Egy évnyi házibulit foglalt keretbe Artúr Rambó

Van az a városrész, ahol a múlt és a jelen ugyanazzal a fénnyel vibrál, ahol a bulik nem érnek véget, csak átalakulnak történetekké. A Veskó pontosan ezt az érzést ragadja meg, azt a pillanatot, amikor még mindenki fiatal, amikor még mindenki maradna.

A Túl súlyosabb. mélyebb tónusai után az Artúr Rambo most lazábbra veszi a tempót, a Veskó egykori Wesselényi utcai lakások világát idézi meg, amelyek nemcsak falak és bútorok voltak, hanem közösségi tér, menedék és szentély is, a házibulik aranykorából. Egy évnyi éjszaka, egy refrénbe sűrítve. A dal születése a szabadság lenyomata, egy pécsi születésnapi hétvégén pattant ki a zenekar fejéből az ötlet, mindenféle stratégia nélkül.

A dalhoz készült klip a Dugattyúsban forgott, egy éjszakán és egy délelőttön át. Stílszerűen ott, ahol az Artúr Rambo világa igazán otthon van, ott, ahol a főszereplő csakis a buli lehetett. 

"Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük" – mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.

"A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék" – fogalmazott.

"Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült!" - tette hozzá a szerzemény refrénje kapcsán.

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Varga Zsófia