Június 18-án, csütörtökön 16 órától mutatják be Szántó Áron első regényét, A Küszöb című kötetet a veszprémi Ünnepi Könyvhéten. A pódiumbeszélgetésnek az Auer Lipót park ad otthont, a szerzővel Kilián László, a Művészetek Háza Veszprém irodalmi programigazgatója beszélget. A programot követően 16.15-től dedikálásra is sor kerül a Líra standjánál.
A Figura Könyvkiadó gondozásában megjelent regény középpontjában Kriszti áll, aki szülei elvesztése után, közvetlenül az érettségi előtt kerül a Bakony egyik félreeső településére. Új otthonát nagyszülei egykori háza jelenti, ahol alkoholproblémákkal küzdő nagybátyja lesz a gyámja. A vidéki környezet korántsem bizonyul nyugodt menedéknek.
A történet több szálon építkezik. A főszereplő szomszédságában élő idős férfi egy különös eredetű tárgyat őriz pincéjében, miközben a település egykori majorsági épületében működő, new age eszméket követő közösség egyre nagyobb feszültséget kelt a helyiek körében. A regényben hangsúlyos szerepet kapnak a falut övező boszorkánytörténetek is, amelyek a cselekmény előrehaladtával a népi szóbeszédnél jóval jelentősebbnek bizonyulnak.
A Küszöb a misztikum, a vidéki közeg és a felnőtté válás motívumait ötvözi. A cselekmény egy zárt, elszigetelt közösségben bontakozik ki, ahol a múlt öröksége, a helyi legendák és az ismeretlen eredetű jelenségek egyaránt alakítják a szereplők sorsát.
A kötet szerkesztője dr. Dávid Gyula. A borítótervet és a grafikai munkákat maga a szerző készítette, a kötethez készült portréfotót pedig Szántó Nikolett Vivien jegyzi.
Részlet a regényből:
"Félelmetes villám hasított a Hártyás csúcsába, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna – ahogy mondani szokás. Péntek volt, már besötétedett, este kilenc felé járt az idő. A falu egyetlen temetőjét szokatlan módon a hegy oldalában létesítették, a jó ég tudja, hány évszázaddal ezelőtt. A hegy tetejére épült ravatalozó kápolna villámhárítóját érte a csapás. Óriási dörrenés hallatszott, egy-két modernebb autó riasztója is bekapcsolt. A hirtelen kékes fényben egy pillanatra megvillantak a meredek lejtőn sorakozó gránit sírkövek, márvány obeliszkek és azok az öreg, szúette fejfák, amelyeken már a neveket is csak bajosan lehetett kiolvasni. A temető bejárata a falu központjából nyílt, két házzal odébb a közkedvelt Szivárvány presszótól. A kocsma kerthelyiségét ponyva fedte. Két öreg fröccsözött és cigizett alatta.
– Nem mondod, hogy ott hagytad a gázon, bazmeg!
– Dehogynem. Most mi van? Tudod mennyi idő, amíg a csülök meg az a lóbaszó csótánybab megfől? Három óra minimum! Mér' kéne ott üddögélnem mellette? – értekezett a hobbiszakács már kicsit kapatosan.
– Hát te tudod…
– Jaj, ne károgj már Józsikám! Faszt érdekli! Gyere, igyunk inkább még egy szilvát! Én fizetek!
– Oké.
Elnyomták a csikkeket a hamusban és bementek. Az ajtó fölött egy elnyűtt szivárvány neonlámpa ívelt. Hét csík formált egy félkört, amelyek a hét szín kissé megfakult árnyalataiban világítottak: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. A citromsárga és a legalsó, az ibolya folyamatosan, kiszámíthatatlan ritmusban pislákolt.
Bent a tévében egy mulatós műsor ment, épp egy csinos, barna hajú nő énekelt egy közhelyes számot, minden bizonnyal a szerelemről, szakításról vagy valami ilyesmiről. Senkit nem érdekelt, de háttérzajnak oké volt. Az emberek csak ültek és beszélgettek az életről. Orsi, a kocsmáros lány kilépett a pultból, hogy dobjon pár fahasábot a kályhába. A régi, nagy cserépkályha tavaly kiégett, a lángok majdnem a kocsmát is elpusztították. Ennek a drámának a nyomait láthatták a vendégek a plafon kiterjedt koromszigetein. Egy sokkal kisebb, hordozható vaskályha állt a tönkrement régi előtt, amelybe képtelen módon illeszkedett a füstelvezető cső. Ormótlan látványt nyújtott, a célnak mindenesetre megfelelt. November eleje volt, pont fizetésnap után, és már épp elég hideg ahhoz, hogy bedurrantsanak a kályhába. Viszonylag sokan, úgy húszan gyűltek össze a falusiak, ráadásul a kint tomboló felhőszakadás miatt még hazajutni is bonyolultnak tűnt. Nem volt más választásuk, inni kellett.
