Számomra mindig izgalmas, amikor két teljesen különböző zenei világ talál egymásra. A Honeybeast és a Parno Graszt közös dalában, a Hullik a cseresznyefa virága című számban a népköltészetből táplálkozó hangulat, a Parno Graszt ösztönös ereje, és a Honeybeastre jellemző lírai, önironikus érzékenység ér össze. A szerzemény nem egy erőltetett projekt, hanem egy olyan összeolvadás, amelyben mindkét zenekar megőrzi a saját hangját.
A klip is ezt az őszinte alkotói folyamatot követi: nem egy klasszikus, megrendezett történetet kapunk, hanem magának a közös munkának az energiáját.
"Az első sor jutott eszembe először, Gyulán voltam a szüleimnél, akkor még volt ott egy cseresznyefa, és épp lehullott a virága. Ez a mondat egyből hozta ezt az érzetet, rögtön hallottam a dallamot." - kezdte Bencsik-Kovács Zoli, a Honeybeast dalszerző-gitárosa. "Maga a dalkezdemény adta az ötletet, hogy együttműködésben csináljuk meg, és mindannyian egyetértettünk, amikor a gondolkodás során felmerült a Parno Graszt. Mind úgy éreztük, ők kellenek ehhez a dalhoz."
"Mondtam nekik, hogy csak azt csinálja mindenki, amihez ért: ők se kezdjenek cigánykodni, mi se próbáljuk meg felvenni a stílusukat. Amikor összeraktuk a kettőnk részét, rögtön lehetett érezni, hogy jól működik." A felvételek egy időben, közösen zajlottak, valódi zenéléssel: "Egyszerre vettük fel az egészet, mondtam, hogy aki hangszert tud fogni, az fogjon és csináljuk. Nagyon jó hangulatban telt" - emlékszik vissza Oláh Józsi. "Elképesztő mélységek és magasságok vannak benne. Szívünk-lelkünk benne van, remélem, hogy ezt a hallgatók is érzik majd."
"Ez a dal óriási együttállás. Már az elsőként megszülető refrénből lehetett érezni, hogy hatalmas ereje van. A Parno Graszttal könnyedén haladt az egész, mindenki nagyon szerette a dalt, ösztönösen és természetesen zajlott a munka. Ha egy szóval kéne leírnom, a flow lenne az, vegytiszta az egész, semmi erőltetettség nincsen benne. A ránk néha jellemző, kicsit eltúlzott kidolgozni akarást felváltotta az ösztönösség és az erő, ami a dal és a közös munka sajátja volt." - zárta végül Tarján Zsófi.