Vaksötét flow: amikor a zene a fény nélkül is ragyog

A Bodor Tibor Kulturális Egyesület által szervezett Vaksötét koncert különleges élményt kínált tegnap este. A reflektorok lekapcsolódtak, a közönség pedig megtapasztalhatta, milyen a zene a fogyatékossággal élők szemszögéből. A Civil út Alapítvány Varázsceruza programjának növendékei nyári dalszerző táborukban készült feat-jeiket élőben mutatták be, stúdióminőségben már ismert dalokkal gazdagítva az estét.

Tarján Zsófi szerint az esemény "önismereti flow" és igazi lelki wellness volt, ami után szeretne még ilyet átélni. A koncerten olyan neves hazai zenészek működtek közre, mint Pásztor Anna, Szebényi Dániel, Farkas Roland, Gerendás Ruben vagy Köteles Leander, akik a fiatal tehetségek kreatív energiáit segítették formába önteni - az eredmény pedig egyszerre megható és felejthetetlen volt.

"Nagyon extra élmény volt vaksötétben énekelni, teljesen máshogy kellett koncentrálni rengeteg mindenben. Sok dologba lehet kapaszkodni hogyha látjuk, teljesen természetes dolog, hogy ránézek a zenésztársamra, hogy tudom, hol van a belépés. Most hirtelen azt éreztem, hogy csak mi vagyunk és a dal. Másképp kellett kapaszkodni, új dimenziók nyíltak meg. Egy átlagos koncerten látod, ha valaki akar valamit, biccent, szól, integet, és engem általában nagyon elvisznek a külső ingerek, de így, hogy egy érzéket kikapcsoltak, kicsit olyan volt, mintha az űrben találkozott volna a hangunk, csak a zene létezett. Volt egy önismereti flow-ja mindennek, ez egy lelki wellness, szeretnék még ilyet. Tudtam egy kicsit repülni a saját univerzumomban úgy, hogy közben másokra is százötven százalékban kellett figyelni, jó volt megtapasztalni, hogy meg tudom csinálni. Ilyen nagyszerű zenészekkel dolgozni mindenképpen olyan élettapasztalat, amit tovább vihetek, merítkezem belőle. Csodálatos volt a közös munka Pintér Norbival. Amikor először beszélgettünk még a dal alkotási folyamatának az elején, már ott azt éreztem, lehet, hogy én vagyok a mentor, de inkább ő mentorál engem. Rengeteget tanultam tőle, elmesélte a történetét, hogy pár évvel ezelőtt még látott, és azt is, hogyan tanult bele, alkalmazkodott a megváltozott élethelyzetéhez. Én nem biztos, hogy meg tudnám ilyen életigenlés és humorral csinál mindezt. Nekem ő a hősöm, így tekintek rá! Mindemellett pedig egy nagyon tehetséges és jófej ember" – nyilatkozta Tarján Zsófi a Honeybeast frontembere.

"Vannak olyan különleges elvonulások, ahol az emberek órákra, napokra vagy akár hetekre is visszavonulnak spirituális fejlődés céljából, és teljes sötétségben próbálják megtalálni a középpontjukat. Ezek eléggé embert próbáló helyezetek, és általában mindig lelkileg feltöltekezve és óriási nagy tanításokkal érkeznek meg a résztvevők a végére. Egy kicsit ebbe pillanthatunk bele, annyi könnyítéssel, hogy a zene ott volt végig megnyugtató kapaszkodóként körülöttünk és bennünk. Elképesztően felemelő volt a közös alkotás ismét ezekkel a gyönyörű lelkű, tehetséges fiatalokkal. Ott ültem a sötétben, végre mindenféle külső megfelelési kényszer nélkül, nem kellett figyelni a gesztikulációra, sminkre, hajra, ruhára, hanem tényleg csak arra a belső kicsit pontra, ami nem az ember szíve, nem az agya, hanem valahol a greenwichi nulla, a lelkének a közepe. És mivel innen szólaltak meg a dalok, egészen különleges élmény volt, illetve az is, hogy ugyanebből a belső greenwichi, lelki középpontból figyeltek az emberek is - a kapcsolódásnak a tökéletes netovábbja volt a koncert. Viszont be kell valljam, rég izgultam ennyire! Nagyon-nagyon köszönöm Budai Emilnek a közös dalunkat, végtelenül büszke vagyok rá" – mondta el Pásztor Anna, a program arca.

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Kelemen Ildikó