Kirsty Sedgman brit társadalomtudós, kultúrszociológus és egyetemi oktató könyvét illetően bevallottan mást vártam. Az észszerűtlenség joga - Szegjük meg a szabályokat, és a dolgok rendbe jönnek cím alapján önsegítő könyvre számítottam, egy olyan olvasmányra, amely könnyedebb példákon keresztül biztatja az olvasót. Például arra, hogy merjünk...
Ilyen volt Az észszerűtlenség joga

Kirsty Sedgman brit társadalomtudós, kultúrszociológus és egyetemi oktató könyvét illetően bevallottan mást vártam. Az észszerűtlenség joga - Szegjük meg a szabályokat, és a dolgok rendbe jönnek cím alapján önsegítő könyvre számítottam, egy olyan olvasmányra, amely könnyedebb példákon keresztül biztatja az olvasót. Például arra, hogy merjünk kilépni a túlzott racionalitás kereteiből. Nagy negatívum tehát, hogy a fülszöveg nem volt túl informatív... Már az első fejezetek egyértelműen jelezték, hogy ez az írás sokkal összetettebb, elméletibb és megterhelőbb, mint amit előzetesen elképzeltem.
Sedgman alapvetően azt boncolgatja a művében, hogyan alakultak ki és miként maradnak fenn a ma uralkodó hatalmi rendszerek, és hogy ebben milyen szerepet játszik az "észszerűség" fogalma. A könyv egyik izgalmas kérdése, hogy mennyi féle cselekményt, döntést és viselkedésformát vagyunk hajlamosak ráhúzni az "észszerű ember" kategóriájára, miközben ez a fogalom korántsem olyan egyértelmű és objektív, mint ahogyan azt elsőként gondolnánk.
Különösen érdekes az a rész, ahol az ésszerű viselkedés bekerülését vizsgálja a jogba és a politikába. Nem mindig beszélhetünk objektív logikáról vagy általános érvényű józan észről - sokkal inkább arról, hogy kinek az észszerűsége válik uralkodóvá, és kinek a viselkedése minősül deviánsnak vagy elfogadhatatlannak.
A Corvina kiadó által gondozott kötet központi dilemmái közé tartozik az is, hogy miként segíthet az úgynevezett "észszerűtlen viselkedés" az életünkön. Szabad-e észszerű célok elérése érdekében néha tudatosan észszerűtlenül viselkednünk? Sedgman nem ad egyszerű válaszokat, inkább gondolkodásra kényszerít, és arra ösztönöz, hogy megkérdőjelezzük azokat az automatikus elvárásokat, amelyekhez nap mint nap igazodunk.
Egy másik hangsúlyos vonulata az, ahogyan bemutatja: a radikális csoportok miként használják ki az ésszerűség körüli bizonytalanságokat, és hogyan tolják el a társadalmi párbeszédet egyre szélsőségesebb irányba. Fontos, hogy ez a könyv nem mentes politikai érzületektől és tartalmaktól, ami egyes olvasók számára erősítheti, mások számára gyengítheti a szöveg befogadhatóságát.
Jelenleg úgy érzem, teljes egészében soha többé nem fogom újraolvasni ezt az írást, ugyanakkor bőségesen vannak benne cetlikkel megjelölt részek. Ezek azok a gondolatok és felismerések azok, amelyek hosszabb távon is velem maradnak, és amelyekhez a jövőben is érdemes lesz visszatérni. Az észszerűtlenség joga nem ad könnyű kapaszkodókat - viszont az elbizonytalanító képességével egy kicsit felszabadíthat bennünket is az "észszerűség" látszólag megkérdőjelezhetetlen uralma alól.
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///
- A globális társadalom csak azért létezik, mert képesek vagyunk határvonalakat húzni. Például: mi a jótékony lárma, és mi a veszélyes zaj?
- Nincs az embereken kívül más olyan faj, amely az idegenek közötti feladatmegosztásra támaszkodna (lásd: a pénztáros a boltban).
- Az oxitocin csak azok között erősíti a kötődést, akik a "mi csoport"-ba tartoznak.
- A profitorientált online oldalak nem a megfontolt párbeszédekért léteznek, hanem kifejezetten a konfliktusokra és a véleménykülönbségekre építenek.
- A nőktől máig elvárják, hogy ha szépek akarnak lenni, akkor ébredjenek fel egy órával korábban, és készüljenek el. Ne merjenek egy vonaton sminkelni...
- A fogyatékkal élők ésszerű kérésekkel fordulnak a hatóságokhoz, de azzal küldik el őket, hogy a módosítások végtelenül sokba kerülnének...