Jani a pultnál ült és egy ötven év körüli cigány formával, Bovdennel beszélgetett felszínes dolgokról. Valójában Bogdánnak hívták, Bogdán Ferenc, de mivel mindenhova állandóan a Csepel kempingbiciklijével járt, ez a találó becenév ragadt rá. A biliárdasztalnál huszonévesek lökdösték a golyókat. Páran söröztek, de akadt, aki csak üdítőt ivott. A jobb sarokban, egy hosszúkás asztalnál ült a falu krémje: Karcsi (a hentes), Jóska (gyári munkás Móron), Misi (munkanélküli), Pista és Jácint (mindketten villanyszerelők közös vállalkozással), illetve Bandi (aki pásztorként került fel a Bakonyba). A bal oldalon négy öreg kártyázott a fröccseik felett. Középen egy kancsó, amelyből újra meg újra töltögették a kiürült poharakat. A tévé előtt hárman szotyiztak csendesen.
– Feles jöhet, Fecó? – kérdezte Jani Bovdentől.
– Pe'.
– Két kis Unicumot, lécci – mondta a pultos csajnak. – Meg egy Kőbányait.
Orsi haja hátul tüsire volt nyírva, Judy Jetsonosan. Bal kézfején egy nagyon béna, feltehetőleg már ezerszer megbánt nonfiguratív tetkó éktelenkedett. Töltöttgalamb testalkattal bírt, amely egyébként abszolút jól állt neki, de a kisugárzásában volt valami kimondottan maszkulin. Régóta pletykálták róla, hogy leszbikus és hogy Győrben van a nője, akit sose hoz le Csólyányosra, egyébként teljesen érthető okokból. Csávóval sosem látták. A népek imádtak ilyesmin csámcsogni, főleg egy ilyen ingerszegény környezetben, de mivel Orsi mindenkivel kedves volt és alapvetően jó természetű, nem nagyon baszogatták ezzel. Egy-két nincstelen, részeg fasz néha megpróbálta bekóstolni, de mivel még agya is volt, simán felmosta velük a padlót. Egy szó, mint száz, tisztelték őt.
– Ezerkétszáz lesz – töltötte ki az italokat.
– Ezernégyből, lécci. Újabb villám csapott be a közelben. Az ajtó, mintha csak ennek következtében, hirtelen kivágódott. Egy magas, enyhén kopaszodó esőkabátos alak lépett be.
– Jó estét kívánok! – köszönt kicsit túl illedelmesen.
Valamit visszamorogtak rá, senki nem ismerte. Egy ideig méregették a gyüttmentet, aztán mindenki visszatért bokros teendőihez. Három bárszék állt a pultnál, az egyik még szabadon. Az idegen felakasztotta az esőkabátját a fogasra, leült Bovden mellé és kért egy sört. Szépen, egyenletesen duruzsolt a kályha. Barna, recés lambéria futott végig a kocsma falán, amelyre évtizedes zsír és retek tapadt. Közvetlenül a söntés mellett egy plakátot szúrtak rá egy rajzszöggel:
Márton-napi bál
– November 11, péntek, 20h –
Helyszín: Bakonycsólyányos, kultúrház
– Fergeteges party! – Tombola! – Libacomb párolt káposztával! (korlátozott mennyiségben)–
Zenél: Seriff Junior és Gömbi."
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Tegyi Tímea
A modern metalcore egyik feltörekvő nemzetközi formációja, a Melrose Avenue február 26-án először játszik Budapesten, az Analog Music Hall színpadán. A buli a zenekar első magyarországi fellépése lesz. A műsor várhatóan a súlyos riffekre, modern breakdownokra és dallamos refrénekre épülő, energikus élő megszólalásra koncentrál, amely a zenekar...
Jolie Vines Riordan bosszúja című könyve a Body Count sorozat harmadik, befejező kötete, amely a Carthapilius Kft. kiadásában jelent meg. A történet egy sötét hangulatú, dark romance és thriller elemeket vegyítő lezárás, amely a korábbi részek közvetlen folytatásaként viszi tovább a cselekményt.
Amo Jones The Elite King's Club sorozatának első része, az Ezüst hattyú a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A könyv egy sötét hangulatú dark romance történet, amely a sorozat nyitódarabjaként vezeti be az olvasót az elit közeg szabályokkal teli és zárt világába.
