Varga Dávid: „Alig tudtunk aludni az izgatottságtól.”

A Campus fesztiválon is fellépő Máklikőr produkció érdekessége, hogy novellaszerű történeteket mesél el, esetenként ugyanazt mondják, mint mindenki más, csak úgy, ahogy még nem tette eddig senki. A banda a Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának egyik támogatott formációjává vált idén, ez adja hát mai bemutatkozásuk aktualitását. Beszélgető partnerem a banda énekes-gitárosa, Varga Dávid.

Mikor éreztétek azt először, hogy zenével szeretnétek foglalkozni?
Botiról tudom, hogy vele történt valami tizenöt éves korában, ami után biztos volt abban, hogy ő dobolni szeretne élete végéig, és csak találni akart egy munkát, amivel fenn fogja tudni tartani ezt a szenvedélyét. Körülbelül négy éve Jordán Levivel is volt egy beszélgetésünk erről, ahol az jött le nekem, hogy Levit nagyon zavarja, hogy a zenére nem tekintenek olyan széles körben elfogadott hivatásként, mint egy polgári melóra. Én nem emlékszem egy konkrét pillanatra, amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék zenével foglalkozni. Emlékszem, mindig kinevettem Marcit, amikor nagy terveket szövögetett a gimnáziumban tizenhat éves korunkban, amelyek szerint: "mi bejárjuk az országot, mindenhol koncertezünk és csomóan fognak minket hallgatni."

Volt valaki, aki felhívta a figyelmeteket a tehetségetekre? Vagy megerősített abban, hogy ez az utatok?
A legelső ember, aki hitt abban, hogy ez egy jó zenekar lesz, az Marci volt. Ha ő nem ilyen elhivatott és lelkes, sosem vesszük fel az első számunkat. A Rózsafa dal felvételénél a gitáristen, Lee Olivér volt a hangmérnökünk, producerünk, és igazából miatta jöttem rá, hogy ebből lehet valami komolyabb is. Örökre megmarad bennem az, ahogy a tizenhét éves Jordán Levi épp a gitár solo-ját rögzíti, amikor Oli kiakad, hogy miért tud ennyire jól gitározni a srác, ha még nincs is tizennyolc éves se. Azt is mondta Olivér, hogy ez a dal első számnak elképesztően jó, és az ő első szerzeménye nem tartott ott, ahol a Rózsafa dal. Ezek akkora szavak voltak, hogy nem nagyon tudtam hova tenni őket. Az évek során rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, de sose tudtam, hogy hogyan gondoljak a zenekarra, mert biztos voltam benne, hogy sokaknak nem tetszik a zenénk, nem tartják nagyra, csak jófejek az emberek és nem mondják el nekünk az igazságot. Emiatt persze nem tudtam tisztán látni, hogy mennyire vagyunk jók, mert mindig csak egy pozitív burok vett körbe minket. Azért valahol sejtettem, hogy azért annyira rosszak nem lehetünk, amikor a gimink igazgatóhelyettese az egyik dísztermi koncertünk előtt leültetett minket az igazgatóiban és elmondta, hogy szerinte nagyon értékes a zenénk. Azt mondta, ne hagyjuk abba, mert így, hogy nem csak a mi korosztályunknak, hanem neki is tetszik, sokakat elérhetünk, és sokakra hatással lehetünk.

Még viszonylag az év elején járunk, hogyan értékeled a 2024-es évet karrier szempontjából?
2024-ben az volt a durva, hogy négy diplomát szereztünk és egy abszolutóriumot. Botival lediplomáztunk Mechatronika alapszakon, Ádi megszerezte a nemzetközi tanulmányok BSc diplomáját, Marci elvégezte a londoni UCL-es tanulmányait, Marcell azóta meg már mechatronikai mérnök mester. Levi is jó úton halad villamosmérnökként, csak még fiatalabb... Pont ezért az első félévben alig voltak koncertjeink, de örülök, hogy ehhez a mérföldkőhöz eljutottunk. Nyáron egyértelműen a legjelentősebb eseményünk a Veszprémi utcazene fesztivál volt, ahol négy napon keresztül mindennap felléptünk Veszprém különböző pontjain, és a végén megnyertük a közönségszavazást, ami nagyot lendített a zenekar szekerén. Ezen kívül nagyon büszke vagyok az önállóan szervezett eseményeinkre: volt egy teltházas 360 fokos boiler room koncertünk a Toldiban, egy akusztikus piknik egy 200 éves platánfa alatt, egy teltházas Dürer kertes koncertünk ősszel és egy megszokott évvégi koncertünk a 4Bards zenekarral az Akváriumban. 2024 végén harmadjára is elindultunk az NKA induló zenekari pályázatán, idén sikerült is nyernünk.