- Az ősi tévhitek máig fontos döntéseket befolyásolnak, többek között a bíróságokon. Egy nemi erőszakot érintő tárgyaláson például megkérdezik a nőktől, hogy milyen ruhát viseltek, hogy miért nem tudtak társaságban hazamenni, miért voltak az utcán, miért mászkáltak a sötétben...
- Létezik egyfajta statisztikai ítéletalkotás is: ha egy bíróság sok apró ügyet (pl: bolti lopást) tárgyal, hosszabb, szigorúbb büntetéseket hoznak; ha sok nagy üggyel foglalkoznak (pl: gyilkosság), akkor enyhébb ítéleteket hoznak.
- Jobb-e igazságtalanságot elszenvedni, mint azt elkövetni?
- A lázadás azon emberek nyelve, akiket nem hallgattak meg.
- Az utcák visszaszerzésében (lásd: egy tüntetés során) óriási lehetőség rejlik.
- Csak akkor bánhatunk másokkal ésszerűen, ha ők is ésszerűen bánnak velünk?
- Amikor felfedsz egy problémát, könnyen lehet, hogy mások szemében te válsz a problémává...
- 1980 és 2008 között az információfogyasztás évi 5,4 százalékkal nőtt. Ez a tendencia azóta csak súlyosbodott.
- A szexuális erőszak miatt börtönben ülő fekete férfiak négyszer nagyobb arányban ülnek ártatlanul, mint a fehér férfiak.
- Még mindig olyan társadalomban élünk, ahol a férfiaknak sokkal inkább megengedett a nagyobb terek elfoglalása (pl: egy vonaton), míg a nőknek össze kell húzniuk magukat...
NEKED AJÁNLOM:
- Ha érdeklődsz a társadalomtudományok, szociológia és kultúra iránt.
- Ha képes vagy a komplex, elméleti szövegeket befogadni.
- Ha kíváncsi vagy a társadalmi normák, a jog és a politikai döntéshozatal kritikus vizsgálatára.
- Ha szereted a gondolatébresztő, provokatív könyveket.
Nem ideális azoknak, akik egy könnyed, tipikus önsegítő olvasmányra vagy gyors megoldásokra számítanak, illetve azoknak sem, akik kevésbé bírják a hosszabb elméleti érveléseket és politikai érzékenységet igénylő témákat.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//
"Együtt lenni, idegennek lenni idegenek között annyi, mint folyamatosan a bizalom állapotában élni." (23. oldal)
"A háborúban például kitüntetés járhat az öldöklésért, de a munkahelyi etikett helyteleníti, ha azért szúrunk le valakit, mert megette a joghurtunkat. A jó és a rossz kategorikus meghatározása jórészt összeegyezhetetlen az emberi tevékenység teljes spektrumával." (79. oldal)
"És ami még fontosabb: ha valakinek fogalma sincs az én megélt valóságomról, akkor honnan tudja racionálisan megítélni, hogy helytelenek-e a döntéseim?" (104. oldal)
"A kultúra - amely híres meghatározása szerint "annak a legjava, amit a világon gondoltak vagy mondtak", felhasználható az emberek kulturálódására. (167. oldal)
"Haladás csak akkor következik be, amikor az emberek nem hajlandók kifacsarni és lekicsinyíteni magukat, hogy beilleszkedjenek egy olyan világba, amely mindent megtesz, hogy tönkretegye őket." (183. oldal)
Értékelés (hat pont/szív a maximum): 💛💛🖤🖤🖤🖤 (2/6)
Szerző: Kirsty Sedgman
Fordító: Silberer Vera
Cím: Az észszerűtlenség joga - Szegjük meg a szabályokat, és a dolgok rendbe jönnek
Eredeti cím: On Being Unreasonable - Breaking the Rules and Making Things Better
Oldalak száma: 274
Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2023
szerző: Hatos Niki
A Lehetek Én megjelenésével hivatalosan is felkerült a hazai zenei térképre egy friss, mégis ismerős formáció, a Majdnem Híres. A projekt Németh Gábor Nemo legújabb alkotói korszakát tükrözi, aki saját szerzeményein keresztül mutatja meg azt a belső világot, amely egyszerre személyes és kollektív. Olyan érzelmi és gondolati tereket nyit meg,...
Újabb erős érzelmi töltetű, mégis táncra hívó dallal jelentkezett a ManGoRise. Megérkezett a Forgószél, amely egyszerre működik belső utazásként és felszabadító bulitrackként. A produkció ezúttal is nagyon ügyesen egyensúlyoz az introspektív gondolatok és az euforikus hangulat között.



