Nemrégiben megjelent a harmincöt éve aktív, Máté Péter-díjas Animal Cannibals új albuma, a 19. Tudom, hogy hihetetlen, de az egyszerre klasszikus hiphopot képviselő, ugyanakkor modern hangszerelésű munkán pontosan tizenkilenc szerzemény hallható... Hazánk meghatározó rap duója egyszerre régi és új. Régiek, mert képesek életben tartani a kezdetek (1989) óta rájuk jellemző flowt, az olyan jellegzetességeket, mint a bennük ott tomboló, sokunknak erőt adó életigenlés, a valódi értékek folyamatos felismerése. Újak, mert még ennyi év után is képesek arra, hogy mind a zenét, mind a szövegeket tekintve frisset, mást hozzanak, és ne ismételgessék önmagukat. Ennyi év után ez aztán nem semmi...
A 19 lemez vázát Ricsi és Qka hétköznapokra adott emberközeli reflexiói adják. Hogy mire is gondolok pontosan? Jól van na, írom már!
A korong egy majdnem egy perces, film hatásokkal tűzdelt, remekül felépített Introval indul, ami tökéletes példája annak, hogy miért kap még helyet ez az előjátékot jelentő felvonás a nagylemezek elején. A hallgató figyelmét ugyanis egyből megragadja, képes arra, hogy felcsigázzon, kíváncsivá tegyen, ténylegesen a zenehallgatásra ösztönözzön.
Ezt követően érkezik az első teljes értékű dal, a Kapaszkodj a csőbe!-vel máris áramlani kezd felénk a már említett kannibálos életenergia. A track témáját a tömegközlekedés csodái jelentik, kezdve a kapaszkodókkal, az ülőhelyekért folyó harcokkal, az elöl tömött, hátul üres buszokkal, a 65 év felettiek ingyenes utazásával és még sorolhatnám. De nem teszem, sorolják csak helyettem Ricsiék.
A Vápdibi-dibi-t a mában élés, a holnapi tervek, a minket körülvevő lemerült emberek, valamint önmagunk minden helyzetben történő feltalálása vezérli. Ezt követi az Ami van, az van, ami tulajdonképpen a mindennapi hálaadás fontosságára hívja fel a figyelmet. Ugyanis bármilyen savanyú is a szőlő, akárhány felhő kóricál a fejünk felett, minden egyes nap van valami, legalább egy dolog, amiért hálásak lehetünk. A szám egy-egy sorával nem mellesleg a nagysikerű Péntek sláger folytatása is lehetne („Arra megyek, amerre zöld a lámpa,” „Te is fókuszálj inkább az életre! Mozdulj ki legalább évente!).
Az ötödik szerzemény egyben az album leghosszabb száma (A papa tudja), ami olyan tárgykörökkel fog meg, mint az élmények megosztása egymással, a baráti szó fontossága, a pozitív hozzáállás, vagy éppen az elromlott dolgok megjavítása. A divat után a trendekről, a marketing stratégiák követéséről, a korok, a stílusok elmosódásáról, a sablonok másolásáról mesél, persze többrétű formában. Aki nem ma szeretett bele a hip hop stílusba, az gyakran érzi úgy, hogy egyre nehezebb megtalálni a régi flowt, az egykori arcok közül kevesen őrzik meg egykori lendületüket, sajátosságukat, egyéniségüket, behódolnak az aktuális irányzatoknak, többek pedig vissza is vonulnak a muzsikálástól. A graffittisekből grafikusok lettek, a dj-k mp3 formájában tekerik a trekkeket és még sorolhatnánk... Nekik szól a Ha lüktet, ami bebizonyítja, hogy a hip hop nem halott, csak újra underground. Aki keres, talál még kincseket, például ezzel a lemezzel.
Hogy mindig ott vagyunk, ahol éppen lennünk kell, ahol dolgunk van, ezt bizonyítja az egyik személyes kedvencemet jelentő a Mit mondhatnék még?, amiben Qka-ék egészen varázslatosan mesélnek a természet fontosságáról is.
