Ha az elmúlt napokban találkoztál az olvasói élményeimmel, akkor már tudhatod, hogy júliusban elsősorban B.E. BELLE munkásságában merülök el. Az Árvák, illetve a Szinglik után most a Balerinákról mesélek. Ezt a művet is valós események ihlették (a szerző harminc év után vonult vissza a táncosművész karrierjétől), többek között az elfajult táncvilág, az irigység, a hasadt elme kap benne fókuszt.
A feszült hangulatú, nyers, magával ragadó történet középpontjában a világhírű brit Királyi Balett áll, amelynek három, barátnőknek hitt balerinája közül kerül ki a produkció prímabalerinája. A Királyi Balett időközben leszerződteti a műfaj fenegyerekét, Vadim Morozovot, innen pedig nincs megállás. Egészségtelen viszony a vezetőkoreográfussal, vetélytársak kiiktatása... Vannak, akiknek tényleg semmi sem szent…
A több nézőponttal építkező Balerinák, - ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk - sok-sok nehéz témával foglalkozik, ilyen a gyilkosság, az öngyilkosság, a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, a hallucináció, a drogok. A lélektani dráma által valóban elmerülhetünk egy olyan világban, amely kívülről csupa fény és csillogás, belül azonban aljas és mocskos. Tökéletesen bebizonyosodik, hogy a siker, a hírnév, a pénz (lehetősége) előhozza az emberek azon arcát, amelyekkel nem szívesen találkoznánk. A könyv végén a nyomozói szálon van a hangsúly, ahol Belle ismét ügyesen rejt el egy nagyooon szép csavart. Az írás bár visz magával, nem emészthető könnyen, hagyni kell a soroknak, hogy mélyre menjenek, hogy igazán átgondoljuk őket. Belle ezzel a munkájával is segít meglátni a fájdalmat, az elveszettséget, az álarcok által nyújtotta bezártságot, a mély depressziót, a küzdést.
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///
- Ha odafigyelünk a testünkre, ha együttérzünk, törődünk vele, akkor az előbb-utóbb meg fogja hálálni nekünk.
- Ha a lelkünk sír, nehéz meggyógyulnunk bármiből is.
- Némelyik művész lelke nem bírja el azt a terhet, amelyet a tehetség helyez rá.
- Amíg másokra figyelünk, addig mi csak a sokadik tényező lehetünk a saját életünkben.
- Meddig lehet takaróként használni a fájdalmas múltat?
NEKED AJÁNLOM:
- Ha szereted a valós események, személyek, helyszínek által ihletett írásokat, amelyeket a szerző képzelete formál tovább.
- Ha bírod a bátor, merész, időnként káromkodó stílust.
- Ha szereted a megható, valóban erős pszichológiai érzékkel fűszerezett írásokat.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL: ERŐS SPOILER VESZÉLY!///
"Cirkusz kell, nem színház. Ezt a világot éljük." (79. oldal)
"Nekem jót tesz a düh, rég tudom. Valahogy erőt ad."
(96. oldal)
"… a fájdalomban valójában mindenki egyedül van. Annak mértékét, feltéve, ha van neki egyáltalán, mindenki csak önmaga érzi. Más fájdalma egy kicsit örökre idegen marad. Nem úgy, mint a sajátunk, mert bennünk él. Mi tápláljuk, neveljük, fejlesztjük. Mintha nem tudnánk elengedni, mert úgy hozzánk nőtt." (102. oldal)