Ma délelőtt a Pesti Színházban jártam fotóspróbán, ahol az Igazából komédia - robotika című előadás készül bemutatójára. A darab különleges, szatirikus jövőképet fest: egy olyan világot, ahol a szappanoperákat már nem emberek, hanem mesterséges intelligenciák írják, a szerepeket pedig a kifejezetten erre tervezett androidok, az "aktoidok" játsszák....
Bigfoot Preston: "Ahogy telnek az évek, egyre inkább törekszem dallamosabb, könnyebben befogadható dalokat írni."

Első szólólemezével jelentkezik a többszörös Fonogram-díjas Bigfoot Preston, vagy Gábor András. A GrundRecords által gondozott, southern rock, folk-rock és alternative country jegyekkel építkező album a Light Up My Darkness címet kapta. Felvételei és keverése (Garcia José Szabolcs, TNL Stúdió - Mystery Gang, Alva) Budapesten, mastering munkálatai (Justin Perkins, Mystery Room Mastering - Johnny Cash, Donna Summer, Shania Twain) pedig az USA-ban zajlottak. A CD és LP formában is megjelenő korongon kilenc dal kapott helyet, amelyek által megtapaszthatjuk a mély melankóliát, de a felemelő boldogságot is.
Miért tértél el a már jól megszokott, hetvenes éveket idéző retro rock hangzású stílusodtól?
A saját albumommal visszatértem ahhoz a gitárközpontú roots-rock, country-americana műfajhoz, amit már gyerekkorom óta szeretek, hallgatok, és talán a legközelebbinek is érzek magamhoz. A korábbi zenekarom, az Ozone Mama stílusa sem állt túl távol ettől a művészeti ágazattól, bár valóban inkább a keményebb hangzás volt rá jellemző. Ahogy telnek az évek, egyre inkább törekszem dallamosabb, könnyebben befogadható dalokat írni.
Manapság sokan csak egy-egy új dalt hallgatnak, nem ismerkednek meg egész lemezekkel. Ezek az emberek melyik számmal kezdjék a zenehallgatást?
Aki szereti a filmzenék hangulatát, kezdje a Melody Lane című dallal. Aki ki akar szakadni a hétköznapok világából, hallgassa a Carnivale című számot. Aki pedig kicsit szövegcentrikusabb, mélyebb értelmű, személyesebb alkotásra vágyik, indítsa el a Borrowed Time-ot. A személyes javaslatom pedig leginkább az, hogy mindenki hallgassa végig az albumot az elejétől a végéig, szerintem megéri!
Te hallgatsz végig egész lemezeket? Hogyan változtak a zenehallgatási szokásaid?
Az utóbbi harminc évben a zenei szokásaim mindössze annyiban változtak, hogy az én életembe is megérkezett a streaming. Zenehallgatás terén eléggé konzervatív vagyok. A klasszikus hanghordozókat, a CD-ket, a bakelitlemezeket mindig is előnyben részesítettem, ez szerintem a jövőben is így marad. Tény azonban, hogy az online zenehallgatásnak is megvannak a maga előnyei, még akkor is, ha minőség tekintetében nem igazán kelhet versenyre az említett fizikai formátumokkal. Többek közt pontosan ezért esett a választásom a hazai GrundRecords kiadóra. Mindenképp szerettem volna, ha a bemutatkozó lemezem az említett klasszikus hanghordozókon is megjelenik, elérhetővé válik, és a GrundRecords ebben élenjáró a hazai piacon. Számukra az értékteremtés amolyan küldetéstudat, és ez nekem nagyon fontos.
Élőben is meghallgatnád a dalokat? Akkor jó hír, hogy lemezbemutatóra nem sokára, március 22-én kerül sor a Muzikum-ban.
írta: Hatos Niki
Ma fotóspróbán jártam a Vígszínházban, ahol a héten bemutatásra kerülő Ismeretlen táj című előadásba nyerhettem bepillantást. Már az első percekben érezhető volt, hogy egy különleges, mélyen rétegzett, érzelmileg alaposan befűtött produkció ez.
Ilyen volt a Viperák
Capri szigetén minden vibrál: a napfény, a tenger, a pletykák. Katy Hays Viperák írása pontosan ebben a káprázatos mediterrán ragyogásban helyez el egy hatalmas árnyékot: a Lingate család múltját. A felszínen luxus, elegancia csillog, de a vakító fehér falak mögött valami sötétség kúszik.





