Molnár Tamás: "A színpad egy teljesen más dimenzió"

A Campus fesztiválon több kiváló zenei előadót volt szerencsém elkapni egy-egy kisebb videós interjúra. Éppen ilyen volt az egyik kedvenc szerzőmet jelentő Molnár Tamás is.

Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a felvételek mondatelemeit, hiszen az élőszó nagyon esetlennek tud tűnni olvasás során. Természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mondanivaló, a lényeg, az esszencia ne vesszen el. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk azokhoz szólni, akik a mai modern világban is az olvasást preferálják a mozgóképes beszélgetések helyett.

A koncertek egyik legalapvetőbb eleme a dallista. Milyen szempontokat szoktál figyelembe venni, amikor összeállítod?
A tracklista összeállításánál az az egyik legfontosabb, hogy a különböző korszakaim mindegyike megjelenjen. Különböző színekkel jelőlöm az AFC, a JETLAG és a szóló anyagokat, próbálom olyan sorrendben mixelni, hogy ne legyen nagyon egybefüggően azonos a szín. A másik szempont, hogy az elején egy kicsit magasabb dinamikai tartományban indulunk, aztán szeretek tartani egy akusztikusabb, visszavettebb, mélyebb pontot, hogy aztán újra felépítsem a finálét, a végét. Próbálok közönségkedvenceket választani, ugyanakkor olyan szerzeményeimet is, amelyek nekem fontosak. Ott van a JETLAG Olyan, mint mi című száma, ami finoman szólva nem jutott el azokra a helyekre, ahova szántam, de az én szívemnek nagyon kedves, úgyhogy mindig beillesztem az akusztikus műsoromba. Ha már az akusztikusnál tartunk, Farkas Izsák hegedűssel adunk elő, ami csomó játékra ad lehetőséget. Simán megtörténhet, hogy ugrok egyet a dallistában, vagy beemelek olyan dalt, ami rajta sincs. Volt, hogy Izsák a színpadon szembesült azzal, hogy mi lesz a következő dal, amit ő még sosem halott, nem is játszott. Ez azért lehetséges, mert megbízom az improvizatív készségeiben. A zenekaros koncerteken koreográfia-követés látható.

Általában a színpad több pontján is szerepel a dallista. Mennyire vagy puskázós típus? Nekem állandóan követnem kell, hogy mi történik, mert amikor felmegyek a színpadra, másfajta tudatállapotba lépek. Ha stúdióban, vagy próbateremben játszanánk el a dalokat, pontosan tudnám a sorrendet, hogy mi után mi jön. A színpad egy teljesen más dimenzió. Szükségem van a sorvezetőre, sőt, általában a helyszínt is fel szoktam írni, mert ha sok buli van egymás után, akkor könnyen eltéved az ember. Voltak már ebből kellemetlen helyzeteim, hogy például Gyöngyös helyett Gyulát mondtam. Be lehet ezt nézni. Amikor a józan élet mellett döntöttem, azt hittem, hogy nekem már nem kell felírni a várost, de aztán hamar beigazolódott, hogy nem az alkohol miatt jön létre ez a másfajta tudatállapot.

Ha a mentális állapotod egyetlen dallal kellene jellemezned, melyik lenne az?
A P4R4N01D tükrözi legjobban a jelenlegi mentális állapotomat. Egy mély dal, friss eleme a dallistáinknak. Nem játszottuk még unásig, eddig háromszor, vagy ötször szólalt meg színpadon. Szeretem énekelni. Illetve az Olyanok, mint mi eléggé közel áll hozzám, úgy érzem, hogy a közönséggel kialakul egyfajta kötelék a dal során. Van egyfajta összetartozás érzés benne.

Lehet, hogy ez a dal egyfajta ars poétikád?
Úgy érzem, hogy mindig aktuális tud lenni. Egy jó pillanatban meg tudja haladni a dal a státuszát, több tud lenni annál. Összetartozást sugall, még akkor is, ha első hallásra nyálasnak, felületesnek tűnhet.

