Megérkezett Wagner Emil Veszítsen a múlt című második nagylemezének záróakkordja, avagy a Requiem. Ebben az anyagban a kimondott - vagy éppen ki nem mondott - igazságok kapnak fókuszt. Emil ezúttal versként mond el mindent, amit máshol a zaj fed el...
A Veszítsen a múlt korong többek között az elengedéssel, a mentális terhek feldolgozásával, az önazonosság keresésével foglalkozik. Nem kérdez, nem vitatkozik - elfogad. Ez az elfogadás fájdalmasan szép, talán így tudnám a leginkább jellemezni a Requiem című számot is.
A szöveg erős képekkel dolgozik. Emil különböző alkotói szerepek mögé bújik - filmrendező, festő, író, építész -, miközben valójában végig önmagáról beszél. "Ha rendeznék egy filmet, a főszerepet én kapnám / A saját szerepemet pedig egy jobb színésznek adnám" - ez a kettősség végigkíséri a dalt: jelen lenni az életünkben, de közben eltávolodni tőle, mintha kívülről néznénk saját magunkat.
Az egyik legerősebb motívum a generációkon át cipelt teher képe: "A filmemben a bűntudat mint nehéz táska, lerakható / Ne hordozza 34 éven át az édesanyám". Emil hangsúlyaiból tudjuk, hogy ezek nem vádak, nem számonkérések - inkább csak egy vágy arra, hogy a fájdalom ne őrködjön tovább a sarokban. A festmény, a könyv, maga az alkotás pedig nem menekülési formaként, hanem önfeltárásként lép elő a szövegben.
A Requiem klipje pontosan annyit tesz hozzá a zenéhez, amennyit kell. Egyszerűen nagyszerű. Lélegzik. A kezdeti pillanatokban Emil arcát látjuk közelről, majd egyre távolabbról - mintha lassan-lassan engedné ki saját magát. Főhősünk végül kimegy a képből és megkapjuk a csöndet. Azt a csöndet, amelyben minden ott van...
A Requiem teljes egészében Wagner Emil alkotása: ő jegyzi a zenét, a szöveget, a produceri munkát, a hangszerelést és a mixet, a mastert pedig Czirják Tamás készítette. A videót Emil rendezte, ám Bikali Sándor operatőri munkájával, Nagy Botond vágásával és fényelésével nyerte el végleges formáját.
Szerintem Wagner Emil sokkal nagyobb figyelmet és szeretetet érdemelne. Azért, mert megérint. Mert kifejező. Mert tiszta. Ez a dal is sokáig velem marad. Mint a csönd...
szerkesztette: Hatos Niki
Megjelent a Ripoff Raskolnikov új single-je, az Edith, amely egy személyes, nosztalgikus szerelmi történetet mesél el a művész fiatalkori emlékeiből. A dal születése igen intim, Ripoff a zongorán kidolgozott motívumot telefonjával rögzítette, majd Nagy Szabinak küldte el az instrukciókat. Ez az egyetlen szám a lemezen, ahol a szokásos négytagú...
A zuzmo (Szabó Gergely Zsolt - ének, Gergely Bence - gitár, vokál, Szabó Márton - gitár, Bustya Dániel - billentyű, vokál Karancsi Balázs - dobok) első nagylemeze egy nyers, szűretlen gondolatfolyam, ami végül mégis összeáll valamivé. A Dolgok amik eszembe jutnak nem klasszikus értelemben vett koncepcióalbum, mégis világos ívet rajzol: a hétköznapi...
Limitált, számozott kiadásban érkezett meg a magyar piacra az Elric, amely Julien Blondel adaptációjában idézi meg újra Michael Moorcock kultikus hősének történetét. A kötet a Multiverzum Kiadó gondozásában jelent meg.
