Tegnap a Budapest Jazz Clubban jártam, ahol sor került a Röviden-Tömören legújabb felvonására. Ez volt az az este, amikor a néző a saját bőrén érezhette, hogy a színház sosem késztermék (hiába rendezik meg a legnagyobb gondossággal), sokkal inkább egy nagyon is élő folyamat.
A BIPP társulat rövid játékokból és jelenetekből építkező, kétfelvonásos produkciója tudatosan feszegeti a komfortzónákat - elsősorban a színészekét, de a nagyérdeműét sem hagyja érintetlenül. Nincsenek előre megírt szövegek, nincsenek menekülőutak: csak a koncentrált figyelem, a gyors reakció, az egymásra hangoltság.
A hét utolsó estéjén a BIPP társulat tagjain túl olyan művészek léptek színpadra, mint Blahó Gergő, Bognár Anna, Háda Fruzsina, Csizmadia Gergely, Mikecz Estilla és Mészáros András. Bár az improvizációban benne van a szétesés lehetősége, ők mégis jól érzékelhető csapategységben dolgoztak együtt. Időről-időre az egyéni villanások domináltak, de sokkal inkább az a ritkán kialakuló bizalom irányította a produkciót, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy ötletet valóban közösen bontsanak ki a szereplők. Az este motorja Töreki-Horváth Gergely, aki játék közben finoman, mégis határozottan irányítja a folyamatokat - rendez anélkül, hogy elvenné az improvizáció szabadságát.
Az előadás egyik nagy erénye a közönség valóban aktív bevonása. Jó volt látni, hogy amikor Gergő segítséget kér, a nézők pillanatok alatt formálják a jeleneteket: ötletekkel, reakciókkal, akár egy váratlanul "bedobott" tárggyal. A nézőtér itt nem csupán egy megfigyelő háttér, hanem egy olyan partner, amelyre lehet és érdemes támaszkodni.
A zenei kíséretet Szőllősi Dani zongorajátéka adta, amely együtt lélegzett a színpaddal. A két felvonás végén hangsúlyt kapott Nádasi Veronika, a Budapesti Operettszínház művésze, aki egy-egy dallal zárta az egységeket. A Legyen ünnep például remek érzelmi összegzése volt az estének: tiszta, megnyugtató pillanat ebben az év végi nagy rohanásban.
Számomra a legnagyobb varázslatot az jelentette, hogy úgy éreztem, bepillantást kapok a színészet kulisszái mögé. Bár szerencsés vagyok, hiszen részt vehetek színházak fotós próbáin, még ezeken az alkalmakon sem tapasztalok ennyire intim pillanatokat. A Röviden-Tömören által azonban láthatóvá válik a társulati működés, a próbatermi gondolkodás, az a törékeny állapot, ahol minden döntés egyfajta kockázat. Láthatjuk, miként születhet meg egy ötlet csírájából egy jelenet.
Ez az este segít abban, hogy az ember kizökkenjen a mindennapi mentális zajból. Mivel a jelen folyamatos figyelmet követel magának, nem kattogunk a tegnapon, nem foglalkozunk a holnapi teendőkkel sem.
Nem szeretem a hasonlítgatást, de aki valaha is szerette a Beugró televíziós műsort, itt könnyen otthon érezheti magát. A BIPP végtelenül szórakoztató, intelligens és emberi színházi élményt nyújt, amely bebizonyítja, mennyire jó dolog a közös gondolkodás, a bizalom, az egymásra való támaszkodás.
Egy térben, egy időben, együtt lélegezve.
