A The Trousers nemrég megjelent Necessary Evil című albumát hallgatva azon kaptam magam, hogy most először tényleg megérintett ez a műfaj. Korábban nem voltam óriási garázsrock kedvelő, ám most végleg elrabolta a szívemet ez a nyers hangzásvilág. Nem is csoda, hiszen ha egy zenekar igazán érti a stílus lényegét, akkor a rock ezen fajtája nemcsak koszos, vagány, hanem elképesztően felszabadító is tud lenni.
A Music Fashion gondozásában megjelent Necessary Evil a banda hetedik nagylemeze, és egyben méltó lenyomata annak, hová jutottak el két évtized alatt. A felvételek ezúttal is az Artist Factory stúdióban készültek, Cs. Szabó Zoltán hangmérnöki közreműködésével.
A hangzás jellegzetesen riff-központú, nyers, de van benne valami letisztult elegancia is, az a fajta ösztönösség, ami miatt a garázsrock ilyen fincsi tud lenni. Kőváry Zoliék nem akartak túlbonyolítani semmit, a már említett ösztönök mögött ott az érettség, a tapasztalat és egy olyan csapat, amely 20 év után is szenvedéllyel zenél.
A lemez előhírnökei, a Second Hand Suicide és a Restless in Peace már jelezték, hogy ezúttal valami sötétebb, mélyebb, ugyanakkor meglepően dallamos anyag készült el. A címadó Necessary Evil, a feszült Condemned to Be Free vagy a lendületes Drive Me to the Stars tovább emelik a tétet. Az egész korong azokkal a korszakokkal, tapasztalatokkal néz szembe, amelyek ugyan fájdalmasak, mégis előre visznek bennünket. Ez a gondolatmenet alapjaiban határozza meg a tíz dalos repertoárt, de a 43 perces zenehallgatás során bőven találkozhatunk friss ötletekkel, meglepetésekkel. A szájharmonika például teljesen új árnyalatot ad a szerzeményeknek, miközben a csodálatos Csányi Rita (The Anahit) vokálja és Derecskei Zsolt (The Bits) billentyűi tovább mélyítik az anyagot.
A The Trousers - Kőváry Zoltán (ének, gitár), Locke Péter (gitár), Lázár András (basszusgitár) és Gulyás Antal Samu (dob) - bizonyítja, hogy a hitelesség és az ösztönösség keveréke az, amitől ez a műfaj igazán működik. Korszerűen, izgalmasan, mélyrehatóan.
szerkesztette: Hatos Niki
A Tornóczky All Access második, Körforgás című nagylemeze hű maradt ahhoz a vonalhoz, amelyet az első megjelenésük óta következetesen építenek. Őszinte, dinamikus, riffekben gazdag power–blues világot alkottak meg, amely szembemegy a mai trendi, megfelelési kényszeres, kompromisszumokkal teli zenei közeggel. A nyolc tételből álló...
A The Trousers nemrég megjelent Necessary Evil című albumát hallgatva azon kaptam magam, hogy most először tényleg megérintett ez a műfaj. Korábban nem voltam óriási garázsrock kedvelő, ám most végleg elrabolta a szívemet ez a nyers hangzásvilág. Nem is csoda, hiszen ha egy zenekar igazán érti a stílus lényegét, akkor a rock ezen fajtája nemcsak...
Czutor Zoltán friss-ropogós műsora, a Megnyitás olyan őszinte és közvetlen beszélgetéseket hoz el a nézőknek, amelyre régóta éheztünk már. Zoli manírmentes stílusa és kíváncsi figyelme biztonságos légkört teremt a vendégeknek, akik így a korábbiaknál is nagyobb betekintést engednek életükbe.
Az első adásban Járai Máté, Jászai Mari-díjas színész...
