Ma délelőtt a Vígszínház falai között jártam fotóspróbán, ahol a társulat a Frankenstein - A modern Prométheusz című előadás utolsó simításain dolgozik. A nézőtér ilyenkor még hézagos, de a színpadon már teljes intenzitással lüktet az a világ, amely február 21-től a közönséget is magával ragadhatja.
Több mint kétszáz évvel Mary Shelley regényének első megjelenése után Hegymegi Máté rendező és alkotócsapata a Vígszínház társulatával gondolta újra Victor Frankenstein, a teremtő és Teremtménye történetét. A 19 éves Shelley által írt mű nem pusztán horrorisztikus látomás, hanem az empátia, az emberség és az alkotói felelősség kérdéseit feszegető, megrendítő emberi dráma. Az előszóban maga a szerző hangsúlyozza: célja az volt, hogy az emberi természet hitelét megőrizve újítsa meg annak viszonyrendszerét - ez a törekvés az előadás szellemiségében is markánsan jelen van.
A mostani adaptáció - Garai Judit dramaturg közreműködésével - a szeretet és ragaszkodás, a beilleszkedés és kitaszítottság, valamint a teremtő és teremtmény végzetes egymásrautaltságának kérdéseit állítja középpontba. Victor Frankenstein a lehetetlent kísérli meg: életre kelti az élettelent. Amikor azonban szembesül kísérlete eredményével, elborzad, és elfordul saját alkotásától. A magára hagyott Teremtmény a kirekesztettség tapasztalatával küzd, és válaszokat követel teremtőjétől - miért taszította el őt, miért hagyta védtelenül a világban? A történet innen válik könyörtelen hajszává: üldözöttből üldöző lesz, a teremtő pedig saját művének elpusztítására tör.
A fotóspróbán különösen erősen hatott rám az előadás látványvilága. A színpadot uraló monumentális vitorláshajó a Vígszínház 130 éves történetének egyik legkomplexebb díszlete. Fekete Anna díszlettervező munkája egy önálló jelentéshordozó elem: a hajó egyszerre idézi meg a felfedezés vágyát, a menekülést és az elszigeteltséget. A jelmezeket Kálmán Eszter tervezte, amelyek finoman egyensúlyoznak a korhűség és az időtlenség között.
A főbb szerepekben Orosz Ákos, ifj. Vidnyánszky Attila, Medveczky Balázs és Nagy-Kálózy Eszter lép színpadra, mellettük Radnay Csilla, Méhes László, Horváth Szabolcs, Varga-Járó Sára, Gál Réka Ágota, Zoltán Áron, Szántó Balázs, Bölkény Balázs, Molnár András, Laczkó Bálint és Steenhuis Raul is erősíti az előadást. A próbán nagyon erősen érződött az a koncentrált jelenlét és fizikai intenzitás, amely Hegymegi Máté rendezéseit jellemzi: a szöveg, a zene, a színészi játék és a látvány komplex egységben működik a színpadon.
A Frankenstein - A modern Prométheusz egyfajta kíméletlen kérdésfeltevés is az ember mindenhatóságának illúziójáról és az alkotás morális felelősségéről. A fotóspróbán látottak alapján egy sötét, mégis mélyen emberi előadás született meg, amely a szörnyeteg mögött az embert, a teremtés mögött a vágyat, a bosszú mögött pedig a szeretethiány tragédiáját mutatja meg a nagyérdeműnek.
"A Frankenstein története az egyetem óta foglalkoztat. Rengeteg feldolgozás készült már belőle, nem véletlen, hiszen számtalan rétege van a teremtmény és teremtő viszony gondolatkörének. Minket elsősorban az érdekelt, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember létrehozzon valamit, mintegy alkotást szignózza, majd hátat fordítson neki és magára hagyja. Körbe akartuk járni azt is, hogy egy ilyen tett milyen érzéseket vált ki az adott szereplőkből és milyen következményekkel járhat. Nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy az idősíkokat rendhagyó módon kezeljük, azaz a múlt eseményeit és emlékképeit egymásba folyatjuk a jelen idejű elmeséléssel és a jelen történéseivel. Nálunk a hajó, azon túl, hogy ez a központi díszletelem, egyfajta allegóriaként is szolgál, mint Prométheusz történetében a szikla, ami egyszerre szimbolizálja a büntetést és az elhallgatott titkokat, s amihez minden szereplőnek van valamilyen viszonya" - emeli ki az előadás rendezője, Hegymegi Máté.
