Nyolc év után új fejezetet nyit a hazai zenei színtéren a Random Trip: megjelent a Zenehíd² című nagylemezük, amely egyszerre híd a műfajok, generációk és zenei világok között. A korong különlegessége, hogy a dalok jelentős része színpadi improvizációkból született, majd stúdióban formálódtak 3-4 perces, feszes szerkezetekké.
A Zenehíd² hangzásvilága egyszerre intim és elementáris. A finom, bensőséges dalok mellett, mint a Palya Bea közreműködésével készült Újra élek, helyet kapnak a szabad tér-energiákkal teli, élőben különösen sodró számok is. A jazz és a hiphop organikus fúziója, a popos könnyedség, a produceri szemléletű elektronikus groove-ok és a hangszeres improvizáció együtt alkotják az album sokszínű, mégis következetes ívét. Az anyag első felében a szerelem fény-árny játékai dominálnak, míg a második részében a zene közösségteremtő ereje, a tánc, feloldódás és együttlüktetés kerül a középpontba.
"A Zenehíd²-ben az a tét, hogy a színpadon megszülető kapcsolódások stúdióban is megmaradjanak. Ha mi értjük egymást a hangokon keresztül, az mintát adhat a hétköznapokra is." – mondja Delov.
A lemezen több mint ötven zenész dolgozott, a hazai könnyűzenei élet meghatározó alakjai mellett fiatal, új hangok is helyet kaptak. A Random Trip mindig is az underground és a mainstream közötti hidakat kereste, és a Zenehíd²-vel ezt a nyitott, kapcsolódásra épülő szemléletet képviseli tovább. A különböző világok nem ütköznek, hanem egymást erősítve mutatják meg, hogy a zene nyelve valóban közös.
Az ünnepi premierre szeptember 14-én a Budapest Park nagyszínpadán kerül sor. A koncerten a Random Trip magja mellett több mint negyven vendégzenész lép fel, különleges párosításokkal, váratlan vendégszereplésekkel és meglepetésekkel.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Biczó Andi
Ma délelőtt a Pesti Színházban jártam fotóspróbán, ahol az Igazából komédia - robotika című előadás készül bemutatójára. A darab különleges, szatirikus jövőképet fest: egy olyan világot, ahol a szappanoperákat már nem emberek, hanem mesterséges intelligenciák írják, a szerepeket pedig a kifejezetten erre tervezett androidok, az "aktoidok" játsszák....
Ma fotóspróbán jártam a Vígszínházban, ahol a héten bemutatásra kerülő Ismeretlen táj című előadásba nyerhettem bepillantást. Már az első percekben érezhető volt, hogy egy különleges, mélyen rétegzett, érzelmileg alaposan befűtött produkció ez.
Capri szigetén minden vibrál: a napfény, a tenger, a pletykák. Katy Hays Viperák írása pontosan ebben a káprázatos mediterrán ragyogásban helyez el egy hatalmas árnyékot: a Lingate család múltját. A felszínen luxus, elegancia csillog, de a vakító fehér falak mögött valami sötétség kúszik.
