A Campus fesztiválon több kiváló zenei előadót volt szerencsém elkapni egy-egy kisebb videós interjúra. Éppen ilyen volt az egyik kedvenc szerzőmet jelentő Molnár Tamás is.
Pásztor Anna: "Legyen valami, amibe bele tudsz kapaszkodni, és akkor jöhet a forgószél"

A Campus fesztiválon
több kiváló zenei előadót volt szerencsém elkapni egy-egy kisebb videós
interjúra. Éppen ilyen volt az Anna and the Barbies motorjait jelentő Pásztor
Anna és Simi is, akikkel mindig élmény beszélgetni.
Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések
nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a felvételek mondatelemeit,
hiszen az élőszó nagyon esetlennek tud tűnni olvasás során. Természetesen
minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mondanivaló, a lényeg, az esszencia ne
vesszen el. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk azokhoz szólni, akik a mai
modern világban is az olvasást preferálják a mozgóképes beszélgetések helyett.
A koncertek egyik legalapvetőbb eleme a dallista. Milyen szempontok alapján szoktátok összeállítani?
Simi: Kétféle eset van, a hosszabb, másfél órás műsorunk és az egy órás. Vannak kötelező darabjaink, amiket be kell raknunk a listába, aztán mindig van egy-két új dalunk, azokat is be kell tennünk a műsorba, miközben próbálunk egyfajta ívet is felhúzni, hogy a végére mindenki táncoljon. Jó lenne a koncert előtt egy nappal megkapni a setlistet, de az általában az utolsó pillanatra marad, és akkor mindenki körmölgeti magának.
Anna: Fontos, hogy az első szám egyfajta robbanás legyen. Az utolsó három dalnak is bulisnak kell lennie, az aranymetszésbe pedig be kell tennünk a Márti dalát. Amikor a setlistet írom, nagyon fontos, hogy hol leszünk éppen. Nem mindegy, hogy délután négykor, egy falunapon játszunk, ötvenezer gyerek előtt, akkor a káromkodós dalainkat nem játsszuk el. Szóval sok minden függ a helyszíntől, attól, hogy hány órakor játszunk a közönségnek. Szeretünk olyan számokat is feltenni a dallistára, amelyeket mi szeretünk, amelyeknek intellektuálisabb a szövege, mert lételemünk, hogy valamit átadjunk.
Általában a színpadon több helyen is felszokták tüntetni a dallistát. Mennyire vagytok puskázós típusok?
Simi: Nagyon. Azért is kell, hogy meglegyen időben a setlist, mert minden szám között improvizálni szoktunk, egy kis átkötő zenét adunk Annának, hogy könnyebb legyen konferálnia. Szerintem a teljes csöndben konferálni furcsa érzés. Minket szórakoztat, hogy kitalálhatunk mindig valamit. Ahogy elindul a szezon, mindig eljön az a pont, amikor hihetetlenül olajazottan összeáll minden, nem engedjük el a közönséget, próbáljuk a buli hőfokát fokozni.
Anna: Kivéve, amikor technikai problémák akadnak, az megtudja ölni a bulit. Amikor küzdesz az elemekkel, nem szólal meg ez meg az, beszakad, nem érkezik meg, tiszta rémálom. Olyan, mint amikor álmodban nem tudsz futni. A dobosunknak például ma semmi nem működött, negyvenegyedik alkalommal ment vissza, imádkozott a géphez és elindult.
Ha a jelenlegi mentális állapototokat egyetlen dallal kellene leírnotok, melyik lenne az?
Anna: Köszönöm szépen, a mentális állapotom javulóban van (nevetünk). Ha egy évvel ezelőtt kérdezted volna, azt mondtam volna, hogy a Ne csináld! és a Sajnálom. Jelenleg azt hiszem az Ez is ti vagytok, ez is én vagyok ír le leginkább, széttárul a lelkem benne. Arról szól, hogy mi minden vagyunk, nem csak én, te is. Úgy érzem kitágul a világ ebben a dalban. Most ebben vagyok, nagyon boldogan. A múltkor akusztikot próbáltunk és mondtam a Siminek, hogy milyen jó életünk van. Azt csináljuk, amit szeretünk, pénzt kapunk érte, gyrosozunk, eszméletlenül jók a családi körülményeim, felépítettem egy házat. Van egy kis vörös cicám, kutyánk is van, a nyolcadik albumunkat írjuk, fesztiválokon lépünk föl, az emberek kíváncsiak rank. Tágul az univerzum bennem.
