Magány, rendetlenség, alterpop. Megérkezett a Medusza első EP-je

A budapesti Medusza (Fábián Flóra - ének, ritmusgitár, Kiss Botond - billentyű, Körtvélyesi Ákos - dob, László Bence - szólógitár, Rókay Attila - basszusgitár) frissen debütáló EP-je, az Elolvadt idő öt számon keresztül járja körbe a magány különböző rétegeit: a társas elszigetelődéstől a szakítás utáni ürességen át egészen a lemaradtam mindenről bénult érzéséig. A zenekar érzékeny, befelé figyelő szövegeit karcos, gitárhangsúlyos alterpop húzza alá - pont annyira zilált, mint a dalokban újra és újra felbukkanó rendetlen lakások képei.

A teljes EP felvétele, keverése és mastere Rácsai Mátyás munkája. A Medusza februárban játssza el először élőben az anyagot, a Bluster társaságában.

"A kislemez dalai az elmúlt kicsit több, mint egy évem érzelmi lenyomatai, mindegyik egy-egy próbálkozás arra, hogy a bennem lévő káoszban értelmet találjak." - meséli Fábián Flóra, a zenekar énekese. - "Bár több dal is egy szakítást és az azt követő érzéskavalkádot dolgoz fel, ez mégsem egy 'szakítós' lemez, hiszen sokkal inkább szól rólam és az én belső világomról, mint egy kapcsolatról. A baráti és társas kapcsolatokban megélt magány, a középszerűségtől való félelem, és az érzékenység ugyanúgy megjelenik a dalokban."

DALRÓL DALRA:

LAKÁSMAGÁNY:
"A társas magány dala. Abból a frusztrációból született, amikor egy alapvetően magányosabb időszakban úgy érezzük, hogy még a barátainkra se számíthatunk. Arról az érzésről, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy túl sok vagy túl kevés, amit adunk.
A dal hangszerelése viszonylag gördülékenyen, könnyedén állt össze. Eleinte én ezt egy lassabb, szomorú dalként képzeltem el, de amikor először levittem próbára, és Ákos egyből rádobolt, illetve a többiek is hamar organikusan rákapcsolódtak az alapgitártémámra, kapott egy olyan lendületet, ami számomra nagyon más színt adott a dalnak. Nem számítottam rá, de annyira tetszett, hogy a próbafelvételt utána sokszor meghallgattam otthon, pedig máskor nem szoktam ilyet csinálni. Úgy érzem, nagyon jól áll ennek a dalnak, hogy egymásnak feszül az amúgy enyhén nyomasztó szöveg és egy - bár nem pörgős, de - lendületes, dinamikus hangszerelés, dúrosabb akkordokkal, és ezzel egy kicsit ambivalens, kettős, keserédes dal a végeredmény." - mondta Flóra.

KIVÉTEL:
"A lemezről talán ez a legfájdalmasabb, legőszintébb dal, és egyben ez az, ami a legkonkrétabban szakítós. A szöveg tulajdonképpen egyfajta racionalizálás az előző kapcsolatomról és az abba való keserű beletörődés, hogy hiába hittem, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" lesz a vége - mint ahogy az első szerelméről sokszor ez a meggyőződése az embernek -, valójában csak a szabály voltunk, nem a kivétel.
Ez volt az egyik első szám, amin zenekarként együtt dolgoztunk, és talán ez volt az, ami a leghamarabb elkezdett működni: már rögtön az első próbán megszületett az a gitár- és szintitéma, amelyek aztán viszik előre az egész dalt, és meghatározzák a hangulatát - még ha azóta ezek alakultak is, de magjukban most is úgy szólnak a számban, mint akkor. - mesélte Flóra.

