Hazatérés és identitáskeresés. Federica Manzon új regénye magyarul is megjelenik

Április 20-án az Európa Könyvkiadónál jelenik meg Federica Manzon: Visszatérés Triesztbe című regénye. Az olasz szerző ötödik könyve nemzetközi figyelmet kapott, elnyerte a rangos Campiello-díjat, 2025-ben pedig Masi Civiltà Veneta-díjjal is kitüntették.

Federica Manzon 1981-ben született Pordenonéban, filozófiát tanult Triesztben, majd a könyvszakmában épített karriert. Dolgozott a Mondadorinál és a torinói Scuola Holdennél, jelenleg a Guanda kiadó főszerkesztője és vezetője.

A Visszatérés Triesztbe középpontjában Alma története áll, aki hosszú idő után tér vissza szülővárosába. A múlt elől korábban menekült, most azonban kénytelen szembenézni családi örökségével és saját identitásával. A történet három nap alatt, az ortodox húsvét idején bontakozik ki, amikor Alma újra találkozik Vili figurájával - aki egyszerre barát, ellenfél és egykori szerető.

A regény több generáción keresztül vizsgálja a családi kapcsolatokat és az identitás alakulását. Alma apja állandó mozgásban élő, határok között ingázó figura, míg anyja a túlélés különböző szerepeiben próbál helytállni. A nagyszülők a közép-európai polgári hagyomány stabilitását képviselik, amely kontrasztot ad a főhős belső bizonytalanságához.

Manzon könyve nemcsak egy családtörténet, hanem tágabb történelmi kontextusba helyezett identitásvizsgálat is. Trieszt - egyszerre valós és szimbolikus térként - kulcsszerepet játszik, innen rajzolódik ki a szereplők sorsa, valamint Jugoszlávia történelmi változásainak hatása...

Idézet a könyvből:

"Ez hát az apai öröksége, az ő kései igazsága vagy túlélőcsomagja.
Kitör belőle a nevetés féktelenül, hisztérikusan, mint amikor a gyerek halálosan fáradt. Hanyatt veti magát az ágyon. Nevet és sír, és életében először hiányzik neki a családja, sajnálja a tőlük távol töltött, elvesztegetett időt, azt, hogy a lehető legmesszebbre menekült a Karszton álló háztól, a Monarchiától és a bolondoktól, tökéletesen szabadon, ahogy nevelték. Csak az apja, az eltávolodás nagymestere sejthette meg, hogy ez az érzés előbb-utóbb váratlanul feltör belőle, ezért gyűjtötte össze ebbe a dobozba a Történelemnek ezeket az emlékeit és foszlányait, mert a neki gyerekkorában mondott szavai ellenére tudatában volt, hogy a múlt egy napon még visszaköszön, csak a lehető legtovább igyekezett késleltetni a pillanatot, hogy a lánya a múlt béklyói nélkül megtalálhassa a helyét a világban.
Vilire bízta a dobozt, ez volt az ő utolsó kacsintása."

szerkesztette: Hatos Niki