"Engedtem, hogy a dal vezessen" - Új lendületben a The Anahit
A The Anahit zenekar a Woman Made of Rivers megjelenésével új fejezetet nyitott történetében. A friss dal egy sodró lendületű, drum&bass alapú szerzemény, amelyben a felfokozott ritmus és a lírai mélység találkozik egymással. A végeredmény egyszerre személyes, felemelő és szabad, pontosan olyan, amilyen Csányi Rita, a formáció frontembere és dalszerzője.
A Woman Made of Rivers az önmagunkhoz való visszatalálásról szól, arról a pillanatról, amikor a zajos hétköznapok, a megfelelési kényszerek és a rohanás közepette újra meghalljuk a saját hangunkat. A witches&rebels című kislemez után a The Anahit több dalában is visszanyúlt a népzenei gyökerekhez, hol egy magyar népdal-dallamot, hol egy szövegrészletet emelve át és olvasztva be az elektronikus hangzásba. A Woman Made of Rivers azonban egy újabb kanyar, most nem a hagyományhoz, hanem a belső sodrásokra kapcsolódik rá.
"A dal lüktetése magával hozta a drum&bass-es irányt, de ez nem egy előre megtervezett döntés volt. Egyszerűen csak a szabadság hangulatát ezzel a stílussal tudtam a legjobban megfogni. Engedtem, hogy a zene vezessen." - kezdte Rita.
"Szerintem nagyon sokunkkal megtörténik, hogy annyira belefeledkezünk a nehézségeinkbe, a terveinkbe és a mindennapokba, hogy közben elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. Én akkor éreztem, hogy vissza akarok találni ahhoz a valakihez, aki tényleg vagyok – ahhoz, aki nagyot álmodik, aki szerelmes az alkotásba, aki jelen tud lenni a saját életében, és aki tud szárnyalni." - tette hozzá.
"Nem akarom erőltetni a népzenei elemeket. Ha organikusan illik egy dalhoz, használom, ha nem, akkor elengedem. A Woman Made of Rivers-nél nem éreztem szükségét – de simán lehet, hogy a következő megjelenésnél igen."
"Elfogadtam, hogy nincs 'tökéletes' állapot. Folyamatosan gyógyulunk valamiből, és ez így van jól. Sok félelmet és megfelelési kényszert elengedtem, és egyre inkább magamért teszek dolgokat. Minden napért hálát adok – a fájdalomért is, az örömért is." - zárta végül.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Sudelyák Letti
fotó: Bikali Sándor