Ti lettetek a Hangfoglaló alprogram egyik támogatott produkciója. Milyen gondolatok, érzések kavarodnak benned ennek kapcsán?
Januárban alig tudtunk aludni az izgatottságtól. Óriási lehetőség ez a pályázat, már most rengeteg fesztivál keres meg minket miatta, és a zenekar szempontjából a lehető legjobb embert kaptuk meg mentornak, Koncz Balázst. Igazából én örülök, hogy csak idén nyertünk. Az előző években nem tudtuk volna kihasználni azokat a lehetőségeket, amit a pályázat nyújt. Idén már van fix próbatermünk, ahol könnyedén tudunk demókat csinálni az új lemezhez, több dal kezdeményünk van, több idő áll rendelkezésünkre azokra a koncertekre, amelyeket a pályázat miatt nyerünk és több tapasztalatunk van az online kommunikációban is, hogy az elkészült album majd valóban eljuthasson sokakhoz. Egyedül attól tartok, hogy ki fog minket managelni. A hetedik zenekari tagunk, a managerünk, Niki sajnos nem fog tudni minket a pályázat alatt végig támogatni, de remélem találunk majd olyan embert, akivel összeillik a zenekar és tud segíteni ebben a nagyon izgi évben és utána. Mi egyébként rengeteg tehetségkutatón és pályázaton indultunk a zenekar élete során, de a legtöbben nem nyertünk, és kialakult egy keserű érzés az ilyen meghallgatásokkal kapcsolatban. Egy időben poénkodtam is azzal, hogy király lenne befutni anélkül, hogy bármit megnyernénk, mert akkor mondhatnánk, hogy nem kellettünk senkinek, mégis megcsináltuk magunkat, ami azért mégis inkább egy rockstar-hoz illő narratíva lenne. Persze továbbra se gondoljuk, hogy csak azért, mert most nyertünk, jobbak lennénk a többi pályázónál. Mi nem érezzük azt, hogy bármi változott bennünk az egyes évek meghallgatásai között, egy ilyen meghallgatáson 3 számból 2 mindig ugyanaz volt - Rózsafa dal, Pillangó-, ezeket pedig ugyanúgy játsszuk. Persze simán lehet, hogy az évek alatt a rengeteg koncert között mindig épp csak annyit fejlődtünk, hogy mi ne vegyük észre, de szerintünk nem lehet művészi produkciókat kategorizálni és csekély számú szempont szerint egy pontszámmal ellátni. Egy biztos, ígérjük, hogy ebben az évben az eddiginél is több áldozatot teszünk a zenekarért, és egy olyan albumot fogunk létrehozni, ami új szintre fogja emelni a zenekart, ami értéket fog képviselni, ami mögé teljes vállszélességgel be fogunk tudni állni.

Januárban bizonyíthattatok a Hangfoglaló Minifeszten is. Hogyan emlékszel vissza erre az estre?
Óriási volt. Csomó hallgatónk eljött, de leginkább olyan emberek voltak ott, akik nem ismerték a zenekart, és ilyenkor mindig nagyon izgi, hogy hogyan puhítsuk meg a közönséget. Szerencsére nagyjából tele volt a Turbina, és a sok ember megcsinálja a hangulatot magának, de most is úgy építettük fel, a setlist-et, hogy szépen fokozatosan az emberek megbékéljenek azzal, hogy épp minket hallgatnak. Az elején még mindenki picit merev volt a zenekarban is, de a végére sikerült szerintem bulit csinálni. A visszajelzések is jók voltak, a legtöbben csak a játékidőt kevesellték. Lesz egy saját szervezésű koncertünk március 29-én ugyanott, a Turbinában, remélem ott még jobb lesz majd a hangulat. Szerintem több ilyen minifeszt kellene, én is belenéztem több koncertbe és jó volt egyik műfajból a másikba csöppenni. Eljutottam végre egy L1 koncertre, kíváncsi voltam Gently Da Spittah'-ra, kiderült, hogy Cibi jófej és még sorolhatnám. Tetszett az esemény.

Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?
Nagyon sok a tervünk. A nyáron rengeteg helyen lehet majd velünk találkozni, addigis lesznek koncertjeink az országban mindenfelé, ahol majd szeretnénk az új dalokból játszani a közönségnek. Tervezek egy videó sorozatot, ahogy a próbateremben összevágjuk, hogy a semmiből felépítünk egy számhoz egy demót. Szerintem izgalmas betekintés lenne a kreatív folyamatba, és a hallgatókat is be lehetne vonni az album körüli készülődésbe ezzel. Szeretnénk a Máklikőr zenei palettáját bővíteni, új hangzással, érdekesebb harmóniákkal, ritmusokkal, mindezt úgy, hogy közben a számok szóljanak is valamiről, valami olyanról, ami minket leír. Lesznek keményebb számok, lesznek gigászi káoszok, lesznek irtó cuki, nagyon puha dalok, lesznek komolyabb és könnyedebb szerzemények, szerintem nagyon színesek leszünk. Szeretnénk úgy megjelenni a magyar zenei életben, hogy végig önazonosak maradunk, és hűek ahhoz a szubharmonikus elemeket ötvöző poszt-mezopotámiai szuvidált balkán rock műfajhoz, amit képviselünk.

Van olyan hazai előadó, aki inspirációt, példát jelent számotokra? Ki az? Miért? Kivel dolgoznátok együtt szívesen (akár közreműködés)?
Minket alapvetően az jellemez, hogy mindenre és mindenkire nyitottak próbálunk lenni. Amikor elmegyek egy koncertre, legtöbbször mindig találok olyan elemeket, amiket sajnálok, hogy nem az én zeném része. Nagyon inspiráló, amikor a Fiatal Alter Zenészek Szakszervezetének egyik tagja kihoz egy új számot, szeretünk együtt koncertezni a 4Bards, kisbetűs ünnepnapok, Selah Vie zenekarral, hatalmas élmény volt fellépni a CSNK vagy a 30Y előtt. Szeretnénk majd az Elefántot is befűzni. Ezek a bandák mind nagyon szimpatikus szemléletmóddal tekintenek a zenére. A közreműködést egész eddig nehezen tudtam belelátni a kreatív folyamatunkba, de most íródik egy szám, amibe kéne egy gyönyörű énekhang, ami nekünk nincs. Ott lehet megkérünk majd valakit, hogy segítsen. 

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerző: Hatos Niki