Simi: Az én állapotom olyan, hogy ma öt felé értem haza, majd két-három óra alvás után újra végigvezettem. A Macska dalunk egy igazi ereszd el a hajam szám, amivel az egész fáradtságot fel lehet gyújtani.
Az utóbbi időben egyre több zenei előadó nyilvánít véleményt a hazai közéletünk kapcsán. Akár új dal, akár interjú formájában. Mi erről a véleményetek?
Anna: Mi nem politizálunk. Nem azért, mert szégyenlősek vagyunk, hanem mert nem érdekel. Nem nézek tévét, nem olvasok újságot, tudom, hogy ez szomorú, de úgy vagyok, hogy a politika más hakni, mint amiben én vagyok. Ez az öleld át a világot, szeresd a melletted ülőt világ az enyém. Tisztelem őket, messziről, egyik napról a másikra változik a politika. Nincs az az ember, aki megmondja, hogy kinek van igaza, jobbnak vagy a balnak, vagy középnek. Mindegyiknek igaza van és egyiknek se. Mi más kontinensen vagyunk, más a gondolkozásmódunk. Az összekapaszkodást népszerűsítjük, ők meg a szétválást. A párom nagyon szeret puffogni, sokszor mérem az időt, hogy jó, akkor erre elment az életünkből tizenöt perc. A semmiről beszélünk. A Covid alatt is másik csónakban ültünk, volt szabadidőnk, írtunk egy albumot. Most sincs szabadidőnk, de írunk egy albumot. Egy olyan párhuzamos univerzumban élek, ahol nincs politika.
Simi: Nagyon röhögtem. Tegnap mentünk vidékre, néztük a plakátokat a városban és fogalmunk sem volt, hogy kik ezek a politikusok. Én azt mondom, hogy elértünk valamit!
Anna: Mi a büfében arról beszélgetünk, hogy milyen gitárt vett a tesóm és hogy hogyan fog megszólalni. Vagy, hogy milyen sminket rendeltem. Ha valamivel változtatni tudunk a világon, akkor az az, hogy kurva jó dalokat írunk és arra a másfél órára, amikor fent vagyunk a színpadon, akkor azoknak, akik hallgatnak minket, szebb minden. Az egyetlen motivációm az, hogy az embereknek kicsit szebbé tegyem a mindennapját. Ez az én politikám, én ehhez értek, hiszek abban, hogy eszméletlen ereje van a szavaknak. Fel tudsz vele szabadítani embereket, boldoggá tudod őket tenni, megnevettetni, polgárpukkasztani, bármit tudsz vele csinálni. Szerintem nincs az a politikai kampány, ami akkorát tud fordítani a világon, mint a Márti dala. Halljuk, ahogy fellélegeznek a lelkek, amikor megszólal. A zene megváltás, elképesztő erőt tud adni, sebtapasz a mindenféle bántalomra.
Simi: Akinek a politika körül forognak a gondolatai, az teljesen valid, foglalkozzon vele.
Anna: Az igazságérzetem azonban nagy. Amikor embereket, állatokat bántanak, azt nem viselem el. Többször vertek meg az utcán, mert valaki éppen verte a barátnőjét, én pedig odamentem és megkértem, hgoy hagyja abba, ő pedig nekem jött. Nem bírom az elnyomást, a megalázást, semmilyen formában. Ha valakit bántanak, bennem elpattan valami, az ellen bármikor szívesen kampányolok. Ezekről írunk dalokat is, a Ne csináld például az erőszak ellen lép fel.
Mibe vágnátok bele szívesen, hogyha bármilyen okból kifolyólag tudnátok, hogy tuti siker lesz? Mit próbálnátok ki?
Anna: Éppen egy fesztivált rakunk össze, Ópusztaszeren. Nyolc évvel ezelőtt csináltunk először egy tábort, gyönyörű jurtával, elneveztük Woodstock az Ugaron-nak. Két évvel később már akkora volt az egész rendezvény, hogy majdnem fesztivál méretűvé nőtte ki magát. A Covid vágta el a torkát, akkoriban öt ezer fős közönség volt, öt színpaddal, olyan előadók koncertjével, mint a Quimby, a 30Y. Ezt a fesztivált kezdjük el újra, gyönyörűséges panorámával, harminc méter magas sziklákkal, három napos programmal. Művészeti, misztikus fesztivál, rengeteg zenével, kalandtúrával. Van egyéb gigantikus tervünk is, amiről még nem merek mesélni. Agusztusban fog kiderülni, hogy lesz-e ez a projektünk, bár nem tudjátok miről van szó, kérlek titeket, hogy imádkozzatok. Nagyon jó lesz, jövőre szeretnénk élesíteni a zenekarral. Ilyen még sosem volt, nagyon-nagy! Simi: Közben dolgozunk az új dalokon, a lemezen, ami év végén fog megjelenni. Nagyon jól állunk.
