Az Artisjus-díjas énekes-dalszövegíró, Szendrői Csaba nem csak a zenén keresztül tudja kifejezni önmagát. Az előadó dolgozott már kreatív szövegíróként és belekóstolt a gasztronómia világába is. Az irodalmiság régóta foglalkoztatja, annak idején irodalmi folyóiratokban publikált, most pedig újabb lenyomata érkezik eme érdeklődésének, megjelenik a Féyn kettő című, negyedik kötete. A kiadványt május 12-én a Kobuci Kertben egy különleges, interaktív eseményen mutatja be.
Szendrői a mai napig hírből sem ismeri a kompromisszumokat, sokoldalú és igencsak szórakoztató karakter ő, akinek ami a szívén, az a száján - pontosabban ez esetben a papírján. A zsigeri művész verseiben sajátos fénytörésben, (ál)naiv iróniával, néhol intelligens humorral beszél az élet abszurditásairól, a versírásról, isten-ember kapcsolatról vagy a halál botrányáról. Egyszóval mindenről, ami lényeges. A Scolar kiadó gondozta Féyn kettő-t olyan művek előzték meg, mint a Mintha muszáj lenne, az A dolgok és amik mögöttem vannak, a Féyn.
Május 12-én a Kobuci Kertben Szendrői egy nagyszabású #olvasniszabad estére invitálja az irodalomra nyitott zenerajongókat vagy éppen a zenére nyitott irodalmárokat. Ezt a mozgalmat 2020-ban indította útjára Csaba, célja az olvasás népszerűsítése, az önfejlesztés. Nem terápia, csupán egy eszköz, ami segít abban, hogy mindenki a maga módján és útján a hozza ki magából a legtöbbet.
A májusi est során Fodor Máriusz DJ szettje biztosítja, ezt követően a média világában közel sem ismeretlen Mencseli Dóra beszélget Szendrőivel, miközben Georgita Máté Dezső színész olvas fel a Féyn kettőből.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Biczó Andi
Ma délelőtt a Pesti Színházban jártam fotóspróbán, ahol az Igazából komédia - robotika című előadás készül bemutatójára. A darab különleges, szatirikus jövőképet fest: egy olyan világot, ahol a szappanoperákat már nem emberek, hanem mesterséges intelligenciák írják, a szerepeket pedig a kifejezetten erre tervezett androidok, az "aktoidok" játsszák....
Ma fotóspróbán jártam a Vígszínházban, ahol a héten bemutatásra kerülő Ismeretlen táj című előadásba nyerhettem bepillantást. Már az első percekben érezhető volt, hogy egy különleges, mélyen rétegzett, érzelmileg alaposan befűtött produkció ez.
Capri szigetén minden vibrál: a napfény, a tenger, a pletykák. Katy Hays Viperák írása pontosan ebben a káprázatos mediterrán ragyogásban helyez el egy hatalmas árnyékot: a Lingate család múltját. A felszínen luxus, elegancia csillog, de a vakító fehér falak mögött valami sötétség kúszik.
