A Thália Színház már előre megpendítette, hogy a Rejtélyek Évada nem aprózza el: tegnap pedig a premier előtti főpróbán elsők között láthattam, hogy a teátrum valóban nagyot gurít. A Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély egyszerre volt friss, játékos és tiszteletteljes főhajtás a Ken Ludwig - Arthur Conan Doyle klasszikus előtt - közben pedig pontosan az a könnyed, mégis igényes színházi este, amitől a Thália igazán Thália.
A 120 perces, egy szünettel futó előadásban a tét már nem pusztán London épsége: ha Sherlock hibázik, a világbéke kerül veszélybe. A történetben felbukkan Irene, az amerikai színésznő, aki csipetnyi romantikával árnyalja a krimiszálat. Göttinger Pál rendezésében Zayzon Zsolt kelti életre a híres-neves detektívet, mellette a zseniális Mózes András, Kövesi Csenge, Hevesi László és Jaskó Bálint játszanak egy olyan váltásos rendszerben, amely önmagában is megmutatja az előadás technikai bátorságát.
Már az első pillanattól kezdve könnyedén csöppenünk bele az "egyszer volt, hol nem volt" hangulatba, amely az eredeti Conan Doyle-történetek sajátja. A rendezés bátran nyúl vissza a viktoriánus misztikumhoz, ugyanakkor humort és modern ritmust csempész a jelenetekbe. A darab igazi különlegessége abban rejlik, hogy miközben komoly precizitást igényel - elvégre öt színész huszonhárom karaktert formál meg-, játékossága nézőként végtelenül felszabadító.
Ami engem a leginkább lenyűgözött, az a díszlet és a technikai megoldások sora. Ritkán látni ilyen energikusan és ötletesen használt forgószínpadot: pillanatok alatt váltunk a londoni utcáról egy vonatra, majd elegáns szalonra, mindezt olyan gördülékenyen, hogy a jelenetek szinte filmszerűen követik egymást. A produkció vizuális világa (Ondraschek Péter díszlettervező és Cselényi Nóra jelmeztervező) már önmagában élmény - bravúros, mozgalmas, fantáziadús.
A színészek közül számomra egyértelműen Jaskó Bálint volt a legnagyobb favorit. Tucatnyi karakter között váltott lélegzetvételnyi idő alatt - köztük női szerepekben is -, és minden egyes átalakulása külön attrakcióként működött. Volt, hogy szó szerint tátott szájjal figyeltem, hogyan lesz ugyanabból a színészből másodpercek alatt új figura, új gesztusokkal, új energiával. Élvezetes, emlékezetes színészi bravúrokat láttam tőle. Bálint nemcsak hogy nem veszik el a rengeteg figura között, hanem kifejezetten otthonosan, felszabadultan mozog bennük. Minden megjelenése hangsúlyos, az egész előadásnak egyfajta féktelen, őrületes hangulatot ad. Szinte berobbantja a színpadot.
De nem tudok elmenni Mózes András mellett sem, aki Dr. Watsonként erős, stabil jelenléttel tartja össze a történetet. Játéka egyszerre meleg, humoros és energikus; olyan tökéletes partner Sherlock mellett, aki önálló figuraként figyelmet követel magának.
A Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély tehát összességében egy látványos, szellemes, tempós krimivígjáték, amely hű a klasszikusok világához, mégis frissen és könnyedén szólal meg. A technika, a színészi teljesítmények és a rendezés együtt olyan elegyet alkotnak, amelyért igazán érdemes a Tháliába újra meg újra visszatérni.
írta: Hatos Niki
A Thália Színház már előre megpendítette, hogy a Rejtélyek Évada nem aprózza el: tegnap pedig a premier előtti főpróbán elsők között láthattam, hogy a teátrum valóban nagyot gurít. A Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély egyszerre volt friss, játékos és tiszteletteljes főhajtás a Ken Ludwig - Arthur Conan Doyle klasszikus előtt - közben pedig...
A Sávlekötő Camp idei közönségdíjasa, Palmyy ezúttal szólóban jelentkezik. Az OBSZESSZÍV a hirtelen szakítás fájdalmából táplálkozik: sötétebb, érettebb és őszintébb, mint korábbi közös munkái.
Thomas Marshall, azaz Marsh a melodikus house színtér egyik kiemelkedő tehetsége. Három albummal és milliós streamjeivel vált a stílus meghatározó alakjává.
