A Pulitzer-díjas Anne Applebaum amerikai történész, újságíró A demokrácia alkonya – A tekintélyuralom írása egy nagyon izgalmas globálpolitikai elemző kötet. Applebaum egyike az első újságíróknak, akik figyelmeztettek, hogy Oroszország beavatkozik az amerikai elnökválasztásba, és erősíti az antidemokratikus tendenciákat Európában. Ezt a könyvet a ...
MEGLEPETÉS! Non-fiction könyvvel érkezik az Európa Könyvkiadó

A Pulitzer-díjas Anne Applebaum amerikai történész, újságíró A demokrácia alkonya – A tekintélyuralom írása egy nagyon izgalmas globálpolitikai elemző kötet. Applebaum egyike az első újságíróknak, akik figyelmeztettek, hogy Oroszország beavatkozik az amerikai elnökválasztásba, és erősíti az antidemokratikus tendenciákat Európában. Ezt a könyvet a Figyelmeztetés Európából című cikke inspirálta, amely 2018-ban jelent meg az Atlantic-ben, és jelölést kapott a National Magazine Award díjra. Korábban három könyvet írt a Szovjetunióról Vörös éhínség, Vasfüggöny és Gulag címmel.
A tartalomról: "A berlini fal leomlása előtti és utáni években az európai és amerikai politikában – oldalaktól függetlenül – mindenki ünnepelte a változásokat, közös célok formálódtak, és nagyon gyakran személyes barátságok szövődtek. A következő évtizedekben azonban az eufória elpárolgott, a közös célok fokozatosan eltűntek, a szélsőségek ismét felerősödtek, és végül az emberi kapcsolatok is súlyosan megromlottak.
1999-ben szilveszteri parti zajlik egy lengyel kisvárosban. A házigazda az akkori lengyel kormány egyik tagja és a felesége, a könyv szerzője. A vendégek – politikusok, újságírók, értelmiségiek – politikai háttere, ha nem is homogén, de mindenképpen nagyon hasonló: jobbközép, mérsékelten konzervatív, liberális társaság, melynek tagjai egyetértenek a demokrácia alapvető kérdéseiben, és Lengyelország jövőbeli céljait illetően is azonos véleményen vannak. De 2020-ban, a könyv írásának, illetve megjelenésének idején már nem lehetne egy fedél alá terelni ugyanezeket az embereket: az autoriter törekvéseket, az illiberális államot, a tekintélyelvű gondolkodást támogatók ellenségnek tekintik és gyűlölik azokat, akik másként gondolkodnak a politikáról. Anne Applebaum módszeres alapossággal tekinti át a jelen állapotokig vezető folyamatokat, és részletesen mutatja be az elmúlt három évtizedben hosszabb vagy rövidebb ideig fontos szerepet játszó politikusok életútját.
Mit tehet az értelmiség, amikor újra felbukkannak a tekintélyelvű vagy nacionalista eszmék, amikor a politikai vezetők kisajátítják a történelmet, összeesküvés-elméletekkel házalnak, vagy birtokba veszik a médiát és az igazságszolgáltatást? A demokrácia alkonya eredeti módon ötvözi a személyes és a politikai témákat, és roppant izgalmasan írja le az európai és amerikai közélet dinamikáját, mind a jelenre, mind a közelmúltra vonatkozóan."
