Egyre gyakrabban kapom magam azon a jelenségen, hogy szitokszónak, sértegetésnek számít, ha azt mondom egy dalra, egy filmre, hogy könnyed, vagy egy előadásra, hogy vicces. Pedig annyi információ, inger ér minket egyetlen nap alatt, hogy időnként igenis ezekre a feltöltődési formákra van szükségünk, ha új erőre szeretnénk kapni.
Nos, éppen idetartozik a Centrál Színház tornádó erősségű vígjátéka, a két órás Ma este megbukunk is, amiben olyan kiválóságok bizonyítanak elképesztő teljesítménnyel, mint Földes Eszter, Botos Éva, Cserna Antal, Jaskó Bálint, Katona László, Mészáros András, Rada Bálint, valamint Schmied Zoltán.
A darab egyetlen célja, hogy felhőtlen szórakozást nyújtson a nézőknek, amit meg is tesz, mert nagyon-nagyon kell koncentrálnunk, hogy ne fulladjunk meg a nevetéstől. A mai világban, amikor a különbözőségeinkre fókuszálunk, és arra, hogy minél jobban széthúzzunk, hatalmas élmény, amikor ennyien tudjuk egy irányba fordítani a fejünket, és nevetünk valóban egy emberként.
A sztori középpontjában egy amatőr színház áll, azon belül pedig egy klasszikus angol krimi bemutatója. A főhőst azonban a kegyetlenül lesújtó Murphy (törvényei) jelenti, aki minden pillanatban résen van, így a premier napján minden, ami csak elromolhat, az elromlik. A színészek rendre elfelejtik, összekeverik szövegüket, a díszlet millió darabra hullik és mindig a legrosszabb időpontban úsznak be a fény- és hangeffektek is.
Az előadás számomra igazi időutazást jelentett, ugyanis sajtóreferens pályám egy amatőr társulat oldalán indult, így igencsak megkopott, nosztalgikus emlékek úsztak be elém, rávilágítva arra a tényre, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy színdarab sikeres legyen, vagy egyáltalán bemutatásra kerüljön. Akkor és most is szívmelengető volt látni, hogy a színészek mennyire küzdenek, hogy megmentsék a darabot.
Az igazán szerethető Ma este megbukunk tökéletes példát nyújt arra, hogy hogyan kell egy olyan művet felépíteni, ahol tizedmásodpercnyi pontossággal robbannak a poénok, és két percen belül öt-tíz viccet is be kell fogadnia a nézőknek. Számomra abszolút bekerült a „többször újra nézős” színdarabok kategóriájába.
Ami a darab után velem maradt, mint gondolatiság:
- A váratlan lehetőségek azért érkeznek, hogy kézen fogjuk őket, hogy kihozzuk a maximumot a jelen pillanatból.
- Sosem tudhatjuk, hogy miből lesz a cserebogár (kellékesből női főhős).
- Bármi is történik, a shownak mennie kell tovább.
- Időnként hosszú út vezet az igazi csapatmunkáig…
- Számomra még mindig fájó látni a női rivalizációt…
- Valójában mindannyian elismerésre vágyunk, arra, hogy szeressenek bennünket. Akár a teljesítményünkért, akár önmagunkért.
Ajánlom mindenkinek:
- Aki pontosan tudja, hogy mennyi munka rejlik egy produkció mögött. Ez a színházi bakikat összefogó best-of válogatás rájuk is hatással lesz, hiszen tudjuk jól: minden poénnak legalább a fele igazság…
- Aki még csak nem is sejti… A megannyi röhögőgörcs után sokkal jobban fogják értékelni nem csak a főhősök, de a háttérben munkálkodó stáb szerepét, tevékenységét is, kezdve a rendezőtől, az ügyelőn át egészen a kellékesig.
- Aki kulturális témájú ajándékot keres valakinek Karácsonyra.
- Aki nekem vadászik ajándékot Karácsonyra...
- Aki kulturális témájú ajándékot keres valakinek Karácsonyra.
- Aki nekem vadászik ajándékot Karácsonyra...
szerző: nikiahatos
fotó: Centrál Színház
fotó: Centrál Színház