Milyen tartalmakat követtek szívesen a social platformokon?
Anna: Mindenevő vagyok, a fő fórumom az Insta. A Facebook kicsit idegesít, akkora köpködés van. Nagyon sok embert követek, divattal kapcsolatos profilokat, hazai előadókat, külföldieket, rengeteg hiphop, balett táncost, fotóst. Szeretem követni a Vouge magazine bemutatóit, szeretem látni, hogy merre halad éppen a világ. Követem Lábas Vikit, Schoblocher Barbit, Bruno Marsot, Beyoncét, Lady Gagát. Mostanában sok K-Popot nézek, na nem önszántamból, hanem a kislányom hatására. Nari és a Blackpink egy eszméletvesztés. Tizenéves kiscsajok úgy reppelnek, énekelnek, táncolnak, lenyűgöző ez az ipar. Imádom, ahogy felöltöztetik őket.
Simi: Én szeretem követni a friss megjelenéseket, érdekelnek a stúdiós, producer tartalmak, szeretek képben lenni. Figyelem a trendeket, keresem az izgalmas zenei megoldásokat. Végtelen mennyiségű hangmérnöki podcastot fogyasztok. Ez nem lep meg senkit, viszont bárkit elszomorít.
Anna: Egyik perverzitásom végtelen mennyiségű ezoterikus dolgot megnézni. A kilencven százaléka kvantumfizika, Robert Edward Grant matematikust, filozófust egyszerűen imádom. Van egy angol asztrológus néni is, akit amikor hallgatok, megnyugszom, mindent elhiszek neki.
Szerintetek a mai világban mire van szükségük az embereknek?
Simi: Arra hogy, ne azzal teljen az idejük, hogy félnek. A zene ebben nagyon sokat tud segíteni, egy csomó mindent meg tud oldani. Azt látom, hogy az az egyik legnagyobb problémánk, hogy folyamatosan dől ránk olyan jellegű és erejű, mennyiségű szar, amit én nem tudok megoldani. Rakják ránk ezt a sok mocskot, fogyasztjuk is a sok mocskot. Ezáltal teljesen lehetetlenné válik az életünk, nem tudjuk megélni azt a sok dolgot, ami egyébként nagyon jó a hétköznapjainkban. Sok minden tök jól működik, de hogy észrevegyük őket, el kell kerülnünk a folyamatos frusztrációt. A közösségi oldalakon is annyira jól lehet szűrni, hogy mi az, amit nem akarsz látni. Az én platformjaimon nincsenek politikai posztok, nincsenek erőszakos dolgok. Csak azt látom, amik érdekelnek, amik jó érzéseket keltenek bennem. Szerintem ilyen szinten is érdemes szűrni a világot. Képben vagyok azzal, hogy mi történik a világban, de távol tartom magam a szartól, mert fölöslegesen, értelmetlenül nyom le a földre.
Anna: Az emberiség valahogy elvesztette a központját. Fontos, hogy megtaláld a hétköznapjaidban, hogy ki vagy te, mi a te realitásod, mi a te valóságod. Bármi belefér, csak tudd, hogy miben hiszel, mik a szabályaid, nem az, amit a politikusok, vagy bárki rád szab, hanem a te saját szabályrendszered legyen meg. Nyúlj ki ide, nyúlj be oda, és ahogy Simi is mondja, próbáld meg kiszorítani a sok szemetet, a felesleges baromságokat. Legyen központod, te legyél központban. Legyen valami, amibe bele tudsz kapaszkodni, és akkor jöhet a forgószél. Menjél ki jobbra, menjél ki balra, csak találj vissza!
írta: Hatos Niki
szerkesztette: Nagy Kriszta
A Campus fesztiválon több kiváló zenei előadót volt szerencsém elkapni egy-egy kisebb videós interjúra. Éppen ilyen volt az Anna and the Barbies motorjait jelentő Pásztor Anna és Simi is, akikkel mindig élmény beszélgetni.
Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a...
Augusztus 16-án az Atno Forge Motorszerelő műhelyben, a Népszigeten kerül megrendezésre a Varázs Garázs. Ha nem tömegprogramot keresel, hanem közös ügyeket, gitárzenét, akkor már tudod, hogy hol lesz a helyed. Interjú Nagy Ingrid főszervezővel.