Bár a Belmondo legutóbbi sorlemeze öt éve látott napvilágot, Czutor Zoliék azóta sem tétlenkedtek: a 2023-as Királyok kutyái című korongjukon például Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója előtt tisztelegve három verset is megzenésítettek. Most pedig megérkezett az új album, a Lefoglalt tárgyak.
A Music Fashion kiadó gondozásában megjelent Lefoglalt tárgyak tíz friss szerzeményt tartalmaz, és már a címével is egyértelműen állást foglal. A lemez egyfajta szolidaritási gesztus az aránytalanul meghurcolt művészek felé - köztük Herczeg Zoli és ByeAlex irányába is -, miközben nem válik direkt politikai kiáltvánnyá. Inkább finom, ironikus, sokszor személyes reflexiók sorát kínálja a jelenkorról.
Az album zeneileg rendkívül sokszínű: a lírai balladáktól a trapbe hajló okoskodásokon át egészen a zúzósabb, gitárcentrikus dalokig széles spektrumot jár be. A Zoli munkásságára jellemző posztmodern beat-hangulat sem maradhat el, ám ezúttal minden eddiginél erősebben érződik a dalokon a társadalmi közeg hatása. A szövegek visszatérő témái között megjelenik az ügyeskedők következmények nélküli világa, a betelt pohár érzése, a hétköznapok monotóniája, az ősi ünnepek emlékezete, a kamu népieskedés, valamint a szerelem abszurditása és játékossága.
A Lefoglalt tárgyak egyszerre személyes és társadalmi lenyomat: mélyen gyökerezik a jelen tapasztalataiban, mégis könnyed, színes, gyakran ironikus hangulatban szólal meg. A dalok között különleges hommage-ok is helyet kaptak.
A Mámorban 3 percért a magyar rádiózás és a Magyar Bokszszövetség százéves jubileuma előtt tiszteleg, míg az album angol nyelvű érdekessége, a Margit egy 2026-ra tervezett nemzetközi filmprodukcióhoz készült, amelynek a részletei egyelőre még titkosak.
A jellegzetes Belmondo-hangzás mellett a hangszerelés is tartogat meglepetéseket: élő klarinét szólal meg Erdő Zoli játékában, míg a hegedűt Kiss Virág Lili hozza be. Ezek az elemek valóban gazdagítják a zenei textúrát és felerősítik az atmoszférát.
Mit tudhatunk az album alapkoncepciójáról?
Nagyon kevés olyan albumra emlékszem a pályám során - akár a Nyers, akár a Belmondo időszakából -, amelynél előre meghatározott alapkoncepcióval dolgoztunk volna. Ennél a lemeznél sem volt tudatos tervezés: összegyűltek a dalok, összegyűltek a gondolatok, és csak utólag vált világossá, hogy mégis van egy erős közös nevezőjük. Ez pedig az, hogy a korábbiaknál jóval hangsúlyosabban jelenik meg rajta a közélet. Sokkal többször és sokkal direktebben reagálok a mindennapjainkra, mint korábban. Ez nem volt előre elhatározott szándékom, inkább annak a kornak a következménye, amelyben élünk. Amikor elkészült ez a tíz új Belmondo dal, akkor vettem észre, hogy hat-hét szám is olyan témákat érint, amelyek örökérvényű, morális kérdéseket feszegetnek. Nem szeretem azokat a dalokat, amelyek nagyon konkrét személyekről, politikai ügyekről vagy napi eseményekről szólnak. Sokkal közelebb áll hozzám az általánosabb moralizálás. Korábban jóval többet foglalkoztam a szerelemmel, a nőkkel - most máshová került a fókusz.
Kik voltak az alkotótársaid?
A dalok túlnyomó többségét - a korábbi lemezekhez hasonlóan - én írtam. Egyetlen kivétel van: a Margit című angol nyelvű szám, amelynek szövegét egy brit színész írta, akivel egy nemzetközi film forgatásán dolgoztunk együtt. Ő egy szerelmeslevelet írt, én pedig ebből csináltam zenét. Ez egy különösen izgalmas történet, de a produkcióról egyelőre nem beszélhetek.
Hogyan alakult ki a dalok sorrendisége?
Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy milyen sorrendben kerüljenek fel a dalok a lemezre. Fontosnak éreztem, hogy az albumot elejétől a végéig élmény legyen meghallgatni. A lemez nagyon heterogén - én mindig is az ilyen albumokat szerettem, hallgatóként és alkotóként is. Untat a monotonitás, nem szeretem, ha egy előadónak minden dala kísértetiesen hasonlít egymásra. Ez az album azoknak szól, akiknek - hozzám hasonlóan - nem túl jó a monotonitástűrésük. A gitáros balladáktól a treppes-reppes alapokon át a metal riffekig, sőt a 60–70-es éveket idéző postmodern beat hangulatig minden megtalálható rajta. Szerintem mindenki talál majd rajta magának valamit - vagy épp mindent utálni fog rajta.
És akkor íme a Dalról-Dalra Zolival:
Itt maradtam: A nyitódal arról szól, hogy a közéleti viszontagságok miatt sokan évek, akár évtizedek óta vívódnak azon, maradjanak-e ebben az országban. Én végül úgy döntöttem: ha nem kényszerülök menekülésre, akkor itt maradok. Magyarországból szeretnék élhető, szerethető, vidám helyet csinálni - legalább a saját világomban.
Fél lét: Egy treppes, reppes szám, szinte teljesen gépi alappal, ami nagyon nem jellemző ránk. A cím szójáték: amikor az ember félve él, akkor a léte is "fél".
Kortizol: A mindennapok mókuskerekéről szól: a stresszről, az információtúlterhelésről, az alváshiányról, a gyerekekről, a reggeli rohanásról. Az egyik legszemélyesebb dal a lemezen, postmodern beat hangulattal.
Mámorban 3 percért: A leghosszabb szám a korongon. Tisztelgés a magyar box története előtt. Eredetileg Kovács István, "Kokó" felkérésére írtam meg, de végül egy színes, mozgalmas Belmondo dallá nőtte ki magát.
Radar alatt szállni: Manapság sokan meghunyászkodva élnek, "radar alatt", nehogy feltűnést keltsenek. Ez számomra egy elfogadhatatlan életstratégia.
Mire jó, ha népies?: Paródiának indult, de túl jól sikerült ahhoz, hogy az maradjon. Az álnépies, népieskedő popzenét figurázza ki. Fülbemászó, torzított gitáros dal lett belőle.
Eddig a pontig: Egy igazi Nyers hangulatú szám: torzított riffekkel, beszélős–kiabálós énekkel, betelt poharakkal.
Margit: Igazi kakukktojás a korongon, angol nyelvű szöveggel, klarinéttal, swinges-jazzes hangulattal, mintha egy Woody Allen-film végének zenéje lenne.
Oda vagyok már: Egy vidám, tempós beatdal, amely a menekülésről szól - nem feltétlenül fizikailag, hanem a szerelembe, a művészetbe, a barátok és a gyerekek közé.
Gyertyagyújtás: Szabó T. Anna hanukai versének megzenésítése. Egyszerű, akusztikus, bensőséges dal, amit karácsonykor és hanukakor is szívesen eljátszanék majd.
