Ma délelőtt a Pesti Színházban jártam fotóspróbán, ahol az Igazából komédia - robotika című előadás készül bemutatójára. A darab különleges, szatirikus jövőképet fest: egy olyan világot, ahol a szappanoperákat már nem emberek, hanem mesterséges intelligenciák írják, a szerepeket pedig a kifejezetten erre tervezett androidok, az "aktoidok" játsszák....
A jég, a múlt és az emberi kapcsolatok rétegei. Inkeri Markkula Budapestre érkezik

Novemberben Budapestre látogat Inkeri Markkula, a finn környezettudós és író, akinek A soha fel nem engedő föld című, nemzetközileg is elismert regénye idén jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában. A szerző november 7-én, 18 órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélget Patat Bence műfordítóval a PesText Fesztivál vendégeként - és ez a találkozás több lesz egyszerű könyvbemutatónál. Az északi világ egy szelete érkezik meg a Károlyi-palota falai közé.
Markkula írásai a természet és az emberi lélek finom rezdüléseit vizsgálják - jég, víz, csend és szeretet határmezsgyéjén. Második regénye, A soha fel nem engedő föld a Baffin-sziget dermesztő tájain játszódik, ahol a gleccserek mozgása és az olvadás zaja egyszerre metaforája a klímaváltozásnak és az emberi kapcsolatok törékenységének. A történet Unni, a finn kutató és Jon, a titokzatos férfi találkozásáról szól - két gyökértelen emberről, akiket a természet vad szépsége és a múlt rejtett sebei sodornak egymás felé.
Markkula a tudományos kutatói háttér és a lírai próza ritka egyensúlyát teremti meg. Nemcsak ír, hanem él is azokról a tájakról, amelyekről mesél. Bejárta az Északi-sarkvidéket, élt Lappföldön, Izlandon és a Spitzbergákon, e tapasztalatok mélyen átszövik műveit.
Az esten a közönség finn nyelven, magyar tolmácsolással hallhatja az írót, a beszélgetés után dedikálás és könyvvásár is várja az érdeklődőket. A PesText Fesztivál idei kiadása ismét a világirodalom sokszínűségét hozza el Budapestre, ezúttal a fagyott északi fényből hoz üzenetet arról, hogyan olvad fel a jég az emberi szívben.
RÉSZLET A KÖNYVBŐL:
"Tudom, hogy a gleccser rétegei mozgásuk közben mindenféle hangot adnak ki: vonyítanak, morognak és csattognak. Most azonban a gleccser éppen hallgat, hagyja, hogy sétáljak a felszínén. Több százezer éve van itt, és néha úgy érzem, szórakoztatják a fúróim és a jégcsákányaim."
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Rátkai Zsófia
Ma fotóspróbán jártam a Vígszínházban, ahol a héten bemutatásra kerülő Ismeretlen táj című előadásba nyerhettem bepillantást. Már az első percekben érezhető volt, hogy egy különleges, mélyen rétegzett, érzelmileg alaposan befűtött produkció ez.
Ilyen volt a Viperák
Capri szigetén minden vibrál: a napfény, a tenger, a pletykák. Katy Hays Viperák írása pontosan ebben a káprázatos mediterrán ragyogásban helyez el egy hatalmas árnyékot: a Lingate család múltját. A felszínen luxus, elegancia csillog, de a vakító fehér falak mögött valami sötétség kúszik.




