Röviden - Tömören: Az improvizáció, ami bevon és megérint

2025.12.15

Tegnap a Budapest Jazz Clubban jártam, ahol sor került a Röviden-Tömören legújabb felvonására. Ez volt az az este, amikor a néző a saját bőrén érezhette, hogy a színház sosem késztermék (hiába rendezik meg a legnagyobb gondossággal), sokkal inkább egy nagyon is élő folyamat.

A BIPP társulat rövid játékokból és jelenetekből építkező, kétfelvonásos produkciója tudatosan feszegeti a komfortzónákat - elsősorban a színészekét, de a nagyérdeműét sem hagyja érintetlenül. Nincsenek előre megírt szövegek, nincsenek menekülőutak: csak a koncentrált figyelem, a gyors reakció, az egymásra hangoltság.

A hét utolsó estéjén a BIPP társulat tagjain túl olyan művészek léptek színpadra, mint Blahó Gergő, Bognár Anna, Háda Fruzsina, Csizmadia Gergely, Mikecz Estilla és Mészáros András. Bár az improvizációban benne van a szétesés lehetősége, ők mégis jól érzékelhető csapategységben dolgoztak együtt. Időről-időre az egyéni villanások domináltak, de sokkal inkább az a ritkán kialakuló bizalom irányította a produkciót, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy ötletet valóban közösen bontsanak ki a szereplők. Az este motorja Töreki-Horváth Gergely, aki játék közben finoman, mégis határozottan irányítja a folyamatokat - rendez anélkül, hogy elvenné az improvizáció szabadságát.

Az előadás egyik nagy erénye a közönség valóban aktív bevonása. Jó volt látni, hogy amikor Gergő segítséget kér, a nézők pillanatok alatt formálják a jeleneteket: ötletekkel, reakciókkal, akár egy váratlanul "bedobott" tárggyal. A nézőtér itt nem csupán egy megfigyelő háttér, hanem egy olyan partner, amelyre lehet és érdemes támaszkodni.

A zenei kíséretet Szőllősi Dani zongorajátéka adta, amely együtt lélegzett a színpaddal. A két felvonás végén hangsúlyt kapott Nádasi Veronika, a Budapesti Operettszínház művésze, aki egy-egy dallal zárta az egységeket. A Legyen ünnep például remek érzelmi összegzése volt az estének: tiszta, megnyugtató pillanat ebben az év végi nagy rohanásban.

Számomra a legnagyobb varázslatot az jelentette, hogy úgy éreztem, bepillantást kapok a színészet kulisszái mögé. Bár szerencsés vagyok, hiszen részt vehetek színházak fotós próbáin, még ezeken az alkalmakon sem tapasztalok ennyire intim pillanatokat. A Röviden-Tömören által azonban láthatóvá válik a társulati működés, a próbatermi gondolkodás, az a törékeny állapot, ahol minden döntés egyfajta kockázat. Láthatjuk, miként születhet meg egy ötlet csírájából egy jelenet.

Ez az este segít abban, hogy az ember kizökkenjen a mindennapi mentális zajból. Mivel a jelen folyamatos figyelmet követel magának, nem kattogunk a tegnapon, nem foglalkozunk a holnapi teendőkkel sem.

Nem szeretem a hasonlítgatást, de aki valaha is szerette a Beugró televíziós műsort, itt könnyen otthon érezheti magát. A BIPP végtelenül szórakoztató, intelligens és emberi színházi élményt nyújt, amely bebizonyítja, mennyire jó dolog a közös gondolkodás, a bizalom, az egymásra való támaszkodás.

Egy térben, egy időben, együtt lélegezve.

Ha még nem tudod, mivel lepd meg szeretteidet karácsonyra, ajándékozhatsz BIPP ajándékkupont is! Egy ilyen élmény nemcsak különleges meglepetés lehet, hanem egy olyan közös emlék is, amely sokáig elkísér benneteket (A részletekért írj a bipptarsulat@gmail.com címre!).
szerkesztette: Hatos Niki

Megjelent a Ripoff Raskolnikov új single-je, az Edith, amely egy személyes, nosztalgikus szerelmi történetet mesél el a művész fiatalkori emlékeiből. A dal születése igen intim, Ripoff a zongorán kidolgozott motívumot telefonjával rögzítette, majd Nagy Szabinak küldte el az instrukciókat. Ez az egyetlen szám a lemezen, ahol a szokásos négytagú...

A zuzmo (Szabó Gergely Zsolt - ének, Gergely Bence - gitár, vokál, Szabó Márton - gitár, Bustya Dániel - billentyű, vokál Karancsi Balázs - dobok) első nagylemeze egy nyers, szűretlen gondolatfolyam, ami végül mégis összeáll valamivé. A Dolgok amik eszembe jutnak nem klasszikus értelemben vett koncepcióalbum, mégis világos ívet rajzol: a hétköznapi...

Frissen az első lejátszást követően egyértelműen úgy érzem, a ByeAlex folytatni kívánja azt az irányt, amit a tavalyi van1szektám EP-nél már megtapasztalhatott a nagyérdemű. Az elterelés kislemez négy dala egyszerre személyes, provokatív és zeneileg kifejezetten kísérletező - olyan anyag, ami nem akar mindenkinek tetszeni, viszont tükröt annál...

Share