"Aki csak a felhőket látja és a villámokat,
Annak, hiába mondod, hogy majd kisüt a Nap.
A természet példát és irányt mutat,
A szél elfújja a gondokat.
A napsugár felszárít könnycseppeket
és felmelegíti a lelkeket.
A tiszta víz lemos minden sarat,
A föld pedig új esélyt, életet ad."
Kétségtelen, hogy sokan nőttünk fel az Animal Cannibals munkásságán, akadnak olyanok is, akik időközben szülőkké váltak. Hozzájuk szól az olykor sok nehézséggel járó, de mindenképpen sok feladatot jelentő gondviselésről mesélő Szülői móka közösség, aminek főüzenete, hogy az anyukáknak, az apukáknak is jár időről-időre a kikapcsolódás. Előre látom, hogy erre a dalra nagyon fog tombolni a koncerteken a közönség érintett része. Azt is előre látom, hogy a Kereskedelmi jókedv tracktől sokan vagy röhögőgörcsöt, vagy frászt fognak kapni. Hatással lesz mindenkire, az tuti.
A sok túlzással, kamuval teli, lájkvadász internetes világ témáját vázolja fel a Dobd a lájkot!, majd érkezik az igazán fókuszban lévő, reflektorban élő hírességeket ábrázoló Te vagy a placcon a max!.
Említettem az old school hip hop kedvelőit... Nos, ők különösen kedvelhetik az Ego-t, ami a mai rap muzsikák jellemzőit gyűjti egy csokorba a gyenge technikákkal, a sablonos rímekkel, az unalmas előadásmódokkal, az egyéniség nélküliséggel. Ha akad fricska ezen a munkán, akkor ez a dal az, persze ezt is jó modor, finom ízlés fűszerezi. Így érdemes kritizálni...
Az Animal Cannibals mindig képes meglepni az embert, engem például A paletta színei-vel ráztak fel, de alaposan. Igen, jól sejted, ez a szerzemény a színekről mesél, arról, hogy mi minden juthat eszünkbe róluk. Ez egy remek játék lehet a mostani rohanó világunkban arra, hogy picit lelassuljunk, a jelenben legyünk.
A lemez tizenötödik eleme a 19:19, ami egy pár másodperces kiállást jelent.
Valljuk be, mindannyiunk tudjuk, hogy panaszországban élünk, ahol a vélemények egyre élesebbek, ahol a megmondó emberek mindenre rápakolnak még egy lapáttal, ahol az alaposság egyre kevésbé fontos. Ahol hibázni vétek, egyre inkább megbocsájthatatlan bűn. Ahol az Insta a tökéletes világról mesél, a Facebookon pedig úgy érezhetjük magunkat, mintha a legkeményebben ítélkező bíróságon járnánk éppen. Erről is mesél a Nem hiszek el semmit, amit az élni és élni hagyni vibeokat hozó Pasis dolog követ a férfiakat tűzbe hozó kocsikkal, pecabottal, egyéb kikapcsolódásokkal, teendőkkel.
A 19 lemez utolsó száma a rengeteg ingert nyújtó plázák, a felesleges shoppingolás, a külsőségek fontosságát ábrázoló Páwa. Végül pedig kapunk egy rövidke gratulációt (Gratulálunk!), amiért hallgatunk még egész lemezeket, többek között a Kannibálokét.
Én pedig a Ricsipínek és Qka MC-nek gratulálok, mert továbbra is minden soruk elgondolkodtató, számaik szellemesek, nincsenek bennük felesleges töltelékek, időhúzások. Az ötletek kreatívak, a kivitelezés minőségi. Számomra öröm, hogy jókor robbantanak egy kis partihangulatot, hogy még mindig van humoruk. Igazi lélekemelő munka a 19, ami tökéletes segítséged lehet abban, hogy erőre kapj, megpihenj, feltöltődj, hogy lélegezz, hogy helyre tegyél magadban mindent, amit csak szükséges.
szerző: nikiahatos