Részlet a könyvből: "Szerte a világon sok változata van az illiberális egypárti államnak Putyin Oroszországától a Duterte vezette Fülöp-szigetekig. Európában sok, illiberalizmussal kacérkodó párt akad, amelyek némelyike kormánykoalíciók részese, például Olaszországban és Ausztriában. De miközben ezeket a sorokat írom, csak két ilyen illiberális párt rendelkezik hatalmi monopóliummal: a Jog és Igazságosság Lengyelországban és az Orbán Viktor vezette Fidesz Magyarországon. Mindkettő komoly lépéseket tett a független intézmények megsemmisítése felé, és mindkettő kiváltságok tömkelegét biztosítja a tagjainak. A Jog és Igazságosság nem csupán módosította a közszolgálati törvényt, lehetővé téve hivatásos közszolgák kirúgását és pártkatonák felvételét, hanem lengyel állami cégek vezetőit is kirúgta. Nagy cégeket vezető tapasztalt emberek helyére párttagok kerültek, valamint a barátaik és a rokonaik. Tipikus Janina Goss, a Kaczyńskival régóta baráti viszonyban lévő jeles dzsem- és befőttkészítő esete, akitől a miniszterelnök egyszer nagy összeget kölcsönzött, hogy fizesse az anyja orvosi kezelését. Korábban alacsony szintű párttisztségeket töltött be – de most kinevezést nyert a Polska Grupa Energetyczna, a negyvenezer embert foglalkoztató, legnagyobb lengyel energetikai cég igazgatótanácsába. Magyarországon Orbán Viktor veje hasonlóképpen gazdag, kiváltságos figura. Megvádolták, hogy csalással jutott EU-pénzekhez, de nem került sor semmilyen vizsgálatra. A magyar állam ejtette a vele kapcsolatban felmerült vádakat. Sokféle névvel lehet illetni az ilyesmit: nepotizmus, state capture, korrupció. De ha úgy tetszik, leírható pozitív kifejezésekkel is: a meritokrácia, a politikai versengés és a szabadpiac gyűlöletes fogalmainak végét jelenti, olyan elvek végét, amelyek természetüknél fogva sosem kedveztek a kevésbé sikereseknek. Egy merev, nem versenyre épülő rendszer rosszul fest, ha az ember olyan társadalomban szeretne élni, amelyet a tehetségesek irányítanak. De ha nem ez az elsődleges érdeke, akkor mi a baj vele?
Ha azt hiszi az ember, amit sok régi barátom hisz most, hogy Lengyelország jobban jár, ha olyan emberek kormányozzák, akik harsányan hirdetnek egy bizonyosfajta hazafiságot, olyanok, akik hűségesek a pártvezérhez, olyanok, akik, magának Kaczyńskinak a szavait idézve, "jobbféle len- gyelek" – akkor az egypárti állam tulajdonképpen helyénvalóbb, mint a versengő demokrácia. Miért is legyen megengedett a versengés különböző pártoknak, egyenlő feltételekkel, ha közülük csakis egy érdemes a kormányzásra? Miért is versenghessenek vállalkozások szabadpiacon, ha közülük csak néhány hűséges a párthoz, és ezért csak ezek érdemlik meg igazán a gazdagodást?
Ezt az érzést erősíti Lengyelországban éppúgy, mint Magyarországon és sok más, egykori kommunista országban a széles körben elterjedt vélekedés, hogy a verseny szabályai hibásak, hiszen az 1990-es évek reformjai – amikor a tömeges privatizáció és a szabadpiac szabályainak bevezetése átalakította a gazdaságokat – sok korábbi kommunista számára lehetővé tették a politikai hatalom gazdasági hatalommá transzformálását. Orbán és Kaczyński egyaránt gyakran minősítik az ellenfeleiket "kommunistának", és ezzel még külföldön is szereznek maguknak csodálókat. Ami Orbánt illeti, az első ellenfelei, legalábbis a pályafutása első részében, valóban egykori kommunisták voltak, akik "szocialistának" nevezték át magukat, így ez a minősítés nem volt híján a hatóerőnek."
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Rátkai Zsófia
Kiss Ildikó Judit első megjelent könyve a Tizenegykor nálad címet kapta, ami egy erős hangon megszólaló szépirodalmi bemutatkozás. A szerző történetei őszintén szembesítenek minket azzal, hogy semmi más nem fontos, csak az emlékezés és a megbocsátás. A születéstől a halálig, egészen a viszontlátásig.
A minap megírtam, hogy Szász Júlia, Kovács Tamás és Sághy Tamás csatlakozik a Vígszínház társulatához, mostanra pedig fény derült néhány szerepátvételre, kettőzésre is a teátrum háza táján.