Egyre többen állnak ki a közéletünkkel kapcsolatban gondolatokat megfogalmazni. Ez lehet akár egy új dal, vagy interjú közben fejtik ki a véleményüket. Szerinted ez mennyire feladata egy előadónak? Mennyire kell hozzá bátorság?
Egyre kevésbé kell hozzá bátorság. Úgy néz ki, hogy ez a vár elkezdett bedőlni, úgyhogy akik eddig a várban voltak, azok is inkább elhagyják azt. Már nevezhetjük szarkupacnak is és igazából attól a szarkupactól menekülnek többen, hogyha esetleg végleg ledől, minél kevesebb dolog fröccsenjen rájuk belőle. Bátorság akkor kell, hogyha ez a vár ez szilárd, de hát látjuk, hogy eléggé töredezett a hatalom, ilyen szempontból mától már minden egyes ezzel kapcsolatos kinyilatkoztatást kicsit érdek központúnak látok. Persze lehet, hogy ez csak az én felületes megítélésem.
Illetve nagyon nem mindegy, hogy kinek a szájából hangzik el egy-egy mondat. Hogyha van egy olyan előadó, akinek a közössége nagyjából ugyanazokat az értékrendeket képviseli, mint a produkció, teszem azt mondjuk egy Lovasi András, aki évtizedek óta teljesen egyértelműen balliberális, tőle egy kormánykritikus kijelentés nem annyira furcsa, másrészt közönséget sem formált már, hiszen ők is pontosan ugyanazt gondolják, mint ő. Ilyen szempontból a hatás mechanizmusa az nagyjából a nullával konvergál. Szemben egy Caramellel, akinek a közönsége valószínűleg az ellenkező követ fújja, ha ő kiáll és azt mondja, hogy itt valami nem oké, abban a bázisban tud változtatni. Még akkor is hogyha egyébként ezt azután teszi meg, hogy egyértelműen ejtették egy elég jelentős média szereplését, mert a Megasztárban nem őt kérték föl újra zsűrinek. Nyilván ez is kettős érzéseket fogalmaz meg, de a hatásmechanizmus szempontjából mégis hasznosabb és fontosabb lehet, mint egy Lovasi András kiállás. Ugyanezt érzem egy Majka kiállásnál is, aki egyébként, hogyha nagyon felületesen ítéljük meg, akkor azt gondolhatjuk, hogy a közönsége az nem feltétlen ellenzéki érzelmű, de az egyértelmű kiállításai, akár a néhány évvel ezelőtti közös dalunk vagy a mostani nótája, ami irgalmatlan nagyot ment, ez már azt gondolom mégis tud fordítani a közönségén. Szerintem, bár furán hangzik, de az ilyen artistoknál szembe menni a regnáló hatalommal és megfogalmazni azzal ellentétes üzeneteket sokkal bátrabb és a végeredmény szempontjából hasznosabb, mint egy olyan előadónál akinél a közönsége is pontosan ugyanazt vagy akár mondjuk korosztályából adódóan is balliberális értékeket vall. Innentől kezdve felszólalni ebben a témában az a maradék 1 %, hogy változtat-e igazából szinte mindegy.
Eljutottunk oda, hogy Magyarországon nem kell szégyelned azt, hogyha mást gondolsz, vagy egyszerűen a politikai álláspontod akár dalokban, akár interjúban elmondod, és hogy ez bekúszott a popkultúrába, szerintem egy óriási, dolog, egy óriási változás. Amerikában ez már nagyon régóta divat, teljesen egyértelműen kiállnak a különböző oldalak mellett az előadók. Nálunk ez Magyarországon eddig nem volt szokás, de most egyértelmű változás látszik ilyen szempontból.

Mibe vágnál bele szívesen, ha tudnád, hogy tuti siker? Mit próbálnál ki?
Én mindenbe úgy vágok bele, hogy fixen nem bukok el. Másképp szerintem nem is lehet. Hogy ha mégis elbukok, akkor sem érdekel, ezt igazolják az eddigi zenei projektjeim is. Az AFC után várható lett volna, hogy csinálok egy akusztikus poprock cuccot, ami tetszett volna a korábbi szimpatizásaimnak. Ehelyett csináltam egy elektronikus pop projektet, ami homlokegyenest szembement ezzel az elvárással. Úgy voltam vele, hogy ha nem fog eljutni azokhoz, akiknek szánom, én akkor is meg akarom csinálni. A döntéseimet nem befolyásolja, hogy milyen várható következményei vannak. Ha a belebukás esélyével foglalkozom, nem hoztam volna létre a JETLAG-et. Szerintem ez így van jól, így ösztönösen csinálom, amit csinálok.

Szerinted mire van szükségük az embereknek manapság?
Szeretetre, szerelemre, elfogadásra, önbecsülésre, hitre. Ez az a néhány szó, ami hirtelen eszembe jut.

írta: Hatos Niki
szerkesztette: Nagy Kriszta