"Ez egy újszerű adaptáció, ami másfajta fénytörésbe helyezi ezt a történetet, miközben hű marad az eredeti regényben olvasható eseményekhez. Frankenstein számomra nagyon- nagyon emberi, a gőgjével, önhittségével, kételyeivel, félelmeivel és tehetségével együtt. Űzi, hajszolja valami, és ebből az űzöttségből fakadóan nem jó döntéseket hoz. Nem a legmegfelelőbb irányba csatornázza be a tehetségét, és nem gondolja át előre mit tesz. Ez a mű a felelősségvállalásról, az egóról, a céltudatosságról is szól. Olyan dologról, amikkel nap, mint nap találkozunk. Ezért talán tanmeseként is fel lehet fogni, nem csak teremtéstörténetként vagy rémtörténetként. Az előadásunk nagyon fontos eleme a hajó, ami nemcsak azért izgalmas, mert vizuálisan gyönyörű képeket lehet komponálni vele, hanem attól is, mert nekünk színészeknek rendkívül inspiráló. A tér, amiben játsszunk mindig alakítja, tereli a játékmódunkat, stílusunkat, gondolkodásunkat egy-egy adott próbafolyamatban." - teszi hozzá a Frankensteint alakító Orosz Ákos.
"Hegymegi Máté mérnöki pontossággal építette fel a próbafolyamatot: tiszta ívet rajzolt, mint egy forgatáson, beállításról beállításra vezetett bennünket. A részletes elemzés mellett erős atmoszférát és vizuálisan markáns formát teremtett – olyan teret, amiben összetett figurákat, nehéz szövegeket fegyelmezetten, érzékenyen kell átadni. Ez komoly színészi feladat mindannyiunknak. Máté és Judit értelmezésében a Teremtmény szerencsére nem szörny. Nem idegen lény, hanem rokona mindazoknak, akiket elhagytak, akiket félredobtak, akik magukra maradtak. Párhuzamokat találhatunk nagyban is arról, hogy éppen mit vagy kit teremt a világ, de a mi történetünk mindannyiunk által ismert fájdalmakat nagyít fel. A Teremtmény is csak ember szeretne lenni, és attól fogva tartja magát embernek, hogy nincs egyedül. Szerintem ez gyönyörű." - meséli ifj. Vidnyánszky Attila.
Az előadás február 21-től látható a Vígszínházban. A darab 16 éven felüli nézőknek ajánlott.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Magócsi Anikó
fotó: Hatos Niki
Megjelent az Escape My Shadows második nagylemeze, a FÁZISOK, amely egyértelmű irányváltást és tudatos építkezést mutat a zenekar részéről. Az album a megújulásról, a fejlődésről és a kísérletezésről szól, zeneileg pedig jóval szélesebb spektrumon mozog, mint a korábbi anyagok.
Megérkezett az imago mundi debütalbuma, a SZÉTHULLIKAVILÁG, amely egy tudatosan felépített, egységes ívű anyag. A lemez a feszültség és az oldás folyamatos váltakozására épít, végig mozgásban tartva a hallgatót.
Idén újraindult a DiazMentha projekt, és a Méreg után már itt is a következő közös dal, az Idegen. Az új single szorosan kapcsolódik az előzőhöz, továbbviszi a korábbi dal érzelmi vonalát. A középpontban az önazonosság elvesztése és a belső változás áll, az a folyamat, amikor valaki mellett fokozatosan megváltozunk, miközben ez sokáig észrevétlen...
