A Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be Pajor Tamás új verseskötetét, az Emberhátrányt, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg. A bemutatón a szerzővel Veiszer Alinda beszélgetett, szó esett hitről, nyelvről, zenéről és arról a belső feszültségről, amely mindig is Pajor művészetének motorja volt.
Az Artisjus "Év Szövegírója" díjjal kitüntetett alkotó harmadik verseskötete tanúbizonyság arról, hogy Pajor ma is képes a lényegi kérdéseket feltenni és művészi válaszokat adni rájuk. Az Emberhátrány lapjain ugyanúgy jelen van az abszurd humor és a mély spiritualitás, mint a szójátékok virtuozitása és a társadalmi elköteleződés.
Pajor Tamás a végső kérdések és a nyelv szerelmese, verseiben az Isten–ember–művészet–igazság–szózene tengely mentén mozog, miközben megőrzi saját, semmihez sem hasonlítható hangját. A slam, a dal és a vers határán egyensúlyozó szövegeken mindig átdereng egy bonyolult, tépelődő személyiség vízjele, amely hitelesíti a spiritualitás és az abszurd, a nyelvjáték és a felelősségvállalás feszültségét.
Az öt ciklusra tagolt kötet az emberi lét alapkérdéseitől (Emberfa) a társadalomkritikán (A soha nem nézett fotók galériája) és az egzisztenciális reflexiókon (Itt mindenki élő, vagy majdnem az) át a spirituális keresésig (Tudni Istenül) és a művészet lázadásáig (A ráció pimasz riválisa) vezet.
Az Emberhátrány egyszerre dokumentálja egy kultikus művész belső küzdelmeit és a magyar társadalom lelkiállapotát. Pajor Tamás költészete továbbra sem hagy közömbösen,szavai ezúttal is egyszerre provokálnak, vigasztalnak és elgondolkodtatnak.