Bátorságból született dalok. Itt a biankahaidu első nagylemeze, a Brave Enough

Van valami egészen különleges abban, amikor egy zenekar egy teljes érzelmi ívet tár elénk őszintén, sallangok nélkül. biankahaidu épp ezt teszi, hiszen megérkezett a Brave Enough című debütáló nagylemez, amely a bátorságról, az elengedésről és az újrakezdésről szól - nemcsak szövegekben, hanem hangulatában, hangzásában is.

A 2024 nyarán alakult formáció egy év alatt végigszáguldott azon az úton, amelyet másoknak évekbe telik bejárni. Felléptek többek között a Blahalouisiana, az Aurevoir. vagy az Ivan & The Parazol előtt, és olyan fesztiválokon játszottak, mint a Fishing on Orfű, a Campus vagy a Művészetek Völgye. Mindez nem csupán lendületet, hanem hitelességet is ad a zenekarnak, amely a hazai indie-folk-americana mezőny egyik legújabb - és legígéretesebb - hangja. A ma már négyfős zenekar mögött díjak és szakmai elismerések sorakoznak, harmadik hely a Fülesbagoly Tehetségkutatón, és tagság az NKA Hangfoglaló 2025-ös Induló Előadói Programjában.

A Brave Enough tizenegy dala személyes történetek lenyomata, döntések, veszteségek, hit, felnövés, változás. Hajdu Bianka, a zenekar frontembere és dalszerzője az alkotás időszakát "élete egyik legintenzívebb" periódusaként írja le - és ez az intenzitás érződik is minden egyes sorban. A zenekar nem a túlprodukált hangzásokban, hanem az akusztikus tisztaságban találta meg saját világát. A felvételek során apró zenei kísérletek is helyet kaptak - például vércukormérő doboz csörgése vagy inzulinpen kattogása -, amelyek egyszerre intimek és ironikusak, így tökéletesen illeszkednek a biankahaidu érzékeny, mégis bátran vállalt őszinteségéhez.

A lemez hangzását Weil András (The Qualitons) gondozta, aki az első pillanattól kíséri a zenekar munkáját. Producerként finom részletekkel - ütőhangszerekkel, harmonikával, különleges textúrákkal - adott új rétegeket a dalokhoz, miközben megőrizte azok természetes akusztikus terét.

A dalok egy egységes, mégis sokszínű világot rajzolnak fel, ahol a női tapasztalat, az emberi sebezhetőség és a hit, remény, szeretet kérdései fonódnak össze. Ezek a szövegek egy olyan lírai univerzum darabjai, ahol a múlt és a jelen, a föld és az ég, a szerelem és a veszteség egymás tükrei.

A Myrtle virágnyelven beszél a női kibontakozásról. A természet szimbolikája - liliom, írisz, mirtusz - a változás, a növekedés és az újjászületés metaforái, az évszakok váltakozása pedig a lelki fejlődést követik. A The Fox mitologikus képeket idéz, a róka mint átváltozás, bosszú és szabadság szimbóluma jelenik meg. A szerzemény egyszerre szerelmi gyász és hatalmi visszavétel - a nő, aki halálában is autonómmá válik, aki a "fox"-szá válva szökik ki a fájdalom világából. A Songbirds balladai sötétségbe borul, a természet itt nem gyógyít, hanem gyászol. A madarak elnémulnak, a fák kidőlnek - a szerelem halálának allegóriája ez, amelyben a lírai én még mindig a hangot keresi, amely visszavezethet a fénybe.  

A Brave Enough egyfajta kiindulópont, a női bátorság paradoxonáról szól. Arról, hogy egy nőnek nemcsak ahhoz kell bátorság, hogy harcoljon, hanem ahhoz is, hogy el merjen engedni. A dal a fény és jég, az elrejtőzés és a nyitottság ellentétével festi meg azt a lelki tájat, ahol a szerelem egyszerre menedék és csapda. A Prophecies a hit, a sors és a kétség dialógusa. A föld, a vetés, a templom képei egy archaikus világot idéznek, ahol az ember kérdez, de a válasz mindig ugyanaz: "Prophecies are all the same." A dal az örök visszatérésről, az emberi makacsságról és az újrakezdés kényszeréről szól.  A Gilded Walls már egy spirituálisabb térbe vezet el bennünket: templom, aranyozott falak, hit és kétely határán. A vallási képek itt nem feltétlenül hoznak megnyugvást. A "damp air drows you, halo's blinding" sorokban a hit fojtogatóvá válik, a szeretet pedig elérhetetlenné.  

A The Lucky Ones társadalmi látlelet is: a "choose their poison" kifejezés keserű iróniával jelöli azokat, akiknek még van választásuk. A dal az éhezés, a szegénység, a valóság és az álom szembenállását ragadja meg, miközben az énekes egyre tudatosabban figyel a kiváltság és hála torz viszonyára. 
A Changes továbbviszi ezt az önvizsgálatot - a változás és a kihűlt érzelmek dala, amelyben a narrátor felismeri, hogy a remény néha csak a mozdulatlanság álruhája. A falling out of time érzése az időből való kicsúszást, a kapcsolat elengedését jelzi, miközben a dalszöveg még mindig keresi, mit jelent valami újba esni - akár szerelembe, akár szabadságba.

A The Last Days egy csendes önvallomás, az öregedés, a kiégés, a gyermeki szív elvesztése fölött érzett szomorúság kapcsán. Az ismétlődő sor - "so hard to have a heart like a child" - a dal legfőbb üzenete: a tisztaság ára a sebezhetőség. A Little Love a lezárás dala - gyengéd, melankolikus, önreflektív. Az előadó már tudja, hogy a veszteség nem keserűségben, hanem megbékélésben oldódik fel. A szám önazonos vallomás arról, hogy az ének, a művészet miként válhat az elengedés eszközévé.
Végül a Why Would I a legbelsőbb, legszikárabb kérdéseket teszi fel: miért maradunk, miért hiszünk, miért próbálkozunk újra? A visszatérő refrén nem ad választ, de a puszta kérdezés is a remény egyik formája. 

Összességében ezek a dalok egy érett, mélyen reflektív alkotói világ darabjai. A lírai én hol női sorsként, hol emberi tapasztalatként szólal meg, de mindig ugyanarra mutat: az emberi szív törékeny, mégis makacsul dobban tovább, esőben, jégben, virágban, templomban, tavaszban.

"A dalokban ott van egy felszabadító érzés, a problémák megoldása talán és egyfajta nyugalom. Minél többet játszom őket, annál erősebben gyógyulok. Hiszek abban, hogy a dalaimnak ereje van, és a célom, hogy nyugalmat és békét hozzanak a befogadóknak - ahogy nekem is" - meséli Bianka.

"Ezeknek a daloknak pontosan ilyen szabad, tiszta közegre volt szükségük, hogy megszülethessenek ebben a formában." - tette hozzá.

A Brave Enough hivatalos lemezbemutatóját november 22-én az Akvárium Lokálban tartják, különleges vendégekkel: Weil András ütőhangszereken, Szép Endre (Hakumba) basszusgitáron, valamint egy vonósnégyes is csatlakozik a produkcióhoz.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Kasza Dóri