Jennifer L. Armentrout From Blood and Ash – Vérből és hamuból című sorozata nem egy átlagos kis fantasy a könyvespolcokon, sokkal inkább egy sodró, érzelmekkel és misztikummal teli utazás, amely már az első kötetével magába szippantotta az olvasókat. Nem véletlen, hogy a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent írás gyorsan a könyvmolyok egyik kedvencévé vált. Aki egyszer kézbe veszi az első részt, az szinte biztos, hogy végig akarja majd olvasni az egész szériát.
A Vér és hamu 1. negyvenegy fejezetből áll és minden oldala megéri a ráfordított időt. Armentrout egyetlen nézőpontból, Poppy szemén keresztül vezeti végig az olvasót ezen a különös, mégis ismerősen emberi világon. Poppy világa nemcsak varázslatos, hanem mélyen személyes is, az írónő képes arra, hogy a természet, a növények, a fény és az árnyék részletgazdag leírásain keresztül mindent láttasson velünk. Szinte érezzük a levegő illatát, halljuk a lombok susogását, vagy látjuk a napfény játékát, – még grafikai elemek nélkül is. Nem hiányzik a konkrét kép, hiszen a szöveg maga festi le elénk.
Az olvasó a sorok között szinte megízlelheti Poppy érzéseit, a félelem keserűségét, a vágy édességét, vagy az elnyomás sós ízét. Ez a fajta érzéki írásmód ritka, és egyedi dimenziót ad a történetnek.
Az első tizennégy fejezet lassú, aprólékos építkezéssel indul. A történet itt még inkább sejtelmes, titkokkal és elhallgatásokkal teli, az olvasó érzi, hogy minden mondat mögött valami több rejlik. Mégis szükséges ez a lassúság, mert mire átlépjük a tizennegyedik fejezet utolsó oldalát, Armentrout egyértelműen gázt ad. Az események felpörögnek, a karakterek mélyülnek, a világ kitágul, és onnantól már csak faljuk az oldalakat.
A kiadvány egy fiatal nő önmegismerésének, szabadságvágyának és lázadásának története. Az írás egy olyan lányról szól, aki egy börtönben él, nem rácsok, hanem szabályok, szerepek és elvárások között. A sorsa nem a sajátja, egészen addig, míg meg nem jelenik valaki, aki megtanítja neki, hogy mit jelent valóban önmagának lenni. A harcos, akivel találkozik, új világokat nyit meg előtte. Mellette Poppy nemcsak a saját erejét fedezi fel, hanem azt is, hogyan küzdhet az ellen az elnyomás ellen, ami eddig meghatározta az életét. Testőre, Vikter pedig finoman egyensúlyoz a kötelesség és az emberi törődés határán, ő az, aki óvja, miközben pontosan tudja, hogy nem tudja megmenteni mindentől.
Az olvasmány kategóriái között ott a fantasy, a romantika, a kaland és a fiatal felnőtt irodalom, de valójában ennél sokkal több. Ez a könyv a felnőtté válásról, az identitáskeresésről és a szabadság iránti olthatatlan vágyról is szól.
Jennifer L. Armentrout írása tehát lassan építkező, de mélyre ható; egy olyan történet, amely egyszerre simogat és megráz, elvarázsol és felébreszt. Aki szereti az érzelmekkel teli, részletgazdag világokat, az biztosan nem fogja letenni, amíg az utolsó oldalhoz nem ér - és még akkor is marad benne valami, ami miatt azonnal a folytatás után nyúlna...
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///
- Sokan születésünktől fogva egy burokban élhetünk, abban, amit kialakítottak nekünk... Sok erőre lehet szükségünk ahhoz, hogy le tudjuk vetkőzni ezt, hogy önmagunk lehessünk.
- Ha egész életed során mindig ugyanazt hangoztatják neked, és csak azt ismered, nehéz lesz elhinned, hogy másoknak is lehet igazuk...
- Emberi kapcsolatok nélkül könnyen magunkba fordulhatunk, főleg akkor, ha nincs olyan saját "hobbink" sem, ami ki tudna rángatni bennünket ebből a gödörből.
- Valakinek a hatalmi pozíciója nem feltétlenül abból ered, amit a külvilág felé mutat. Sokszor nem látjuk, hogy a felszín alatt milyen sötét dolgok alapozhatnak meg egy vezetői szerepet.
- Az idő sok mindenre képes...
NEKED AJÁNLOM:
Fiatal felnőtteknek javaslom, akik most ismerkednek saját érzéseikkel, bontogatják szárnyaikat, és próbálnak kilépni abba a világba, ahol önmaguk lehetnek. Továbbá azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik legendás teremtmények világába képzelni magukat.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!//
"Amikor eszembe jutott, mennyire felhatalmazva érezte magát arra, hogy megérintsen, legszívesebben lekapartam volna a bőrömet." (116. oldal)
"A halál olyan, mint egy régi barát, aki meglátogat, néha épp olyankor, amikor legkevésbé számít rá az ember, máskor pedig olyankor, amikor már várjuk." (133. oldal)
"Amint az ujjaid megtalálják a fogást a húron, a körülötted lévő világnak meg kell szűnnie létezni." (250. oldal)