Még napokig kitart a Down For Whatever hatása
A 6 éve alkotó Down For Whatever zenéjével élőben először idén, a Campus fesztiválon találkoztam. Diószegi Kiki formációja már egy ideje izgatja a fantáziámat, de valahogy mindig úgy alakult, hogy sosem voltam szabad, amikor ők Pesten muzsikáltak. Debrecenben is csak néhány dal erejéig hallhattam őket, akkor azonban már tudtam, hogy hamarosan egy egész estés bulijukon is ott kell lennem. Pillanatok alatt, teljesen természetesen, nem erőlködve lopták be magukat a szívembe.
Szerencsémre nem is kellett sokat várnom, tegnap a fiúk a Barba Negra Track színpadán bizonyítottak, nem is akárhogy. Ha olvastál már tőlem egynél több cikket, akkor lehet tudod, hogy kedvenc műfajomat a hiphop jelenti, de örömmel csemegézek más ágazatok kínálatából is. Kedvenc stílus ide-oda, idén a drum and bass (Cloud9+) és a metál stílus képviselőitől kaptam a legerősebb, legbrutálisabb bulikat.
A Down For Whatever bandáját a metál kedvelőinek nem kell bemutatnom, hiszen az elsősorban nu-metal, post-hardcore, és metalcore irányokban dolgozó srácokat sokan kedvelik. Kikiék izgalmas fűszerezettségét az jelenti, hogy a modern elektronikus jegyektől sem riadnak vissza, sőt, semmitől, amit az adott dal működése megkíván. Színes, univerzális zenéjük mellett a szövegek is széles skálán mozognak: mind angolul, mind magyarul csendülnek fel dalok, a témákat pedig a lázadás, a társadalomkritika mellett személyes lelkiállapotok, vágyak, célok, fájdalmak, vívódások is ihletik. Engem legjobban az Ennyi volt, a Mindig lesz helyed, a Talán és a Zuhanás ragadott magával szombaton.
A közönségben az egészen kisgyerekektől az idősebb, érettebb generációkig hölgyek, urak vegyesen képviseltették magukat. Az azonban számomra teljesen egyértelműen átjött, hogy az ő esetükben a magyar számok sokkal jobban megérintik a részvevőket, jobban átélik ezeket az éneklés során. A koncertek alatt mindig érződik az, hogy melyek azok a csapatok, amelyek a kezdetektől fogva együtt alkotják meg a dalokat. Kikiék /Császár Róbert (gitár), Zsoldos Dávid (dob), Czink Zsombor (basszusgitár)/ egyértelműen ebbe a kategóriába sorolhatók, irtózatos összhang, igazi kapcsolat érződik rajtuk, amely elrepíti őket és a közönséget is a mámorig. A srácok tényleg mindent beleadtak a műsorba, frenetikus este volt.
Kiki a dalok között pontosan annyit beszél, amennyi szükséges a közvetlen kontaktushoz, összekötődéshez a közönséggel. Az idei évben talán ő volt legszerényebb frontember, akit színpadon láttam, megszámlálhatatlan alkalommal mondott köszönetet azért, mert színpadon lehetnek, minden lehetőséget megragadott, hogy meghálálja a helyszín, a crew munkásságát és a közönség támogatását, jelenlétét is.
Nekem is köszönetet kell mondanom. Köszönetet kell mondanom az élményért, amivel sokkal-sokkal közelebb hozták ezt a műfajt hozzám a fiúk. Azt hiszem, megvan a kedvenc formációm a stíluson belül. Találkozunk még!
szerző, fotós: Hatos Niki