Mit gondolsz Cibi munkásságáról, világáról alapvetően?
Dávid még a pályafutása elején jár, mint ilyen, nagy munkásságról egyelőre nem
beszélhetünk. Az eddigi kiadványai izgalmasak, láthatóan jól reagál rájuk a
közönség. Az ő világa már egy másik kérdés. Ez is alakul még szerintem, de amit
jól beazonosíthatunk, az ő karaktere, a stílusa, az egyértelműen szerethető,
jellegzetes, sokan tudnak vele máris együtt lélegezni, gondolkozni.
Te lettél a mentora, milyen vele a közös munka?
Nagyon élvezem vele a munkát, hálás is vagyok az élményért. Az első pillanattól
kezdve könnyed és őszinte a kommunikáció közöttünk. Biztos vagyok benne, hogy
egy napon majd én leszek az, aki büszkén húzhatja ki magát, hogy az indulásakor
lehetőségem volt könnyíteni az első lépésein.
Hogyan látod: miként, mivel tudod őt a leginkább támogatni,
mentorálni?
Nem állítom, hogy nálam a bölcsek köve, de több mint tíz évnyi tapasztalatom
van a zenei menedzsmentet illetően. Tágabb értelemben a zeneiparban lassan
huszonöt éve vagyok jelen. Egyszerűen többet láttam, többet tapasztaltam, mint
ő. Benne ott vannak a kérdések, én pedig tudok válasszal szolgálni a
többségükre.
Mit élvezel leginkább a mentor létedben?
Ez egy nagyon érdekes és összetett feladat, amiben én is azt érezhetem, hogy
folyamatosan fejlődhetek. Egyszerre kapok rálátást a működésébe, de az alkotói
döntéseibe is. Segíthetek kiválasztani a megfelelő vágányokat, de nincsen a
vállamon az események súlya úgy, mintha mondjuk teljes mértékben menedzselném
őt. Egyszerre nézhetem őt, a fejlődését szakmai szemmel, közbeszólhatok, de
hátra is dőlhetek csendben, ha úgy érzem, van, amit ő magától azonnal,
megnyugtatóan tud. Ez a kapcsolat egy évadra szól, szóval nem kell komplex
stratégiát gyártanom, elég a következő lépéseket szem előtt tartanunk.