Ilyen volt az Invincibile - A legyőzhetetlen

Vereckei Niki, a 27 éves, rákból gyógyult fiatal nő, életmód-tanácsadó, reziliencia-mentor és life coach, nemrég jelentette meg Invincibile - A legyőzhetetlen című könyvét. A Kemonapló alapítójaként Niki úttörő módon beszél olyan érzékeny témákról, amelyeket a társadalom gyakran tabuként kezel. Előadásai és workshopjai mellett közösséget is épít azoknak, akik már megélték a traumát, vagy szeretnék tudatosan formálni egészségtudatos életüket.

Tegnap vettem kezembe az Invincibile - A legyőzhetetlen kiadványt, amit aztán az utolsó oldalakig le sem tudtam tenni. A mű az egészséges olvasóknak segít tudatosabban élni, a betegeknek pedig igazi kapaszkodót nyújt. Lehetőséget ad arra, hogy megértsük, mi zajlik egy súlyos betegben, így az olvasást követően jobban tudjuk őt támogatni. Néha ugyanis nem kell nagy dolgokra gondolni, elég egy könyv feladása vagy egy zenei lejátszási lista összeállítása ahhoz, hogy az ember picit jobban, erősebbnek érezze magát. 

A könyv 8 fejezetből áll, amelyekben Niki mesél az első tüneteiről, a diagnózisáról, a felkészüléséről a harcra, a kemoterápiás szakaszról, a teste változásairól, a hétköznapokba való visszatéréséről, a tünetmentességéről, valamint a testi és lelki gyógyulásáról.

A könyvben képek is találhatók a szerző betegségének különböző fázisairól, valamint megosztja velünk a vitaminkészletét, a leleteit és azt a dallistáját is, amelyet öccse állított össze számára lelkesítő, erőt adó szerzeményekkel.

Az olvasás során kiderül, hogy Niki Hodgkin-limfómája nem öröklött, hanem szerzett betegség. Éppen ezért kezdett el azzal foglalkozni, hogy jobban megismerje önmagát és fejlessze a személyiségét. A kezelések alatt Niki naplót vezetett, ami segítette őt a rendszerezésben és a megértésben.  Elmagyarázza a kemoterápia fajtáit, kiemeli a sorstársakkal való kapcsolatok fontosságát, akik sokat segíthetnek abban, hogy az ember lássa: van kiút a gödörből.  Tetszett, hogy szerzőnk kendőzetlenül mesélt a környezetéről:

•  az elvált, de a szükség esetén támogató, összetartó szüleiről,
• az öccséről,
• az útja során véget ért, vagy éppen lassan elkopó kapcsolatairól,
• a kitartó barátságairól,
• az orvosokról, a kedves ápolókról, az undok nővérről a kórházban.

Sokak számára furcsa lehet, mennyire fontos Niki számára a haja. De ha elolvassuk a teljes kiadványt, megértjük, hogy neki ez nem csupán külsőség, hanem a hitének szimbóluma. Bátor vállalásnak tartom, hogy ennyire őszintén kitárulkozott, nagyon becsülöm azért, hogy volt ereje a legnagyobb fájdalmából építeni valami újat, igazit, segítőt.

A remekül tördelt kiadvány második felében már a pozitívitásé a főszerep. Megtudjuk, hogyan kötött új barátságot a fűszerekkel, hogy a teázás mára énidős rituálé számára, és hogy a sport a testi-lelki méregtelenítést jelenti neki. Megérthetjük, miként tanulta meg értékelni az életét, a legapróbb örömöket, az emberi kapcsolatok mélységét, valamint a hit és az önbizalom fontosságát.

AMI KÖZÖS BENNEM ÉS A SZERZŐBEN:

• A víz iránti szeretetünk, amely a folyamatos áramlást, változást és alkalmazkodást jelenti számunkra.
• Mindkettőnknek van olasz tetkója.
• Imádjuk a kultúrát, a könyveket, a színházat és a zenét.
• Ha egy szerettünk bajban van, minden erőnkkel mellette állunk. Nem menekülünk el, akkor sem, ha fáj.
• Vezetünk naplót.
• Időnként elég nehéz számunkra elfogadni, hogy nem irányíthatunk mindent.
• Két diplománk van.
• Tudjuk, hogy bár szerethetünk nagyon-nagyon embereket, de nem hagyhatjuk, hogy a magunk kárára tengjen túl bennünk az empátia.
• A nevünket ne is említsem, ugye?

AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///

• Az orvosok meggyógyíthatják a testünket, de a lelkünket nekünk kell.
• A sorstársak azért fontosak, mert aki már átment előttünk az úton, az egyetlen mondattal is stabil kapaszkodót tud nyújtani a számunkra.
• Hiszek abban, hogy a betegségek azt a lelki problémát próbálják újra meg újra megüzenni nekünk, amit a testünk már jelzett, csak nem figyeltünk rá eléggé...
• Ha valami fáj, ne csak a fizikai okokat keressük, hanem a lelkieket is!
• A múlt nem börtön, hanem tanító.

NEKED AJÁNLOM:

• A súlyos betegségekből gyógyult embereknek - mert Niki saját gyógyulástörténetén keresztül mutatja meg, hogyan lehet testi-lelki szinten talpra állni, és milyen eszközökkel lehet feldolgozni a traumát.
• Az egészségtudatos életet élni vágyóknak - inspirációt ad a megelőzéshez, az önszeretethez és az önelfogadáshoz, valamint gyakorlati tippeket is tartalmaz a mindennapokhoz.
• Az empatikus olvasóknak - a könyv segít megérteni, hogy mi zajlik egy betegben, és hogyan lehet támogatni a szeretteinket anélkül, hogy a saját határainkat átlépnénk.

IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//

"Már a legelején lehetett érezni az instabilitást. Hogy az, aki igazán szeret, az ott van. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha fáj. És ő nem volt ott." (39. oldal)

"Aznap este könyvvel a kezemben feküdtem le, és hagytam, hogy magába szippantson egy másik világ. Jó volt belefeledkezni. Jólesett elfelejteni, hogy beteg vagyok. Egy kicsit nem létezni a saját valóságomban, és valaki más bőrébe bújni, egy történetbe, ahol még minden lehetséges. A sorok közé bújva megpihenhetett a lelkem." (86. oldal)

"Rájöttem, hogy ha mások képesek így látni engem, egy bátor, kitartó, legyőzhetetlen lánynak, akkor nekem is kötelességem így látni önmagamat. Mert a hegeim, a rövid hajam, a fáradt tekintetem mind-mind arról árulkodnak, hogy élni akarok. És talán pont ez az igazi szépség! Amikor a gyengeség helyett az erőt látjuk meg egymásban." (113. oldal)

Értékelés (hat pont/szív a maximum): 💛💛💛💛💛 💛 (6/6)
Szerző: Vereckei Nikolett
Cím: Invincibile - A legyőzhetetlen
Oldalak száma: 196
Kiadó: Vereckei Nikolett
Kiadás éve: 2025

írta: Hatos Niki