Andra és Tatiana Bucci azon utolsó élő szemtanúk táborába tartoznak, akik hitelesen tudnak mesélni az Auschwitzban történtekről. Az Európa Könyvkiadó gondozta Két kislány Auschwitzban írást Laszkács Ágnes fordította.
A dokumentumregény tartalmáról: Tati és Andra anyai felmenői a pogromok elől menekülve hagyták el a cári Oroszországot, hogy hosszú vándorlás és rövidebb megállók után végül Fiuméban (ma Rijeka) állapodjanak meg. A Bucci lányok világias, halványuló zsidó identitású családban nevelkednek egy nagy és derűs, összetartó család biztonságot adó légkörében. Apjuk tengerész, sokat van távol, így jórészt anyjuk, a szigorú, de a családjáért mindenre képes Mira neveli őket a nagynénik, nagybácsik segítségével. Nem gazdagok, de megvan mindenük, alapvető nyugalmukat és biztonságukat a kirobbanó második világháború sem dönti romba. Azután elérkezik 1944. március 28., betörnek a házukba, és hirtelen véget ér a lányok gyermekkora: mindenkit letartóztatnak, elhurcolnak. A végállomás Auschwitz-Birkenau, ahol a családtagok többségét azonnal megölik. Tatiana (6 éves) és Andra (4) megússza a szelekciót, a gyerekbarakkba kerülnek, amely Josef Mengelének, a Halál Angyalának a felügyelete alatt állt. Mire Auschwitz felszabadult, 230 ezer gyermeket gyilkoltak meg, és a Bucci nővérek mindössze hetven társukkal együtt élték túl a láger megpróbáltatásait.
A lányok először Prágába, majd a London-közeli Lingfieldben működő intézetbe kerülnek, végül onnan haza, Olaszországba, hogy a tábort túlélő édesanyjukkal és a hadifogságból hazatérő apjukkal együtt próbálják újrakezdeni a kis híján mindörökre félbeszakadt gyermekkorukat. Az átélt borzalmak ellenére, a megtizedelt család emlékeinek a terhével együtt is sikerült örömteli, kiegyensúlyozott életet élniük.
Ma már boldog nagymamák, és kötelességüknek tekintik, hogy beszéljenek a múltjukról, hogy soha ne merüljön feledésbe, soha ne ismétlődhessen meg mindaz a bűn, amely embermilliók életébe került.Vélemények a könyvről:
"A Bucci nővérek talán a holokauszt borzalmainak utolsó élő, közvetlen szemtanúi közé tartoznak. Ezzel a könyvvel megtörik a csendet, és elmondják a történetüket. Igazi adomány." - Gwen Strauss, A kilencek szerzője.
"A Két kislány Auschwitzban szívszorító és mégis felemelő történetében tulajdonképpen két olyan nővér elszakíthatatlan köteléke áll a középpontban, akik túlélték a holokausztot, és túlélőként, szemtanúként fáradhatatlanul beszélnek, mesélnek róla, hogy egyikünk se felejtse el." - Heather Morris, az Auschwitzi tetováló nemzetközi bestseller szerzője.
Részlet a regényből: "A nő odavezetett minket az ágyunkhoz, amely a bejárat közelében volt. Mindannyiunknak jutott egy-egy fekhely az emeletes ágyak hosszú sorában. Ezeknek a pillanatoknak az emléke képekből és érzelmekből áll össze. Nem tudjuk, mit mondtunk egymásnak az első este. Nem emlékszünk sem az álmosságra, sem az éhségre, sem a szomjúságra. A kép, amely mind a mai napig elkísér, az, ahogy ketten állunk és összekapaszkodunk, mintha kölcsönösen meg akarnánk védeni egymást. Sergiót nem látjuk. Nem velünk jött a barakkba, és nem is emlékszünk rá, hogy mikor, de végül ő is megérkezett."
"Egyik este, emlékszik vissza Andra, anyánk tudatta velünk, hogy ezután nem fog jönni. A halál víziója olyannyira állandó része volt a világunknak, hogy a következő napokban, amikor nem jött el hozzánk, mindketten meg voltunk győződve arról, hogy meghalt. És ezt teljesen normálisnak találtuk, nem döbbentett meg bennünket. Számunkra nyilvánvalónak tűnt, hogy a felnőttek meghalnak Auschwitzban: sok ilyet láttunk magunk körül."
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Rátkai Zsófia
Szilveszterkor mindannyian ugyanarra vágyunk: jó társaságra, felszabadult hangulatra és olyan zenékre, amelyek alaposan felráznak bennünket. Akár te tartasz házibulit, akár vendégként érkezel valahová, egy jól összeállított lejátszási lista aranyat érhet.
Amíg 2024-ben az átlagosnál kevesebb koncerten vettem részt, idén nagy örömömre bőven kaptam minőségi élőzenei élményeket. Olyan koncerteket, amelyek nemcsak szórakoztattak, hanem gondolatokat indítottak el, érzelmeket mozgattak meg, és jó időre velem maradtak. Hálás vagyok, hogy megélhettem őket.
A BSIDE megalakulása óta minden év végén elkészítettem a Legstílusosabb női előadók listáját. Három éve azonban ez a sorozat új irányt kapott: a hangsúly a külsőségek helyett a teljesítményre, a zenei erőre, az előadói jelenlétre tevődött. Reményeim szerint egyszer eljön az a pillanat, amikor a BSIDE olyan szintre ér, hogy díjakat adhassak át egy...
