellett. Az pedig hab a tortán, hogy a mentorunk Fekete Giorgio lett a Carson Comából.

Nemrég bizonyíthattatok a Hangfoglaló Minifeszten is. Hogyan emlékszel vissza erre az estre?
Játszottunk már korábban is a Turbinában, szóval komfortos volt a légkör. Mi zártuk az eseményt a Nagyteremben este tizenegykor, és egészen be is gyűltek az emberek, és abszolút vevők voltak ránk. Szóval jól esett, na. Sajnos a többi előadó többségéről én lemaradtam, mert tanulnom kellett egy vizsgámra, ami másnap reggel tízkor kezdődött.

Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?
Igyekszünk a csúcsra járatni Az izéből az izét. Február 19-én Szegeden, 21-én Székesfehérváron, március 1-én Kecskeméten adunk közös koncertet barátainkkal, a Máklikőrrel. Természetesen a fő attrakciónk a február 28-i A38-os lemezbemutató, ahol a pécsi esze tamás együttes lesz az előzenekar. Aztán pihenünk egy lélegzetvételnyit áprilisban, majd belevágunk a fesztiválszezon elejébe. Már biztosan ott leszünk a Bánkitón, a Fishing on Orfűn, a Művészetek Völgyén, a Campuson, a Gombaszögön és a Pankkutyán.

Van olyan hazai előadó, aki inspirációt, példát jelent számotokra? Ki az? Miért? Kivel dolgoznátok együtt szívesen (akár közreműködés)?
Konszenzusos alapon, hagyományból erre a kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy: burijenci.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta. 
szerző: Hatos Niki