MIT BÁNOM ÉN:
"Ennek a dalnak a szövege az, ami a leginkább elvont az EP-n; a saját érzékenységemről írtam, azt a tehetetlenséget igyekeztem benne megfogni, amikor olyan nehézséggel találkozom, amivel korábban soha; és azt a magányt, amikor úgy érzem, egyedül maradtam a fájdalmammal, a gyászommal, mert elveszik a turbulens, tragédiákkal teli világ zajában."- kezdte Flóra.
"Ezt a számot kezdtük el a legrégebben hangszerelni, még az előző zenekarral. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor elkezdett dalként működni, nagyon élénk emlékként maradt meg. Azóta teljesen máshogy szólal meg, de közben mégis ugyanúgy kötődöm hozzá." - tette hozzá Attila.
"Én eredetileg sem zeneileg, sem szövegileg nem éreztem közelinek a dalt, és sok próbálkozás, valamint szenvedés árán sem akart összejönni az a kíséret, amelyet jónak találtam volna. A felvételre menet is hallgattam a próbatermi felvételeket, hátha jön valamilyen isteni sugallat, de nem érkezett. Később, amikor már a szintetizátornál ültem, és Matyi (a hangmérnök) megkérdezte, készen állok-e a felvételre, csak annyit válaszoltam: "Remélem…". Ekkor hasított belém a felismerés: "Miért ne játszanám másképp, mint eddig?" Ez lett végül az a verzió, amit hallhattok." - árulta el Boti.

NEM AZ A BAJ:
"Ez volt a legelső single az EP-ről, egyben a legelső dal, amit megjelentettünk. Ennek az alapját nagyjából egy időben írtam a Lakásmagányéval; a két dal kicsit a fejemben egymás tükre, szorosan összekapcsolódnak. Mindkettő a bezártság, az izoláltság, a magány érzéséről szól, de más szemszögből és más hangulatban. Míg a Lakásmagány lemondó, kissé elkeseredett, de beletörődő, a Nem az a baj hangos, kicsit mérges, de önironikus is: azt fogalmazza meg, amikor már elegem volt abból, hogy még mindig ezzel küzdök. Már amikor megírtam, akkor éreztem, hogy ennek egy pörgős, feszes dalnak kell lennie, amit aztán rétegről rétegre össze is raktunk a srácokkal. A stúdióban pedig még egy kiabálós csordavokálsávra is rávettem a többieket, ami pont az az utolsó apró simítás volt, ami hiányzott volna a számból, ha nincs." - így Flóra.
"Egészen a stúdiózásig nem tudtam mit kezdeni ezzel a dallal, ott viszont nagyon megszerettem, szerintem ez az egyik legjobban sikerült felvétel. Lehet, hogy csak egy kis spontaneitás kellett hozzá." - egészítette Attila.

ELKÉSTÉL:
"Ennél a dalnál egy kicsit máshogy alakult a dalszerzés, mint a többinél: a legtöbbször én szoktam hozni egy egyszálgitáros alapot egy verzével és egy refrénnel, amit aztán közösen szétszedünk és összerakunk, itt viszont Bence gitártémájából indult minden. Nagyon tetszett ez a gitárriff, egyből nagyon erőteljes hangulatot adott nekem, amit valahogy szorosan hozzá tudtam kapcsolni azokhoz az érzésekhez, amelyek abban az időszakban bennem kavarogtak: a félelmem a lemaradástól, attól, hogy középszerű maradok, és sosem tudok túllépni a káoszomon, a magányomon, a szorongásaimon. A hangszerelésben pedig talán ennél a számnál volt a legkonkrétabb a koncepcióm, amit aztán együtt meg is valósítottunk, és emiatt is vagyok nagyon büszke erre a dalra." - árulta el Flóra.
"Emlékeim szerint könnyen született meg maga a dal. A szöveg sok szempontból rezonál velem: arra emlékeztet, amivel az egyetem alatt szembesültem, hogy némelyik szaktársam mennyivel előrébb tart az életben, mint én. Sokkal okosabbak, műveltebbek voltak, és konkrét terveik, elképzeléseik voltak arról, mit fognak csinálni az egyetem után." - zárta végül Boti.

írta: Hatos Niki