Kálmán Henrietta: "A színház gondolatébresztő pillanat, ahol az idő más dimenzióba kerül, ahol jelen kell lenni értelemben és gondolatban is."

Kálmán Henrietta, a HeArt Társulat vezetője és színésznője a Pofára eséseim története című darabjával már bebizonyította, hogy mesterien bánik a vígjáték eszközeivel. Legújabb munkája, a Hullajó nászéjszaka pedig minden szempontból garancia a felhőtlen szórakozásra, pergő tempó, fergeteges helyzetek és a közönség kedvenc Barátok közt-sztárok (Szőke Zoltán, Gyebnár Csekka és Gubík Ági) garantálják a nevetést minden percben. 

A darab középpontjában a modern szerelem áll, amely már nem a táncparketten, hanem társkereső applikációkon szövődik. Vajon biztonságos-e az új kapcsolat, ha a múltban három "véletlen" haláleset szerepel? A színpadon Szőke Zoltán szerelmes apaként, Gubík Ági titokzatos menyasszonyként, Gyebnár Csekka pedig mindent tudó, de takarítani képtelen bejárónőként kel életre, miközben Kálmán Henrietta aggódó lányként és Korcsmáros András kitartó udvarlóként színesíti a történetet. A Hullajó nászéjszaka egyszerre kínál izgalmakat és nevetést, miközben a szereplők minden eszközt bevetnek a tragédia megelőzésére, és a helyzetek lavinája garantálja a közönség könnyesre nevetését. Interjú Henriettával:

Mesélj a Hullajó Nászéjszaka darab üzenetéről. Kiknek szól?
A Hullajó nászéjszaka széles körű nézőközönségnek szól, hiszen amellett, hogy szórakoztat, nagyon is valós problémákat tár elénk, persze a humor köntösébe bújtatva. A Hullajó nászéjszaka nem csupán könnyed kikapcsolódást kínál: finoman rávilágít arra, milyen vékony határ húzódik féltés és paranoia, szerelem és őrület között – mindezt úgy, hogy a közönség közben könnyesre neveti magát.
Szerintem manapság a dolgos, szürke, problémákkal teli hétköznapokból pont egy ilyen színházi élmény adhat tökéletes kikapcsolódást. Eddigi előadásainkból tapasztalva a nézők kifejezetten élvezték, hogy a Barátok közt-ből jól ismert színészeket most teljesen más karakterek bőrébe bújva láthatják. A darab humora egyszerre modern és klasszikus, a karakterek szerethetően esendők, a helyzetek pedig ismerősen abszurdak.

Mit tudhatunk az alkotói, próbafolyamatokról?
Azt gondolom, az egész stáb nevében mondhatom, hogy rendkívül jó hangulatban telt a próbafolyamat. Mondhatnám, hogy minden tökéletesen és gördülékenyen ment, de ez nem igaz. Valószínűleg pont ez kellett hozzá, hogy ennyire őszintén, egymást látva, egymást elfogadva ilyen szeretetteljes közösséggé formálódjunk.
Volt a próbaidőszaknak két olyan hete, ráadásul a véghajrában, amikor felváltva robbantunk le: kinek légúti betegsége, kinek mozgásszervi problémája volt… egy idő után már csak nevettünk rajta. Persze a bemutatón mindannyian izgultunk, de ahogy Szőke Zoltán - a darab rendezője - mondta előadás előtt: "Nyugi, gyerekek, kész vagyunk!" Mi nem így éreztük, de hittünk benne, és neki lett igaza.
Ami az író-rendező viszonyunkat illeti, én úgy érzem, nagyon odaadóan és fegyelmezetten tudtunk együttműködni. Ez mindig kardinális kérdés, hiszen az írónak van egy adott elképzelése arról, hogyan szeretné látni a leírtakat. Ezt adott esetben a rendezői koncepció helyenként át tudja húzni. Ez nálunk is így történt, de a színdarab javára vált.
Mindannyian nagyon érezzük az energiákat, és pont azért, mert ennyire érzékenyek vagyunk, nagyon felszabadító, hogy ebben a szereplőgárdában nincs versengés, nincs rosszindulat, nincs feszültség – csak a játék öröme és egymás segítése.

Mit tudhatunk a vidéki állomásokról?
A 2025–26-os évad a Hullajó nászéjszaka országos turnéjáról szól. Karácsonyig még öt helyszínen láthatja a közönség az előadást: Debrecen, Budapest, Győr, Szeged és Eger. A 2026-os helyszíneket pedig folyamatosan tesszük közzé közösségi média-felületeinken, úgyhogy érdemes követni minket.

Milyen egyedüli nőként vezetni egy ilyen társulatot? Mit élvezel benne a legjobban? Mi a legnagyobb kihívás benne?
Huszonnégy éves voltam, amikor belevágtam. Ez azt hiszem, máris ad egy képet: akkor nem ismertem lehetetlent, és nem azon gondolkodtam, hogy milyen buktatói lehetnek. Ha belegondoltam volna, neki sem kezdek. Mostanra érzem azt, hogy én is, és a társulat is megértünk. Mindig volt bennem egy nagy adag felelősségérzet és kitartás, ez az attitűd alapnak jó volt. De az elmúlt nyolc év olyan nehézségeket és feladatokat állított elém, amiket néha magam sem akartam elhinni. A gátlástalan konkurens támadásokkal volt talán a legkijózanítóbb szembesülni. Soha nem értettem, hogy miért gondolja bárki, hogy ez előre visz. Ha a saját dolgoddal foglalkozol, az visz előre. Mára már minden rosszindulat lepereg rólam.
Színházat csinálni viszont a mai világban, akár nőként, akár férfiként, borzasztó nehéz. Nincs már fókuszban úgy a színház értéke, ahogy méltó lenne. Mindent gyorsan, sietve, ingergazdagon és felületesen akar a jelen kor embere. A színház gondolatébresztő pillanat, ahol az idő más dimenzióba kerül, ahol jelen kell lenni értelemben és gondolatban is.
Női vezetőként pedig száz százalékosan hátránnyal indulsz, ami nagyon elkeserítő, hogy még mindig itt tartunk. Százszorosan kell bizonyítanod, csak azért, mert nő vagy vezető pozícióban. Évekkel ezelőtt volt egy olyan sajtótájékoztató, ahol nálam jóval idősebb és tapasztaltabb vezető férfiak voltak jelen, mégis a legnagyobb érdeklődést az én munkásságom váltotta ki.
Egyszóval mindig ad az élet olyan visszajelzéseket, amitől újult energiákat kapok.

szerkesztette: Hatos Niki